Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-08 / 41. szám
Tizenötödik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1905. október 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények r Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Mßüjßlßllik HLÍIldOIl V3SámSp. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János szerkesztő czimére küldendők. ------ . ., . főmunkatárs czimére küldendők. ... — Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A legutóbbi közös működésünk és együttlétünk óta minden téren olyan nevezetes események történtek, amelyeknek a behatását akarva, nem akarva, mindnyájan kell, hogy érezzük. Nem lehet tagadni, hogy minden törekvésünk és iparkodásunk a tekintetben, hogy a. politikának befolyásától egyházkerületünk és egyházunk ügyei megóvassanak minden tekintetben, nem sikerült és nem is sikerülhet. Bármennyiie zárkózzunk el és zárkózunk el, hála Istennek, sikerrel a pártpolitika befolyásától, egyházi téren való működésünk mégis megérzi annak a súlyát, hogy a haza politikai zavaroknak van kitéve. Hogy fennakadásnak van kitéve a törvényhozás, az adminisztráció, mi érezzük azt, fájdalom, nemcsak erkölcsileg, nemcsak szellemileg, de anyagi tekintetben is; az adatok ezt szomorúan bizonyítják. Ebből én ez alkalommal nem vonhatok egyebet tanúságképpen ki, minthogy dacára annak, hogy kulturális nemzeti feladatainknál fogva teljes mértékben igényt tarthatunk, sőt jogot formálhatunk az állam minden tekintetben való támogatására, ezt az igényt és ezt a jogot fentartani és érvényesíteni kötelességünk is; azonban autonómiánk és haladásunk érdekében fÖlétlenül szükséges, hogy erre igazán csak akkor számítsunk, mikor az már teljes mértékben a markunkban van, mert nem lehet kétséges habozni a felől, hogy eddigi szomorú tapasztalataink, ugyszólva kötelességünkké teszik, hogy szperatikumokra egyházi életünkben ne szorítkozzunk és ezt annyira aktuálisnak tartom ez alkalommal, hogy én azt hiszem, ezt az igénytelen megjegyzésemet érvényesíteni kelt a közelebb előadandó tárgysorozat folyamán is több pontra, ami azt bizonyítja, hogy tulajdonképpen lehet bízni az emberek jóakaratában, az állam támogatásában, mindenek felett pedig Isten kegyelmében. Azonban ott, ahol életünk folyásáról, egyházunknak anyagi és autonom kérdéseiről van szó, mégis csak legbiztosabban önmagunkban. (Úgy van! ügy van!) Es úgy kell berendezkednünk, hogy jó vagy rossz idők következzenek be, egyházunk intakte a maga autonom erejével kulturális, valláserkölcsi kifejlesztésével feltétlenül feladatának magaslatán álljon és azoknak megfelelni képes legyen. A másik, amit szomorúan tapasztalunk, az, ami szintén összefügg a politikai események káros befolyásával, hogy az az eszme, amit a protestántizmus pártkülömbség nélkül elfogadott s amely már kormányprogrammá is lett: az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása, habár fokozatosan és méltányosan a történelmi fejlemények minden tekintetben vétele dacára is még abban a szerény mértékben sem biztosíttatott, amelynek egyházkerületünk először adott kifejezést. (Általános helyeslés.) Ebbel nem az következik, hogy e téren igényeinkről, jogainkról lemondjunk, hanem hogy e mellett szilárdan és a politikai fejleményekre való tekintet nélkül föltétlenül megmaradjunk, ebben egyek vagyunk, ebben egyetértünk (Igaz! Úgy van!) és dolgozásunkban, munkásságunkban, működésünkben azt hiszem, hogy minél szilárdabbak vagyunk e tekintetben és minél elfogulatlanabbul végezzük feladatunkat, annál biztosabban fogunk célt érni, kivált hogyha semmiféle túlzásra, részrehajlásra magunkat e téren sem ragadtatjuk. De egy igen érdekes és a főtiszteletü egyházkerület figyelmére nagyon méltó jelenségre kívánom felhivni becses figyelmüket s ez abban áll, hogy úgy kulturális, valamint nemzeti, vallási feladataink oly rohamosan fejlődnek, a teendők oly mértékben szaporodnak, hogy ha ezt az arányt tekintetbe veszi 41 Megnyitó beszéd. Egyházkerületi közgyűlésünkön 1905. szept. 29-én dmondta Hegedűs Sándor v. b. t. t., jögondnok.
