Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-08 / 2. szám
27 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28 kötelességének a megfelelő összeget nyújtani az egyház főhatóságának. Éppen azért szükséges lenne, hogy már most is állást foglalna a zsinat, mert határozottan tudom és mondom, állítom, hogy ha a zsinat, egyházunknak e legfelsőbb hatósága és a tekintélyeknek összesége követel valamit, annak nagyon is erős súlya és hatása van magára a kormányzatra is. A japán vallási szokások. Egész közhitté vált már nálunk, hogy a turáni népfaj s igy a japánok is vajmi keveset törődnek a vallással. Egy, a felkelő nap birodalmát bejárt utazd pedig ép az ellenkezőjét állítja. Saját közvetlen tapasztalata alapján a japánokat kiváltképpen vallásosoknak mondja. De persze a vallásos hitök századok óta mély gyökeret vert babonákból áll. A műveltebb városi lakosok ugyan már nagyrészt emancipálták magokat a babonák alól s mint képzelik a vallás alól is. Ezért mondják a felületes vagy csak a műveltebb japánokkal érintkező európaiak vallástalanoknak ezt a bámulatos népet. Az utazó, kitől az alábbiakat közöljük, egy kerésztyén kuli (napszámos, teherhordó) vezetése alatt járta az ország belső vidékeit, hova az átültetett európai civilizáció még nem hatolt el. Az egyszerű falusi néppel való közvetlen érintkezés által megismerte azoknak vallásos hitöket és szokásaikat. A vezetője és tolmácsként szereplő kuli egy szerfölött buzgó keresztyén volt, aki ha csak szerét tehette, összegyűjtötte esténként az apró falvak lakóit és elbeszélte nekik élete történetét, el azt a nagy átváltozást, melyet benne a Krisztus vallása előidézett. Azok pedig ámulva hallgatták a csoda szép dolgokat. Az ily beszélgetések alkalmával utazónknak alkalma nyílt tolmácsa utján megismerni az egyes egyének vallásos hitét, melyet azok sintóista avagy buddhista őseiktől örököltek. A hitnézetek természet szerint halvánként, sőt egyénenként módosultak, de úgy látszik mindnyájuknál a közös alapeszme a zarándoklások érdemszerző ereje. Mindennapi dolog egyes nőket találni, akik 200 kilométert is gyalogoltak, csakhogy valemely istenség kedveltebb oltárán mutathassák be áldozatukat. Japán asszonyt annál uagyobb czerencsétlenség nem érhet, mintha fia nincs. S e miatt való keservükben végső menedék a gyermektelen nőknek a Narahoz való zarándoklás. Egy napon 5000 nőt láttam itt az oltár körül tolongani. A Nara istenségnek oltára Japán egyik legremekebb ligetében van fölállítva. A hely páratlan szépségét még az utálatos bálvány sem tudja elékteleníteni. E bálványkép elé borul le évszázadok óta a nőknek milliója. Egy nagy goug van az oltár lépcsője fölé függesztve és egy kötélre alkalmazott súly nagy erővel ütődik az érc dobhoz, ha a kötelet megrántják, úgy hogy messze elható kongásszerü hangot okoz. Ily módon kell elsősorban az istenségnek a figyelmét felkölteni. Pár pillanatnyi várakozás után, midőn a harang rezgése megszűnt, bizonyos számú kas-t (pénz darab) kell az ott levő perselybe vetni; ekkor a fáradt zarándok leirja esedezésének tárgyát papírra, amit az oltár előtt levő valamelyik fa gályára köt fel s arcra hullva könyörgésbe merül. Gyakran órák hosszáig ott hever az oltár előtt. Hitnek és vallásos bensőségnek nagyobb mérvű megnyilatkozását nem igen lehet találni másutt sem, mint az oltár előtt. Bármilyen alacsony fokon álljon is a nagyobb tengerparti városokban a vallásosság, annyi bizonyos, hogy a falusi nép benső buzgósága és babonasága változatlan maradt. A népies hit megrögzítésében nagy szerepe van a falusi iskoláknak. A házi nevelést azoknál is a nyilvános iskolázás egészíti ki. Miként nálunk az anya tanítja gyermekeit imádkozni és ismerteti meg velők a Megváltót, amott távol keleten is az anya ébreszti föl gyermekében a vallásos érzést. Minden hajlékban van egy szenthely, hol a házi isten bálványképe áll. Midőn az esteli homály beáll és a tájékot a sötétség mintegy függöny eltakarja, elérkezik „a gyermekek órája.“ A játékot félbe kell hagyniok s mielőtt éjjeli nyugalomra térnének, az olaj lámpa pislogó fényénél az anya együtt áhitatoskodik gyermekeivel a kőből vagy fából való formátlan házi bálvány előtt. A negyven milliónyi népből legfeljebb ha hat millió hallott valamit az evangéliomról. Ezer meg ezer falu van, a hol még senki sem hangoztatta „az örvendetes üzenetet“ és a hol a szivek készséggel megnyílnának annak a befogadására. lyönyvismeritEíés. A váradi sorozás vagy a szeszes italok hatásai. Irta Molnár István dr. gimn. tanár. Ára 1 korona. Kapható minden könyvkereskedésben. Egy időszerű és nélkölözhetetlen könyv jelent meg egy önzetlen derék emberbarát mesteri tollából. Feladatát sikerrel oldotta meg, pedig a feladat felette nehéz. Szerző a szesznek, a pálinkának romboló hatását festi, de olyan vonzó és oktató módon, mely amellett, hogy meggyőz és felvilágosít, előadásának szerencsésen választott elbeszéltető módjával az olvasót teljesen magával ragadja, mi több meghódítja. Ezen felette fontos tárgy feldolgozásának kerete rövid 68 kis oldalas terjedelmével igen ügyesen van megválasztva. Az egyik katonasorozáson egy bizalmas kis társaság — a rokonság révén kerül egy ebédre össze, ahol az egyik község lelkésze, jegyzője és bírája, a papnak öcsose : egy honvéd ezredorvos és az ő tanulótársuk, a járási orvos beszélik el vonzóan, érdekfeszítően tapasztalataikat a sorozások eredményeiről és azon általuk megállapított, állandóan megfigyelt hatásokról, mit a szesz és pálinka a sor alá került nép és a legénység soraiban okozott. Ezen élettapasztalatokat egymással kozlik és megmagyarázzák a társaság tudós és tanult orvostagjai társaiknak, melyek nyomán jviszont a nép lelkésze, a
