Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-06 / 10. szám
161 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 162 A biblia ünnepén. Ha lelkemet sötét bús kételyek Nyomasztó köddel fojtón elfedék: Ha szenvedések, nagy nehéz csapás Megtépte gyarló szivem húrjait: Ha dermesztő, sötét, nehéz közöny Rabjául ejtni hozta láncait, Felém ha zúgott a világ zaja, Pezsdüdvén benne bűnös vágy s öröm : Megálltam sokszor ott a partokon, Élővizeknek forráshabjain, Beteg szivemnek gyógyulást keresve. Mélységein a szent Írásnak én is Vágyódva csüngtem gyakran, ám mit én Ott érezék, pengő rímek zenéjét Sold sem kereste.-------Némán, hangtalan Szivemre szállott csendes béke ott. Midőn ünnepre jöttünk össze ma Tisztább vágyban tekintni s áhítatban A szent Írásnak fényes lapjait, Nem éneklek most ékes éneket. Az én beszédem egyszerű beszéd: Akkor győz meg, ha szivemből fakad. Nem zengek én magasztos érzelemről, Mely fenszárnyalva daliamokka tör; De gyenge kézzel, téveteg vonással — Kérvén, hogy rám híven figyeljetek — két Példát jelentő képet rajzolok. I. Eljött a csendes, tiszta alkonyat, Elcsendesült a nagy világ zaja, Pihenni tért a fáradt, gyenge ember, S a fényszemek, mik házak ablakából Oly biztató világgal integettek Sugárt szórván a bús utas felé, Lassanként mind sötétre váltanak. Ébren a tájon egymagám valék, Ki vállamon nehéz téliért viselve, Még jártam éltem szűk ösvényeit. Felém is nézlek fényes csillagok.-------Jól emlékszem, sugáros volt az égbolt. Sötéten kéklö tiszta bársony cin Elszórva, mint relytélyes lángbetük, ■Csillogtak fényes, tündöklő szemek. Merengve néztem ezt a tiszta fényt, Bámulva néztem ezt a csillogást! Es mig szivemben buzgó áhitat És tiszta vágy és békés csend honolt, A lelkem szárnyalt, fel, az ég felé Ama csodás és ragyogó világba, Hol az öröklét habja zúgva folg, S lehullva mind a tér korlátái, Ahol keringnek millió napok Örök rendben, kimért pályájukon S, ha szétzuzék ezernyi töredékre Utát megjárván a kihűlt golyó, Helyébe jő más, ifjan, lángolón. Itt nincsen kezdet és nincs elmúlás! Feledve voltak e dicső világban Emberlétemnek minden kínjai, Feledve volt a bú és szenvedés És gyarló lelkem szállt, emelkedett S úgy érezém, hogy a nagy rejtelem, Mely néz felém, ha földi utamon Az ég kékjére száll tekintetem, Múló percekre, ámde oldva van. Es kelt lelkemben vágy és áhitat, Hogy az alázat tiszta köntösében Boruljak én a fényes trón előtt le N Hálát rebegvén, Istenem, neked. II. Eljött hozzám a bánat, csüggedés Es, mint a gyenge, számig szegett madár, Mely bánatos szemével reszketeg’ Magasba néz, amíg lehull, a lelkem Vergődve vágyott a magasba fel. A csillagok, mik biztató világgal Vezettek, mind sötétre váltanak. A dicsnek vészes fényű csillaga, A szenvedély, mely rémes lánggcd ég, Művészet, mely csalóka délibábbed Vezérel könnyen sivár, puszta tájra, Pénz, kincsek vágya — véres fényű csillag!—Egyszerre hullt le e hamis világ! Magam valék, ámbár köröskörül Zúgott, tajték zott emberáradat. Oly jó lett volna könnyet ejteni, De könnyeim, mint égető patak, Belől, szivemre folytak mind alá. E csüggeteg, bánattal telt magányban Felém derengő tiszta fénysugár: A bibliából tört e fény elő. Elém tándt egy tündöklő világ, Elém tárult egy új égboltozat, Amelynek tiszta fényes végtelenjét A földi lélek meg nem járhatá, Ahol ragyogtak tündöklő napok, — Az ég beszéde, gondolatjai — Melyek keringve uj meg uj alaki)an Irak fel a teremtő szent nevét. Es boldogság és tiszta áhítat És megnyugvás és édes béke kelt Szivemben, hogy az életet keresve Forgattam a szent könyvnek lapjait. Es térdeim, mik roskadoztanak, Újult erővel vittek utamon. Miről beszélt az élő végtelen, Megoldatott a titkos rejtelem. Es láttam én a megfejtést felettem: A végcél merre és hogy mért születtem ? Örömbe’, búba’ mért kell küzdenem ? Mért súlyt csapássall olykorlstenem ? Hogy csírázás, a rothadás, ludat! Lelkünk jobb hont, új életet talál! Titkon mért sir a szenvedő erény, Oh, végre, végre mindezt értem én, Mert láttam Istent a felhők felett, S jobbján Krisztust, ki értünk szenvedett. CzEGLÉDY SÁNDOE. KönyvismEirtetés. Egyházi Beszédek Bersiertől. Jogosított magyar kiadás. A francia eredetiből magyarra fordította s részben átdolgozta : Szalóczy Pál tisza-valki ev. ref. lelkész. I. kötet. Ára I korona. Budapest, Kókai Lajos könyvkereskedése.
