Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 190 vei sem tétetik arról említés, hogy a szombathelyi egyesült gyülekezetben zsurlódások fordultak volna elő vagy volnának és éppen a hitoktató egyéniségéből kifolyólag. Azonban tartok tőle, hogyha vannak vagy lesznek óhajok, panaszok, de azok nem egyenes utón jutnak nekünk érdekelteknek tudomására azzal a célzattal, hogy atyafiságos szeretettel megorvosoltassanak, — tartok tőle, hogy lesznek zsurlódások, ha eddig nem voltak és nincsenek is ; de nem a hitoktató egyéniségéből kifolyólag lesznek ! Az idézett jegyzőkönyvi pont szerint jelenti az egyházmegyei tanügyi bizottság elnöke, hogy évenként 40 reform, tanuló részesül lutheránus vallás tanításában, az illetékes ev. ref. lelkész még a hittan! vizsgákra sem hivatik meg. És úgy a kerületi népiskolai bizottság, mint az egyházkerületi közgyűlés bölcsessége, hallgatással mellőzte az előterjesztést, hátározatot nem hozott reá. Sokat mond ez a hallgatás! melyből a cikkíró merész logikája mégis zsurlódást magyaráz ki! Miért nem ismerkedett meg jobban tárgyával a cikkíró ? Püspöke irodájában megtudhatta volna, hogy a szombathelyi lelkész, a folyó iskolai év elején az előbbi tanévben is részletes tantervet terjesztett be püspököknek, mely az egyházas-rádóci ev. ref. lelkész úrral való, ama szóbeli megállapodásukhoz képest, hogy a kizárólagos ev. ref. és ág. hitvallás tanok fejtegetését, a mindegyikök által külön végzett konfirmációi oktatás anyagául tartják fenn, semmi olyast nem tartalmaz, de még csak nem is érint, ami a két hitvalláson levő evang. egyház különleges tanaira vonatkoznék. És az ev. ref. püspök nem tett kifogást a tanterv ellen. ítélje meg az olvasó, hűségesebb őrizője-e egyházának a cikkíró vagy más, a saját püspöküknél! Tudomásom van arról, hogy egy úri ember, ki gyermekeit előbb r. kath. vagy zsidó iskolába járatta, ahol sok hasznosat tanulhattak, de evangéliumi vallást nem, evangóliomi szellemet nem szívhattak magokba, a honnan nagyon is fogyatékos evang. vallási ismereteket hoztak magukkal Szombathelyre, a népiskolába és a gimnáziumba. Itt egyszerre csak félteni kezdette ev. ref. hithűségüket a bibliai történetektől, melyek tudvalevőleg szép valláserkölcsi fejtegetésekre szolgáltatnak alkalmat, de nem kizárólagos ágost. hitv. jelleggel biró vallásoktatásra. így csúszhatott bele az ev. ref. őrségi egyházmegye jelentésébe az a kifejezés, hogy Szombathelyen 40 reform, tanuló részesül lutheránus vallásoktatásban. No, de egy szál fa még nem erdő, egy alaptalan panasz még nem zsurlódás. Pedig mint fentebb említém, az ev. ref. püspök, az egyházkerületi népiskolai bizottság, a kerületi közgyűlés nem találta szükségesnek, hogy kiterjeszkedjék határozathozatalában a panaszra ! Az egyházmegye jegyzőkönyvében semmi nyoma a panasznak ! Való igaz, hogy az egyházas-rádóci ev. ref. lelkész a hittani záró vizsgákra külön meghívást nem kapott. Ugyanis Szombathelyen az egyháztanács szokta megállapítani e vizsgák határidejét és azokra a gyülekezet részéről a biztost kiküldeni, többször küldött már ki erre vállalkozó ev. ref. hitrokont is. Az egyháztanács gyűléseire pedig az egyházas-rádóci ev. ref. lelkész mindenkor mjeghivatik ; nemcsak tudomást vehet itt a határnapról, de annak megállapításába is befolyhat. A szombathelyi egyesült prot. gyülekezet szervezeti szabályzatába az egyezség megkötésekor más megállapodás nem vétetett bele, a két hitvalláson levő evang. egyház testvéri egysége erre nézve utasítást nem ád. Sőt az őrségi ev. ref. egyházmegye 1903. évi jegyzőkönyvéből azt vélem kiolvashatni (46 és 49 lapok), hogy ebben az egyházmegyében eddig általános szokás volt, hogy a lelkészek nem voltak jelen a nem ev. ref. iskolákba járó ev. ref. tanulók vallástani vizsgáján. A minek természetesen következménye kell, hogy legyen, hogy az illető tanintézetek az iránt megkerestetni fognak, hogy az ev. ref lelkészekkel tudassák a záró vizsga határidejét. Lelkem szerint mondom, szívesen vettük volna ezt a megkeresést vagy akárcsak négyszemközti testvéries figyelmeztetést. De azért ezen nem egyenes utón hozzánk jutott felhivásnak is eleget tenni elhatároztuk, Kiss János barátommal magunk között, mindjárt akkor, amikor az ev. ref. egyházmegye határozatából értesültünk ez óhajról, tehát sokkal előbb, mint sem a cikkíró oly nagy kázust csinált abból. Még óhajtandónak tartja a cikkíró, hogy legalább tudnák a felekezetükbeli tankötelesek számát és hogy hogyan és mikép részesülnek ezek hit- és erkölostani oktatásba. Ez Szombathelyre nézve legalább is meghaladott álláspont. Maga a kerületi jegyzőkönyv mondja, hogy Szombathelyen 40-en vannak az ev. ref. tanulók és a püspöknél a tanulók névsora sőt szülőik lakóhelye is, mint említém, az is be van jelentve, hogy mikép részesülnek ezek vallástani oktatásban. Végül még egy kérelmem van: „Ne legyen versengés közöttünk,“ avagy az ev. ref. és ág h. ev. lelkipásztorok között. Inkább egyesüljünk jobban a szeretet által. Ez az egyesülés a szeretetben, tartósabb s maradandóbb, becsesebb és boldogítóbb kapocs, minden írott „testvéri egyezség“ hideg, rideg betűjénél. Szeretet nélkül a szerződések betűje ellen könnyen támad panasz, mely ha formát téveszt s idejekorán szeretettel nem orvosoltatik, sebeket üt, melyek annál inkább fájnak, minél kevésbbé indokoltak a panaszok és igazán „zsurlódást“ okozhat. Kund Sámuel, a vasi közép ev. ehmegye esperese. Egységes liturgia. Tudva levő, hogy egyetemes konventünk felhívta az egyházkerületeket, hogy nyilatkozzanak az iránt mikép vélik megállapíthatónak az egységes liturgiát. Az ide vonatkozó eszméket e cim alatt fogjuk közölni. A papi hivatalos ruha felől ugyan igen sokat beszélgettünk már, egyházkerületünk is kifejezte a maga véleményét ; de azért a zsinatig még mindig egyengethetjük az egységes közvélemény útját, sőt magán a zsinaton ii. Ily célból közöljük a következő két véleményt. 12*
