Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-08 / 2. szám

31

DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP.

32

műveltséggel bírt régebbi tanárok (pl. Edelényi Szabó Sándor) müveiből szerkesztetvén, a klasszikus görög Íróknak, különösen a magyar (kun) népre s az általa lakott országokra vonatkozó elnevezései kellő magyarázattal nem kisértettek s e részben is hézagos maradt a készültség ama tere, melynek betöltése az alsóbb iskolai oktatásnak volt feladata.

Az 1840 ~ 41-iki iskolai évben a hat gimnáziális osztály bevégeztével az akadémia tanpályára lépvén át, azon hiány, mely a mathesisnek szintén kevés képzettségű ideiglenes segédtanár által még akkoriban szokásban volt előadásait s tanulásmódját követte, kiegészítésre s pótlásra talált a szakavatott s kitűnő előadásu Tarczy Lajos rendes tanár sikeres oktatási rendszere által. Nemkülönben Bocsor István történettanár alapos történelmi fejtegetései betetőzték a készültség és ismeretszerzésnek az alsóbb osztályokban kiegészítetlenül maradt mértékét. Fájdalommal kell azonban megjegyezni, hogy az oly nagy fontosságú s a tudás és ismeretszerzés minden ágára s az egyetemes miveltség egész rendszerére oly mélyen ható bölcsészeti tudományok az akadémia tanfolyam harmadik évében az említett évek alatt oly módon adattak elő, hogy bármely tanuló, különbség nélkül akár birt légyen a középszerűt túlhaladó vagy épen kitűnő képességgel s szorgalommal, az iskolai év lejártával s a szaktudományok előadásának befejeztével egyik bölcsészeti tantárgyból sem volt képes annyi elemi ismeretet felmutatni, mennyit a gimnáziális tanulónak is azon bölcsészeti tudományokból, melyek a mai tanrendszer szerint a gimnáziumban taníttatnak, okvetlenül kell’ bírnia. A kellő filozófiai alapismeret hiányának a később elsajátított szakbeli tudásra ily nagy mérvben kiható voltára célzott Kárkapoly Károly, a pápai k. h. főtanoda nagyhírű bölcsészeti tanára, midőn azt mondta, hogy „akinek filosofiai alapismeretei nincsenek, e hiányt megmutatja bármely szakban irt egyetlen periódusa is.“

Anyám annyival is inkább a papi pályára szánt, mert testvér bátyám, Dániel, bár a theologiai tudományokat elvégezte, nem lett pappá, hanem világi pályára tért s Bécsben a m. k. udv. kancelláriánál talált alkalmazást. Azonban az anya reménye kisebbik fiánál sem teljesült. Mert azon kellemetlenségek emléke, melyekkel atyám a papi pályán találkozott s ezen különben tisztes hivatal árnyék-oldalainak bár gyermekies ésszel, de elég közelről történt gyakori szemlélése s e mellett a korlátolt anyagi helyzet, melyet javadalmazás tekintetében a ref. lelkészi állás az illetőknek nyújt: visszatartottak azon eltökéléstől, hogy a papi pályára lépjek és az arra előkészítő tantárgyakat hallgassam, így tehát az 1843—44 iskolai év kezdetével a positiv jogi tanulmányokat kezdtem hallgatni, miután az akadémiai rendszer szerint az első évi jogi tanfolyamhoz tartozó tantárgyakat az akadémiai folyam utolsó évszakában, a megelőző évben már hallgattam. Az időben a tételes jogot Stettner (Zádor) György, széles jogtudományáról, alapos s az ismeretek minden ágára kiható képességeiről országszerte ismeretes tanár tanította. Előadásaiban Kövy Sándor nagyszerű, sárospataki volt tanár rendszerét követte. Engem, mint aki még gimnáziumi tanuló koromban szerzett osztályzatom által bizalmát s részvétét megnyertem, legtöbbször részesített azon megkülönböztetésben, hogy a magyarázat kiinduló pontjául szolgáló rövid „ Idle menta iuris prudentiae Hungaricae c. Kövy-téle munkából latinszövegü tantéleket olvastatott fel velem. Minthogy Stettner György előadásaihoz kéziratot nem készített, hanem egyszerűen Kövy Sándor munkáira s azoknak Fogarasy által készített magyar fordítására hívta fel tanítványai figyelmét, a tanulni kivánó jogászoknak nem csekély nehézséggel kellett küzdeniök. A latin nyelvet ugyanis már nem értették oly alaposan, hogy egy könyv klasszikus latin irmodorán szerkesztett latin munkát kézikönyvül használhattak volna. Fogarasy fordítása pedig az eredeti szövegnek majdnem szószerinti utánzása miatt teljesen érthetetlen s éppen a legbonyodalmasabb ősiségi adományozási jogrendszer fejtegetéseinél hasznavehetetlen volt. Ily viszonyok közt az előadások alatt tett jegyzeteimet az előadások végével még közvetlen emlékezetemben levő magyarázatokból kiegészítve kéziratot szerkesztettem, melynek mind magam, mind tanulótársaim, kik azt lemásolták, nagy hasznát vettük nemcsak az iskolai vizsgák alkalmával, hanem a később bekövetkezett ügyvédi rigorosumoknál is, melyek a negyvenes években már szigoruabban kezeltettek.

(Folyt. kÖv.)

Közli

Borsos István,

főisk. könyvtárnok.

^Egyes küzlEmériyEl^.

— Gyászjelentés. A losonezi ev. ref. egyház mély szomorúsággal jelenti, hogy általánosan tisztelt, puritán jellemű lelkipásztora lllyefalvi Vitéz Lajos f. 1904. évi december 30-án éjjel 2 órakor, munkás életének 76-ik esztendejében hosszú gyöngélkedés után jobblétre szenderült. Egyházunk a boldogultban negyven esztendőn át nemes és lelkes igehirdető lelkipásztorát, egyháztanácsának évek hosszú során át gondos vezetőjét vesztette el, kinek emlékezetét egyházunk mindig híven-fogja őrizni. A gyászszertartás f. hó 3l-én d. u. 3 órakor a halottas háznál fog megtartatni. Losonc, 1904. december 30. Áldás legyen emlékén 1

— Tisztelettel értesítjük m. t. előfizetőinket, hogy amennyiben lapunk 1904-ik évfolyamának valamelyik számát utólag megóhajtják szerezni, forduljanak a kiadóhivatalhoz, mely a kivánt számokat díjtalanul megküldi.

— Új egyetemi m. tanár. Dr. Imre Sándort, a kolozsvári ev. ref. főgimnázium derék tanárát a kolozsvári tudomány-egyetemen a magyar nevelés történetéből m. tanárrá habilitálták. .Gratulálunk !

— A fögimnáziumi igazgatóság ez utón is kéri a m. t. szülőket és gyámokat, hogy a tandíj esedékessé