Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-24 / 39. szám
667 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 668 Némi rendszer a jótékonyság gyakorlásában ott mutatkozik, ahol jótékony nőegyletek vannak szervezve és ilyen egyházunk van 19. A jótékony nőegyletek között vannak már, amelyek a virágzás magas fokán állanak és ezreket adnak szegények segélyezésére, különösen szegény iskolás gyermekek felruházására. Óhajtandó, hogy az ilyen egyletek minél előbb, minél több egyházunkban megkezdjék áldásos működésüket, ami nemcsak a keresztyéni jótékonyság hathatósabb és célszerűbb gyakorlását, hanem a vallásos buzgóság emelését is szolgálja és idézi elő minden gyülekezetben. Nem lehet gyülekezeteink lelkészeinek elég nyomatékosan ajánlani, hogy a jótékony nőegyesületek megalakulását kezdeményezzék. Az egyházi élet élénkítésére nagy befolyással vannak az egyházi énekkarok, ilyen énekkar működik egyházkerületünk 73 gyülekezetében ; úgyszintén a vallásos buzgóság emelésére szolgálnak a vallásos estélyek, amelyek mindinkább meghonosodnak, amennyiben több gyülekezetünkben a múlt évben együttesen már 200 vallásos estély tartatott. Szép jele ez annak, hogy közönyösségünkből mégis kimozdulunk; óhajtandó, hogy az eddigi példát minél több gyülekezetünk és lelkészünk kövesse, még pedig nemcsak divatból, hanem azon komoly szándékkal, hogy az ilyen vallásos estélyeknek megfelelő belső tartalma legyen és igy azok a gyülekezet vallásos hitének és erkölcsi életének építésére szolgáljanak. Egy sajnos jelenség mutatkozik azonban egyházi életünkben, amelynek ha idejében elejét nem vesszük, nagy károkat, sőt pusztulást okozhat. Ugyanis több gyülekezetünknek törvény és gyakorlat ellenére megengedtük, hogy lelkészi állomásukat egy időre betöltetlenül hagyják és a lelkészi jövedelmet tőkegyűjtésre vagy adósságtörlesztésére fordítsák. Hogy azonban ezen intézkedés szigorúan foganatosíttassák, erre nézve az egyházmegyék nem gyakoroltak kellő felügyeletet. Amidőn az engedély határideje lejár és a lelkészi állomást újra betölteni vagy a gyülekezetét újra anyásítani kellene, arra a szomorú tapasztalatra ébredünk, hogy a lelkészi javadalom járandóságai nem szedettek be, nem is tőkésítettek, a hívek pedig egészen elszoktak az egyházi teherviseléstől és nem akarják azt újra magukra vállalni. így azután elzüllenek minden állami támogatás és segély dacára, előbb erős és a maguk lábán megállani képes egyházaink. A példa pedig ragadós és amelyik egyházunk esetleg adóssággal küzd, vagy nagy egyházi terhet visel, lelkészválasztás esetén ehhez a legkényelmesebb törlesztési módhoz kíván folyamodni. Jelenleg már hat kongruás egyházunkban van igy hosszabb idő óta a lelkészi állomás üresedésben, de van olyan egyházunk is, amely a kongruatörvény létrejötte előtt affiliáltatott, ezért már kongruát sem kapott. A főtiszteietü egyházkerület a múlt évben elrendelte ezek közül az iszka8zentgyörgyi ev. ref. egyház anyásítását, de az egyházmegye nem tudta azt foganatosítani, miutáu az egyház hívei nem hajlandók a lelkészi díjlevél szerinti járandóságok terhét hordozni. A letel lett tiz évi lelkészszünet alatt a lelkészi fizetés megtakarításából több ezer korona tökének kellett volna összegyűlnie az egyház javára, alig gyűlt azonban össze valami és az egyház most is olyan szegény, mint volt a lelkészszünet előtt. A mezőkomáromi egyház is csak úgy akarja lelkészi állomását betölteni, ha az egyes egyháztagoknak semmivel sem kell a lelkészfizetéshez járulni. Pedig az 1898 : XIV. t.-cikknek az volt a célzata, hogy a pusztuló vagy affiliált egyházak is kongrua-segéllyel ismét lábra állíttassanak, sőt gondoskodott a törvény arról is, hogy amely egyházban a lelkészi fizetés időközben állandó természetű és az egyházi hatóságoktól nem függő okok miatt csökken, ott ne a hívek terhe emeltessék, hanem a kongruajárandóság megfelelőleg felemeltessék, amint ez megtörtént Madnál, Hetesnél és több más egyházunknál. Sőt reményünk lehet ahhoz, hogy az állam támogatásával rövid időn életbelép azon új egyházi adózási törvény, amelyet az 1904—5. évi zsinat már elfogadott, annak alapján minden egyházunk megmenekülhet a túlságos egyházi adótehertől, de természetesen azt sem elérni, sem megengedni nem lehet, hogy az egyház hívei, ha az egyház lelkészi állomást tart fenn, ahhoz semmivel ne járuljanak. így állván a helyzet, elérkezettnek látom az időt, hogy arra kérjem a főtiszteietü egyházkerületet, miszerint a lelkészi állomások betöltésénél szünetet ne engedélyezzen, Ahol ilyen szünet engedélyezve van, vagy csak tényleg áll is fenn, ott is utasítsa az egyház
