Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-20 / 12. szám

Tizenötödik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1904. március 20. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kié József felelős azerkeBifto ozi­­mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Ä ÉnlÉli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4= kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János lőmunkatárs ozimére leül cleiici öli. A társadalmi tevékenység túlbecsülése. Sajnálatos tévedése korunknak, hogy az egyes embernek értékét, hasznosságát nem hi­vatása körében kifejtett munkássága, hanem társadalmi tevékenysége után Ítélik meg. Ezért van azután, hogy kenyeret adó hiva­talukat igen sokan csak mellékfoglalko­zásnak tekintik és annak teendőit csak immel­­ámmal teljesítik, mig valódi hivatásuktól sok­szor egészen eltérő melléktisztségeiken egész lé­lekkel csüngenek, minden jóravaló tehetségüket ezek teendőinek minél nagyobb becsülettel való betöltésére fordítják. Nem mondom, hogy akinek az tír tiz ta­lentumot adott, az annak nagyrészét rejtse véka alá, vagy ássa el és csak egyet vagy kettőt ér­tékesítsen azokból, sőt hiszem és vallom, hogy a mennyei gazda számadásra von mindnyájun­kat a reánk bízott talentumokról. De azt sem tagadom, hogy a főfoglalkozástól eltérő, idegen mezőkön való szorgalmaskodásnak előt­tem vajmi csekély értéke van, ha azt tudom, hogy az illető főkötelességének betöltésénél nem fejti ki egész erejét, nem használja fel minden tehetségét és igy nem felel meg annak a vára­kozásnak, reménységnek és bizalomnak, amellyel őt első sorban megtisztelték. A hiúság démonai körül vesznek bennün­ket, el akarnak téveszteni a társadalmi tevékeny­ségek útvesztőibe, le akarnak téríteni arról a fo­­utról, amelyen lelkünk egész erejével, szivünk minden érzelmével, elménk feszült figyelmével haladnunk kell. Minden életpályán működő em­bernek szemelőtt kell tartani azt, ami az evan­­géliomokban megiratott, hogy t. i. «Egy szolga sem szolgálhat két urnák, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszko­dik és a másikat megveti. Nem szol­gálhattak az Istennek és a mammnon­­n a k.» A lelkész tartsa főgyönyörüségének az tír reábizott nyájának legeltetését. Ne csak szom­baton gondolkozzék arról, hogy holnap melyik egyházi beszédet mondja el, hanem egész héten forgassa elméjében, hogy minő lelki táplálékra van szüksége gyülekezetének. Ne a polgári községnek, városnak, vármegyének, pénzintézeteknek, mindenféle világi egye­sületeknek ügyei, dolgai foglalják le idejét, vegyék igénybe tevékenységét, hanem szorosan lelkipásztori kötelességeivel járó teendőinek min­den tehetségével való betöltésére legyen irá­nyítva figyelme. Mert itt is áll Pál apostolnak intése, hogy «Ha pedig valaki az övéire s főképpen a háznépére gondot nem visel: az a hitet megtagadta és alább­­való a hitetlennél.» A tanítótól, különösen faluhelyen, az újabb időben a világi társadalom, sőt a hatóságok is annyifelé ágazó tevékenységet kívánnak, hogy bátran merem állítani, hogy ha kisrészben akar is megfelelni az illető ezen kivánalmaknak, akkor alapos és eredményes iskolai tanítást nem vé­gezhet. Énekkarok, olvasókörök, népkönyvtárok, különböző szövetkezeteknek alakítását és veze­tését; most valamely iparágnak, majd az ok­szerű gazdálkodásnak fellendítését célzó ismeret­terjesztő előadások tartását; a faiskola szakszerű 12

Next

/
Thumbnails
Contents