Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

159 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 160 papok a bibliától óva intették a népet; a német kato­likusok közönyösek, sőt holtak az isteni dolgokban. A lengyel nép közt azonban más életet találtam. Ezek vegy kigunyoltak, hogy protestáns könyveket árulok, vagy kész szívvel vettek bibliát, vagy legalább egy újtestamentumot, ha mondtam nekik, hogy abban az Üdvözítőről van szó. Egy faluban csak egy lengyel család volt, amelyik egy egész bibliát vett, de az asz­­szony mindjárt mondta : „az egész faluban nem fog még egyet eladni!“ Es igy is volt. Ha a német katholikusok venni akarnak, megné­zik a könyvet, vájjon vannak-e benne miseimádságok és ha ilyet nem találnak, akkor visszaadják a könyvet ezzel a megjegyzéssel: „ez nem nekünk való.“ A hogy keresik a német katholikusok a mise-imádságokat, úgy keresik az evangélikusok az apokrifusokat. Ámbár sok evangélikus éppen nem tudja, hogy miféle könyvek az apokrifusok, mégis azt mondják : ^.A lelkész úr kivánja az apokrifusokat, ezért szükségünk van rájuk.“ Egy evangélikus nő évekkel ezelőtt vett egy bibliát egy bibliaárustól és amint most hozzá mentem, azt mondta: „ezek a bibliák semmit se érnek.“ Becsapta az ajtót és ott hagyott. Steierország. Dél-Steierben a városok lakosságá­nak fele német, fele szlovén; a faluk lakossága pedig főleg szlovén. A bibliaárusok munkája azért oly nehéz, mivel a szlovének egészen a római egyház befolyása állanak. Mennyire megy ez a befolyás, megvilágítja a következő eset. Kötsch-ben sok űjtestamontomot és biblia-részt adtam el. Ez arra indította a papot, hogy a következő vasárnapon prédikációjában óvja a népet tőlem, és úgy mutasson be engem, mint antikrisztust, a ki ördögi könyveket terjeszt. Végül felhívta a gyüle­kezetét, hogy a megvett könyveket hozza a pap udvarra, ahol aztán 20 újtestamentomot elégettek. Mikor aztán néhány nappal később néhány megrendelt példányt vit­tem-, kapákkal, ásókkal, dorongokkal jöttek rám a pa­rasztok ; szerencsémre azonban nem használták ezeket az eszközöket, csak ökleikkel ütlegeltek és lutheránus ördögnek neveztek. Mikor ájnltan lerogytam : eltűntek házaikba. Ezután nem sokára a szlovén újságok is meg­támadtak és veszedelmesnek jeleztek, úgy hogy ezt a vidéket elkellett hagynom. Ekkor Sanntalba mentem, ahol nagy vágyakozást találtam Isten igéje után. Ez a völgy Lanfentól Ciliiig körülbelől 31 km. hosszú és 4 km. széles és mind a két oldalon erdőkel van körül­véve. Van benne 6 mezőváros és 64 kisebb helység. Egyik részén földmiveléssel, a másikon faiparral fog­lalkoznak. A nép igen szorgalmas és a római kath. papság se igen befolyásolja. Nazaretben volt egy szlo­vén testamentom, amit sok házban olvastak, úgy hogy most e faluban 15 újtestamentomot könnyen el tudtam adni. Itt jó földre hullott a mag. Kis-Kéren — beszéli Albus — ahol sok szociálde­­mocrata van, gúnnyal és szidalommal fogadtak. Egy fiatal magyar, a kinek felesége egy evangéliumot vett tőlem, szemeim láttára összetópte a könyvecskét e sza­vakkal : „ne vezessen félre senkit ez a könyv.“ Aztán a tűzbe dobta. Osztrák-Sziléziában Karvinban — beszéli Placek — egy asszony igy kiáltott utánam : „hozzatok zsandárt, rendőrt, megint itt van az az ember az ördögi köny­vekkel ! Mikor egyik háznál ajánlottam a bibliát, meg­jelent ott egy rendőrhivatalnok egy rendőrrel és Írásai­mat átvizsgálta, meghagyta, hogy csak megrendelése­ket fogadhatok el, d,e könyveket el nem adhatok. . . . Itt a lelkészek is hatalmas befolyást gyakorolnak a népre. A gyermekeket utasítják, hogy minden bibliát hozzanak fel az iskolába. Itt aztán a pap leszakítván róluk a táblát és ezt visszaadta a gyermekeknek, ő maga pedig elégette a könyveket. A jelenlevő protestáns gyerekeket pedig jól megszidta, úgy hogy elkezdtek sírni. Galicia. A ruthen parssztoknál a biblia vásárlá­sát illetőleg a pénzhiány a főakadály. Itt már gyakran ajánlottak tyúkot, tojást, sőt malacot is bibliáért, mi­vel készpénzük nincs. A ruthenek örömest olvasnának és szivesen vennének bibliát, ha volna pénzük. A va­sárnap megszentelésről azonban alig lehet szó ; mert a keresztyének vasárnap viszik piacra a főzelék- és gabona­­nemüeket, a zsidók pedig, kik az ő szombatjukat szi­gorúan megtartják, vasárnap vesznek és adnak. Morvaország. Kremsier vidékén is nagyon ellen­séges érzülettel vannak a papok Isten igéje iránt. Egy öreg ember évekkel ezelőtt vett egy újtestamentomot és most — a múlt évben — azt beszélte nekem — mondja Motl —- hogy a pap elvette tőle a könyvet, őt magát pedig megverte, sőt megrugdosta. Ismét szeretnék ilyen könyvet venni, de a pap engedélye nélkül nem szabad venni“. . . . Egy asszony, mikor neki az Isten igéjét ajánlottam, rendkívül felindulva, ezt mondotta : „Egy­szer már vettem ilyen könyvet, de a papunk meg­mondta, hogy ez egy rossz protestáns könyv ; ezért el­égettem. Mikor mondtam, hogy nem volt helyes a Szentirást elégetni, igy válaszolt: „ha volna pénzem, minden könyvét megvenném és elégetném“. Én meg azt mondtam neki, hogy ilyen célra nem adnám el neki könyveimet, mivel akkor részes lennék az ő bűnében. . . Sedy bibliaárus beszéli, hogy Morvaország azon vidé­kén, melyen a múlt évben munkálkodott, nem sokkal ő előtte járt már egy bibliaárus. A pap azonban az általa eladott könyveket hamisaknak mondotta, össze­gyűjtötte és elégette. Drevben történt, hogy egy bútor­gyárban több megrendelést kapott és mikor a köny­veket szállította, férfiak, nők botokkal és seprűkéi ron­tottak rá és hamisaknk mondották a könyveket. Csak­hamar oda jött a pap is, és szidott engem is, meg a bibliáimat is. Valaki odanyujtott neki egy tőlem vett bibliát. Amint megnézte, visszaadta e szavakkal: „vegye a könyvét, különben azonnal tüzbe dobom, vagy összetiprom.“ Mindezek dacára is egy munkás azt mondta: „én megnéztem e könyveket, egészen jó könyvek és én meg is tartom a magamét. Erre aztán a többiek is megtartották könyveiket.

Next

/
Thumbnails
Contents