Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-06-25 / 26. szám

455

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

45G

Talán azt is érdemes lenne megfontolás tárgyává tenni, hogy május hóban csak délelőtt 6 órától 10 óráig menjenek a gyermekek iskolába; már t. i. ott, ahol különben a gyermekeknek csak fele, harmada jár iskolába.

A rendes tanítók választásáról szóló szabályrendeletünket 1896-ban egészen a lelkészválasztási törvények mintájára alkottuk. E szabályrendelethez szinte lehetetlen alkalmazkodni, mert mikor örülnünk kell és örülünk is nagyon, ha megüresedett tanítói állásainkat okleveles egyénekkel betölthetjük: nem kell-e ügyeimen kívül hagynunk pl. a minősítésre vonatkozó intézkedést: a 2, 4, 6 évi szolgálati időt?! Igen valószínű, hogy a minősítéshez való szigorú ragaszkodás mellett még több iskolánk maradna okleveles tanító nélkül. Ám tegyük fel, hogy ehez még ragaszkodhatunk, de ragaszkodhatunk-e a pályázathirdetésre vonatkozó szakaszokhoz ? Tegyük fel, hogy egy tanítót egy másik gyülekezet megválaszt aug. 20-án. Akkor az esperes a választást még csak 14 nap múlva erősítheti meg; a tanítónak az értesítés vétele után még 14 napig van gondolkozási ideje, hogy elfogadja-e az új állást vagy se?! Ha elfogadja és lemond: előbbi gyülekezete csak ezután készülhet a választáshoz. Mig ide jutunk, a legjobb esetben eltelik 16 nap, a legrosszabban 80 vagy ennél is több. Az igy megürült egyházban most kell aztán a pályázathirdetést eszközölni, úgy hogy a pályázati határidő a hirdetés megjelenésétől legalább 4 hét legyen. A beadott pályázatokat az esperes — mondjuk — már másnap továbbítja az iskolaszék elnökéhez, hogy ez 14 nap alatt a megválasztandó tanítót a presbitéiumnak hozza javaslatba. „Ugyanezen alkalommal felhívja (az esperes) a presbitérium elnökét, miként felhívásának vételétől számított három hét után, ennek utolsó napjától számított három héten belül, tanitóválasztás céljából presbiteri gyűlést hirdessen és a tanitóválasztást az iskolaszéktől beérkezett javaslat után ejtse meg.“ Próbálják meg kiszámítani mennyi időbe kerül mindez, a legjobb esetben: 16+28+2+2+21= 79 nap, vagyis 11 hét. A legrosszabb esetben pedig: 80+3+28+14+21+20=116 nap; majdnem 4 hónap. . . . Augusztus 20-tól tehát két hónap és tizenkilenc nap alatt, a másodikban pedig négy hó alatt lehet megtartani a választást és ezután az esetleges felebbezés miatt még várni kell 14 napig, a megválasztott tanítónak pedig még 14 napig módjában van gondolkozni a fölött, hogy elfogadja-e a választást vagy se?! Mikor lehet hát beállítani hivatalába? Mennyi ideig lenne tanító nélkül az iskola? Ha ezt elgondoljuk, nem csodálkozhatunk, ha a §-os

szörnytől nem félnek a kormányzók és betöltik a megüresedett állásokat úgy ahogy tudják. . . Ekkor azonban fölmerül a kérdés, hogy törvényes-e a választás? Nem lenne-e jó valami változtatást tenni ezen a szabályrendeleten ?!

Pápai.

Az evangéliom és a magyarság diadalutja Szlavóniában.

Folyó év junius havában (3 —7-ig) ismét meglátogatta Antal Gábor dunántúli püspök Peti Lőrinc missz. bizotts. jegyző kíséretében, ezúttal nem mint a múlt évben az Összes, hanem csak a fenhatósága alá tartozó missziói egyházakat és az újonnan alakult magyar iskolákat. E látogatásának kimagasló pontja a daruvári missziói egyházhoz tartozó Korenicsáne leányegyház templomának felszentelése.

A püspök úr előzetes utasítása a lelkészekhez írott körlevélben az volt, hogy „minden ünnepélyességet és látványosságot kerülni kiván, maradván teljesen az egyháziasság körében.“

Junius 2-án este 6 óra után érkezett a látogatás Terezovácra, másnap az újonnan alakult egyházat és lelkészséget megvizsgálta, mely utáu a brezoviozai, gravinai és csemerniczai új magyar iskolákat látogatta meg. Este 6 óra után indulván vasúton Daruvárra, megérkezett ide este .9 órakor. A vasútnál minden feltűnés nélkül a helybeli lelkész, kíséretével együtt szállásra pedig a nagybirtokos Tüköry Antal vendégszerető kastélya fogadta a magas vendéget.

Másnap, vasárnap reggel 7 órakor indultunk Korenicsánba a templom felszentelésre.

Itt már nem maradhattunk sehogy sem a sziikkörü és csendes „egyháziasság“ körében.

A daruvári főszolgabírói hivatal, a környék jegyzŐségei, tanítói, intelligens elemei ; a nagyszámmal öszszesereglett nép : reformátusok, evangélikusok, r. katholikusok, gör. keletiek ; magyarok, németek, horvátok, szerbek önkénytelenül lelki szemeink elé jelenítették szent János mennyei látomását : „imé vala nagy sokaság — minden nemzetségből, ágazatból; n^pek és nyelvek közül — és kiáltanak vala nagyszóval, mondván ; „Az idvesség a mi Istenünktől (egy és közös Istenünktől) vagyon“ (Jel. 7 : 9 — 10.)

A templom udvarát megtöltő .sokadalom között a templom-ajtó elé vonulván a püspök úr kiséretével a gyülekezet rázendítette a LXXXIV. zsoltárt, mely után püspök úr rövid elofohásszal s remek beszéddel átadván a kulcsot a lelkésznek, az a Szentháromság nevében megnyitotta a templom ajtaját.

Bevonultunk^ meglepő csinnal és dísszel berendezett templomba, mely tanulmányul szolgálhat arra, hogy puritán szűk korlátáinkon belül is, a kálvinista elvek hű megtartásával is az ihletett képzelet, a találó leleményesség mennyire fejlesztheti előbb kultuszunknak szentséges helyét, a fenkölt érzelmeket uraló mérsékelt mű-