Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-25 / 26. szám
457 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 458 vészetet annak szent zsámolya elé vetvén, a ki azt teremtette ; hiszen ama bibliai asszonytól is mily szívesen vette az Űr az édesen illatozó drága kenetet, megróván a szigornokoskodó tanítványt. Felderült lelkem, amikor láttam, hogy a vallásunkat teljesen félre ismerő előkelő s nagyszámú idegenekre milyen felemelő hatást gyakorolt a szigorúan keresztyéni evangéliomi eszméket lehelő templomunk. Akik befértek, elhelyezkedtek a templomban, egy tekintélyes rész pedig kinszorult, hogy az udvaron emelt sátor alól hallgassa Isten igéjének hirdetését. A templomban mindenek előtt a gyülekezet énekelte fennállóra a 75. dics. 1. versét, főének volt a 2o4. dicséret, melynek 1—2 verse után püspök úr emelkedett szószékre. Remek felszentelő imák között {smert ékesszólasával hatalmas beszédet mondván, Peti Lőrinc jól ismert prédikáció iró lépett szószékre. Megható ima után tartott Józsua 22 : 26—27. alapján mindnyájunkat mélyen magragadó szent beszédet, hasonló utóima, áldás és a gyülekezet kimenő éneke után a szent asztalnál a terezováczi lelkész ágendázott s az előbbi szónokkal együtt kiosztották az úrvacsorát, melyben nagyszámmal vettek részt a német evangélikusok is. Meg kell említenem, hogy felszentelés előtt bevonultunk a múlt évben felállított iskolába, ahol a gyermekeket püspök úr megvizsgálván, a kezdet nehézségei dacára elismerendő eredményt talált. Az ezután következett felszentelés után pedig az egyház lelkészével s elöljáróival egy megfelelő iskola és tanítói lak telke és építése felett értekezett. Mindezeket elvégezvén, következett a társas ebéd az e célra emelt sátorban. Az asztalnál püspök úr mellé telepedtek a vidék illusztris fórfiai, élükön a főszolgabíró úrral 22-en. Felköszöntőkben, a horvát-magyar testvériség éltetésében nem volt hiány. E toasztok koronája volt a püspök űré, amit a királyra, majd a más nyelvűek s hitüekre mondott. A fehér asztalt püspök úr d. u. 4 órakor elhagyván, 6 óráig az egyház kánonika vizitáoióját tartotta meg Peti Lőrinc úrral együtt. Az egyház ügyeit rendben találván, püspök úr kíséretével együt elindult s megérkezett az nap este Daruvárra. Másnap 5-én d. e. 9—11-ig a kánonika vizitációt végezte, a lelkész idejövetele előtt éveken át a szegénység miatt elhanyagolt s romlásnak indult épületeket, templomot, paplakot s környékét nagy megelégedés és elismeréssel szemlélte meg, minden részében szilárdan és tisztán megújult állapotában. Az ebből önkénytelenül származott anyagi hiányokat a hívek hálája között rendezvén, mint főpásztorhoz illik atyai bölcs tanácsokkal, a nehéz és millió komplikációk és gondokból szőtt misszióban szelíd elismerés, megerősítés és buzdítással fordult úgy a gyülekezet lelkészéhez, mint az elöljárók és hívekhez. Mert hiába áldozzák a misszionáriusok minden honvágyukat, hazájuktól távol jövőjüket, a sok irányú alattomosság, undorító hálátlanság, szüklátkörüség, méltánytalanság és zaklatottságok között mindenüket is az egyház és nemzetért, ha nem áll mellettük egy bölcs és szeretetteljes vezető, támogató. És viszont hiába a földi vezetőnek minden tervezete, ha a végrehajtó munkások karjai megrestülnek, avagy erkölcsi s anyagi támasz nélkül csüggedten aláhanyatlanak. Ha valahol, itt érvényesül a „viribus unitis“ nagy elve. így a bölcs és szeretetteljes konfirmáció alatt megújulván, reménységünk szárnyai ez idegenben magasra emelkedvén, püspök úr kíséreteivel együtt meglátogatta a daruvári új magyar iskolát. Délután korán kocsira ülvén, a főszolgabíró úrral elkisértük Paliszállásra, ahol szintén megtekintette a magyar iskolát. Terve szerint meg kellett volna még néznie a krestolováczi magyar iskolát is, de az időből kifogyván, az fizikai lehetetlenség lett volna. Másnap 6-dikán délelőtt Brekinszkán tartotta meg szintén Peti Lőrinc úrral együtt a kánonika vizitációt. A püspöki rendelet szerint itt is minden ünnepélyt és látványosságot kerülve bár, mégis összejöttek a főszolgabíró úr élén a szomszédságok más vallásu és nyelvű vezető elemei. A fehér asztalnál hasonlóképpen mint Korencsánban értékes felköszöntők hangzottak el. De innen sem távozhatott el a püspök úr addig, mig egy új fejlődésnek, hatalmas növekedésnek, egy felállítandó magyar iskolának lehetővé tételét meg nem fundálta, hogy aztán az iránymutató szerint szerényen munkához fogjon a gyülekezet lelkésze, követvén a hatalmas jelszót: előre ! Innen az uljaniki ref. cseh gyülekezetei látogatta meg a püspök úr. Az imaháznál a rendelet szerint minden pompa, feltűnés nélkül, de annál őszintébb belső melegséggel várta és fogadta a gyülekezet. Bemenvén az imaházba, kellemes benyomást tett mindnyájunkra, hogy az ülőszékeken minden egyes helyen sorban kitéve aiszlett a teljes biblia. Mert a cseh atyafiak kultusza szerint minden istenitiszteleti alkalommal egy-egy részlet olvastatik fel a bibliából, amit a gyülekezet utánolvas. Csak hadd díszelegjenek ott ama bibliák, mert Istennek tökéletes beszéde az. És ha szegénységük miatt megfogyatkoztak is az isteni ige emberi ajkú hirdetésében, eltávozván lelkipásztoruk, az adminisztráló lelkipásztort, a buzgó és ügyes Szerényi János antunováei lelkészt a körülmények szerint csak ritkábban hallgatható gyülekezetnek legyen hatalmas védvára a biblia. E szent örökség, a reformáció diadala világosítsa, erősítse és tartsa össze őket az ellenirányú tenger közepében is. Püspök úr pásztori beszédében kilátást nyújtott nekiek arra, hogy alkalmas uton-módon anyagilag rendeződnek s remélhetik a jobb jövőt, amikor ismét igehirdeto rendes pásztora lesz a nyájnak. Hitükben, hűségükben is megerősítvén őket, tőlük szeretettel elbúcsúzott. Uljanikból a nagy távolságban fekvő Nagy-Pizanicára indult a fáradhatlan püspök úr, hogy ott éjfélben megérkezvén, másnap megvizsgálja az egyházat, melynek új templomát a múlt évben szentelte fel és megtekintse új magyar iskoláját. Ezt is elvégezvén, aminek részletesebb eredrné-26*
