Dunántúli Protestáns Lap, 1905 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-02 / 14. szám
Tizenötödik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1905. április 2. Az egyház és iskola köréből. * A diinlntl ei ref. egyházkerület hivatalos közlönye. <t-----------------— A lap «zellenii rísjsít illető Uöaslaruéiiyeb a «íerkPuítőnéghe* Kis József felelő» szerkesztő ozlmíre liűlSendok. # -----------------------------* ’ír O Megjelenik minden vasárnap.----------------------------# Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők. O---------------------—--- « A vallástalanságról. Sokszor gondolkodtam a felett, hogy ma napság miért nem teremnek oly erős kálvinista lelkek, mint régen ? Olvastam erre vonatkozólag számtalan cikket is, mely a hibát egyoldalulag és csakis ott kereste, ahol az föl nem található ! Vannak ugyanis sokan, akik a hibát egyes személyekben keresik és a vallástalanság okát a gyülekezetek és iskolák vezetőiben akarják fölfedezni. Pedig ez nagy tévedés! Ha itt-ott elvétve részben okai is némileg a vezetők a vallástalanságnak, de ezt általánosságban állítani nem más, mint rossz akarat! Nem az egyes hivatalnokok személyében, de a mai korszellemben és a modern iskoláztatásban kereresendő ez az ok ! Erről fogok egyet-mást röviden elmondani. * * * A vallásosság vagy jobban mondva a vallás — úgy szólván — minden emberrel vele születik ; minden ember szeretetből nyert léteit a legfőbb Szeretet által; 8zeretetből lettünk teremtve — szeretetre ! Minden létezőnek alapja tehát a szeretet, melynek tanyája a szív. A szivet kell azért fejleszteni az élet hajnalán és ez majd megtermi a maga gyümölcsét — a vallásosságot. A tapasztalat ellenben azt igazolja, hogy nem a szív, nem az érzelem a mai nevelés vezérfonala, hanem az ész ! Az ismeret, a tudás a fő, mig a szív nemesítésének úgy az egyes családokban, mint az iskolákban csak mellékes szerep jut; pedig hát szív nélkül nem lehet az ember Isten képére teremtett valóság! A legnagyobb tudomány is csak akkor becses és csak akkor tiszteletreméltó, ha annak alapját a vallásosság, a szeretet képezi. Csillagok fölé emelhet bár nagy tudományod, hasztalan! nem érdemied ki magadnak e nemes fogalmat, hogy : „ember“, ha szivedben nincs hit, nincs szeretet! Ezeket előre bocsátva, lássuk a mai vallástalanság főbb okait. í . Egyik alapoka a vallástalanságnak a mai ref. családi életben rejlik. Ha olvasom régi református elődeinknek családi életét, elszorul szivem a mai családi élet fölött. Régen a ref. vallásos szellem volt a családi élet alapja és manapság ? . . . a reál ismeret és az ezzel karöltve járó nagyzás, rátartiság ' Manapság a osalád a vallási életet nem hogy fejlesztené, sőt a világi magasabb ranguaknál — sajnos ! — a család legdrágább kincse, az egyház jövő reménye nem is képes magát a családi életben vallása tekintetében a legtöbbször kiismerni ! Zsoltáréneklést családjában talán soha nem hall; a bibliaolvasás ritka madár, de holmiféle világi nyomtatványok, regények nem egyszer jutnak szemei elé ! Nem egyszer látja, tapasztalja szülőitől, hogy a gyakori templomba járás s a hívekkel való éneklés nem uras dolog manapság ! És ez az uras rátartiság kezd terjedni a köznép között is. A mai kort mindenben a divat uralja; ami uras, az divatos és az lép előtérbe a vallási élet terén is. Zsoltár, biblia nem a mai kor kedvence ! Hány házat lehetne találni, hol nincs biblia, nincs zsoltár ? És hány házat lehetne találni az egyszerű nép között is, kinek asztalán ott hever több ponyva irodadalmi termék ? Manapság más a gondolkozás, más az érzés ! Manapság az egyszerű földmives ember is, ha iskolás gyermekét előveszi hébe-hóba, hogy meglássa, mit tanult ? nem a valláson kezdi, hanem a reáliákon, azt meg se kérdi gyermekétől: tud-e imádkozni, avagy énekelni ? Fő, amiből él az ember / Ez a materiálisztikus nézet uralkodik manapság a családi élet egén, úgy főút, mint alant; pedig hát meg vagyon írva, hogy : „nem csak kenyérrel él az ember !“ Régen a reform, családokban a gyermek ima, bibliaolvasás, kathekizálás és éneklés között nőtt fel; úgy világi urainknak, mint közönséges embereinknek éltető eleme a vallás volt. Életöket, beszédjüket, írásukat, könyveiket, családi, nevelési rendszerüket a vallás szelleme hatotta át . . . Ott vannak régi nagyjaink, kik vérüket is készek valának protestáns hitükért on-14
