Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-08 / 2. szám

29

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

30

falu bírája és jegyzője is elmondják, sőt kiegészítik saját nézeteikkel és tapasztalataikkal ezen kérdésre vonatkozó találó megfigyeléseiket.

Ilyen módon sorra emelkedik ki ezen kérdés megítélésénél az ethikai, a közgazdasági, az orvosi, az élettani, a vegytani szempont; világosan magyarázza meg az alkokolnak a pálinkában, a borban, a sörben és rumban való előfordulását, úgy a testre és az emberi szervezetre való különféle hatásait, rombolásait, valamint az ember szellemére és erkölcsi állapotára való hatásait és meggyőzően deríti fel a szesz káros hatásait a vasárnapokon előforduló verekedések és balesetekre való tekintetből, mi a népnek vallásosságára szintén visszahatással van, de éppúgy terjesztője a tüdővésznek, mit egy igen kézzelfogható népies példával igazol s reámutat az öngyilkosságok szomorú statisztikájára is, valamint arra, hogy a népesedési szaporulat miként hanyatlik a magyarság nagy kárára. A szesznek történelmi fejlődésénél elmondja az erjesztési folyamatot és az abból levonható okulást.

Kimutatja az egyes nemzetek szaporodási hányadát különféle szeszfogyasztásukkal kapcsolatban, éppen úgy a betegségi és halálozási eredményüket az egyes foglalkozási ágak szerint. Rátérve e káros hatások orvoslási módjaira ; a lelkész kifejti valláserkölcsi szempontból tapasztalatait, ahol reámutat a szesz okozta egyéni érzéketlenségre, a családi kötelék meglazulására, a családtagokra gyakorolt erkölcsi káros hatásra, a törvénytelen, elzüllött életből származó gyermekek szaporodás-keserveire, a szokatlanul sok válásra, az árvák szaporodására s a rossz indulatok- átöröklődésére s mind szélesebben való elterjedésére, továbbá az asszonyoknál, az anyáknál mutkozó káros következményekre ; éppen úgy a kisdedeknél jelentkező átöröklött bajok okozta halandóságra, valamint ezek korai és nagy elhalálozására. Ezekben a pálinkának egészségi, állami, családi és nemzetgazdasági téren okozott romboló hatásai vannak megkapó közvetlenséggel találóan eosetelve. Megrendítő annak az összehasonlítása, hogy mit tesz az állam az állategészségügy érdekében és mit mulaszt el és mit nem tesz meg az emberegészségügy terén.

A tapasztalt szerző még felvilágosít, hogy a pálinka nem táplálja a testet, de rombolja azt egész szervezetével, mert az anyagcsere elégető folyamata igen heves, mi a test egész szervezetével ellenkezik, amit sem a szív, sem a tüdő, sem a bőr, Bem a vese, meg a máj ki nem bir, vagyis a pálinka egészségügyi hatása van megkapóan megrajzolva, mely a beleket is megrontja, a testet pedig elernyeszti.

Amint ezekből röviden összefoglalva látjuk, szerző valóban a legnehezebb társadalmi kérdést alapos, sokoldalú tudásának tárházából vett meggyőző tudományos és életrendi adatokkal támogatja s előkészít az alkoholizmus elleni nemes emberbaráti, a nemzet jövő fejlődésére és feladataira egyaránt mellőzhetlen küzdelemre. Nagy érdeme szerzőnek, hogy módot is jelöl ki e küzdelem sikeres megoldására. Valóban elérkezett a mai ideges és beteges korszakban a tizenkettedik órája

annak, hogy az „istenadta népet, a nemzetet alkotó rétegeket“ a nemzeti és faji harcok fentartása, küzdő porondján minél egészségesebb és természetes ellentálló erőt biztosító módon neveljük és a szesz káros hatásaitól megóvjuk. Az alkoholellenes liga, a nőegyesületek, ifjúsági egyesületek s a népkönyvtárak, különösen pedig az iskolák vezetőinek és a lelkészeknek ajánljuk ezen művet megérdemlett figyelmükbe.

jNe^irolog.

Gondol Gábor önéletleirása.*

Zalavármegyében Balaton henye községben születtem 1824 augusztus 24-dikén. Őseim Zemplénmegyei nemes földbirtokosok voltak, kik közül Dániel alsó Magyarországba költözött s lielv. liitv. hitszónok volt. Atyám, szintén Dániel, hasonlóan lelkész volt s mindkét fiát a tanulói pályára szánva, engemet gyermek éveimben a b. henyei, majd a mohai népiskola elemi oktatásaiban részeltetett. Midőn már az elemi tanulmányokban előmenetelemnek jeleit tapasztalta, a latin nyelv elemeinek tanulásába vezetett be s keze alatt végeztem kilenc éves koromban az akkori hatosztályu gimnázium I. osztályát megelőző első előkészítő tanévet Atyámnak az 1834. évben bekövetkezett halála miatt félbenszakadt tanulásom folytatása végett nagybátyám házához Szentgálra költöztem, hol az említett évben a második előkészítő latin osztályt (coniunetica) az ottani néptanító (rector) vezetése alatt Kerkapolv Károly tanulótársam és távolabbi rokonommal végeztem.

Anyám, bár ’csekély tőke állott rendelkezésére, melyből több árva gyermekeinek neveltetését özvegy létére fedezhette, mindamellett engedve erős elhatározásomnak még 1834. őszén Pápára magához vitt s az első latin osztályba (dass, grammatica) felvétetett, melynek befejezése után az úgynevezett syntaxisi két osztályt s később a „humaniorum cíassis“ cimü három utolsó osztályát a gimnáziumnak az akkori tanerőkhöz viszonyítva jó sikerrel bevégeztem.

Nagy hiányát éreztem azonban az alsóbb iskolákban gyakorlatban volt amaz oktatási rendszernek, hogy nemcsak az előkészítő, hanem a többi hat osztályban is rendes tanárok alkalmazva nem voltak s az évről-évre theologiát végezett növendékekből helyettesített tanárok közül kevesen bírtak annyi készültséggel s ideiglenes hivatásuk betöltésére törekvő szorgalommal, hogy annak megkivántató eredmény« a tanítványok által felmutathaió sikerben nyilatkozhatott volna. S az innen eredő hiány annál érezhetőbb volt, mivel a történettan és földrajz a humaniorum classisokban latin nyelvű kézirat szerint taníttatott. S különösen a történettan a régi görög és római eredeti kútfők nyomán klasszikái

*) Főiskolánk e jeles tanára 1879-ben küldötte meg sajátkezű önéletírását az igazgatóság felkérése folytán s azóta a főiskolai könyvtárban őriztetik ez. Onnét közlöm némi stiláris változtatással.