Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-15 / 3. szám
47 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 48 vett pénz után kamatot adna, sőt inkább őrzési díjat venne érte. Csak úgy van az: akinek egyéb dolga nincsen, mindig a másét kutatja, mely rossz szokás, hogy még papi emberre is rá ragad, mutatja az ön példája. Kemenczky Lajos, kér. pénztárnok. Egy megátkozott uradalom. A Pesti Hírlap közelebbi két számában Eötvös Károly egy tárcát irt a csetényi uradalomról. Leírja, hogy mikor még ezen uradalmat az Eszterházyak bírták, a sok üldözést szenvedett reformátusok papja az uraságot a kastélyhoz közel levő ref. templom ajtajából megátkozta, sőt megátkozta még utódait is. Közli az átok szavait is. Leírja azután, hogy ez az átok még eddig minden tulajdonoson fogott. Közli Schlézingernek, Bozsánnak, a későbbi tulajdonosoknak élettörténetét, akiknek mind tragikus végok lett. Végzi azután ezzel : a mostani birtokosról nem szólok. Ezen cikk históriai része egyházammal hozatván kapcsolatban, azt hiszem, nem lesz feltűnő, ha Eötvös Károly némi tévedéseit ezen egyházi irányú lapban igazítom helyre s elmondom az eseményt ügy, amiként történt. Adataimat az egyházi jegyzőkönyvekből vettem, az átok történetét pedig 1894-ben Kovács Ferenc 92 éves öreg embertől hallottam elmondani, akinek ezen különös eset alkalmával jelenlevő öreg apja ezt többször elmesélte. Csetény a cseszneki, rédei és pápai uradalmakkal együtt Enyingi Török Bálinté volt s volt lakosai protestánsokká lettek. Később az uradalom Eszterházy György nyitrai püspök kezére szállt s kezének súlyát csakhamar érezték a reformátusok. Elvette az egyháznak ]/4 telek, a lelkésznek */2 telek, a tanítónak */4 telek földjét, összesen 48 holdat, a templomot pedig bezáratta. Folyamodott a gyülekezet mindenhova ; de mit tehettek a hatalmas nyitrai püspök ellen ? Egy nap a püspök csetényi kastélyába érkezett. A református lelkész, a község lakosai élén fölmegy hozzá könyörögni. A nép megáll a kapun belől a még most is meglevő fa alatt s a lelkész bemegy a kastélyba. De csakhamar jön vissza s utána a püspök korbáccsal kezében. S ekkor a lelkész hívei közzé lélépett s azon fa alól mondotta az átkot Eszterházy püspökre, amely fát azóta is „átok fájának“ neveznek. Az tény, hogy az Eszterházyak szerencsétlenek voltak ezen birtokkal; sőt — különös véletlene a sorsnak — az utánuk következő két tulajdonos is tönkre ment, életüknek is tragikus vége lett. Ámde volt már olyan tulajdonos is, akién az látszott, hogy nem volt az átok alatt. Eötvös Károly, mint mondám, azzal végzi cikkét: a mostani birtokosról nem szólok. Én megemlékezem róla s hiszem, hogy e sorok olvasói azt fogják mondani : méltán ! Már nem bántom meg szerénységét vele : múlt hó 19-én temettük. Holitscher B. Lipót 1891-ben vette meg a csetényi 2 ezer holdas uradalmat. Még ez évben adott a községnek 300 koronát. 1893-ban az ev. ref. egyház templomot épített: adott 200 koronát. 189ő-ben iskolát építettünk : adott 100 koronát, 1899-ben adott az ev. ref. egyháznak temetőhelyül 1 kát. hold földet 600 korona értékben. 1903-ban építettünk tanítólakást : adott 100 koronát. 1891-től fogva másod tanítónk fizetéséhez évenként 200 koronával járult. 1900 tói fogva az iskolák fűtési költségéhez 50 koronát fizetett. 1891- tŐl minden évben szept. 1-én kiosztott a szegényeknek 20 koronát. 1899-ben a szegények részére 600 koronás alapítványt tett, melynek kamatai jan. 1 -én osztatnak ki. Es mind ezt tette önként; sohasem kértünk tőle egy fillért sem. 1904 évi szept. 28-án — utolsó Csetényben léte alkalmával — fölhivatott magához s azt kérdi : van-e még valami szüksége az egyháznak“? Én ezt feleltem: Istennek hála, épületeink most már jókarban vannak, azt hiszem, a most vett orgonánkat is kitudjuk fizetni. Másodtanítónknak azomban még építenünk kell lakást, de erre pár évig rá sem gondolhatok, mert népünk a sok építkezésben teljesen kimerült.“ És ő be sem hagyja végezni beszédemet, belevág: csak kezdjenek hozzá 200 koronáig én is hozzájárulok. Múlt hó 19-én temettük Budapesten. Végrendeletileg hagyott Cseténynek 800 koronát a következő felosztással: 100 koronát a csetényi vidéki izr. hitközségnek; 100 koronát a csetényi szegényeknek a mi újévkor kiosztandó ; 200 koronát az előbbeni 600 koronás alapítványának emelésére a községi szegények részére ; 400 koronát pedig az ev. ref. egyháznak. És ne gondolja senki, hooy mindezt talán azért tette volna, hogy a régi átok súlya alól szabaduljon. Az átok históriát a Holitscher család Eötvös cikkéből ismerte meg s már ennek megjelenésekor a családfő a halállal vívódott. S reá — mondhatom — az egész község áldása szállt. Eszembe jut a közelebb összeült zsinat lefolyása. Hetekig tartó s 25 ezer koronába került együtt ülésének 3 kézzelfogható eredménye van. Az alakulás; a papok megadóztatása s végül a papok elleni azon bősz kirohanása a világiaknak, hogy ők az okai az egyháziatlanságnak. Ti hitbuzgó, egyházias, nagyhangú nagy urak ! Tettetek-e egyházatokért annyit is, mint amennyit tett ez a zsidó, ez a megátkozott uradalom Birtokosa ? ! Bállá Endre. J^irclog. Gondol Gábor önéletleirása. (Folytatás). Az iskolai pályát elvégezvén, szegény helyzetem arra utalt, hogy a joggyakornoki és királyi táblai jegyzői tabulae regiae iudioiariae iuratus nótárius) éveket olyan főnök mellett töltsem el, kinél lakást és teljes ellátást nyerhetek. Ez azonban az ország minden ré-
