Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-06 / 10. szám
151 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 152 sulat a feladatához híven, 100 éves fennállása alatt közel négyszáz nyelvre fordíttatta le az egész Szentirást vagy legalább egyes részleteit, millió és millió példányban terjesztette el az egész földkerekségén, még pedig rendkívül olcsó áron. És ezáltal az igazi műveltség első rangú terjesztője lett, valamint nagy mértékben elősegítette az evangéliomi keresztyénség megszilárdulását, óriási arányokban való terjedését is. Méltán ünnepe] ma a világ evangéliomi keresztyénsége e csodás és Istentől megáldott munka fölött. Méltán emelkedik ma Istenhez a templomok százezreiben, milliók és milliók ajkáról a hála fohász. Mi sem maradhatunk el az ünneplők sorából, nekünk is csatlakoznunk kell hozzájuk. Hiszen egyházunk s közelebbről a csaknem négyszázados főiskolánk léteiét, fennállását Isten igéjének, az Isten igéjéhez való buzgó szeretetnek köszöni. De most, midőn e szerény ünnepélyünket megnyitom, ki kell mondanom, hogy csatlakoznunk kell az ünneplő keresztyén népek seregéhez azért is, mert bár e társulat ránk nézve idegen országban keletkekezett, de mégis szoros összeköttetésben vagyunk vele. Midőn ami sokat szenvedett vértanú egyházunk, az elnyomatás idejében nem teljesíthető az Isten igéje terjesztésének drága kötelességét: segélyünkre jött. Olvadjon hát egybe a mi hálaadásunk más népekével! Egyesüljünk lélekben az örvendezve ünneplő keresztyének millióival ! A brit és a külföldi bibliatársulat eredete, hatása, állapotja, szervezete és magyarországi működése. Irta és felolvasta: Czakó Gyula III. éves papnövendék. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nagy ünnepélyt tart ma az egész evangéliomi keresztyénség, az előkelő hatalmas anglikán egyháztól kezdve a legszegényebb és legfiatalabb ázsiai és áfrikai misszió egyházig, — mindenhol, mind az öt világrészen megmozdultak a bibliai alapon álló keresztyének egy könyvért, a valláserkölesi igazságok legfőbb forrásáért,— a bibliáért, nem fegyver zörejjel, hanem hittel, nem vértontva, hanem hálaadományt rakosgatva összegyülekeztek, hogy nt. Szabó Aladár úr szép szavaival éljek mint ahogy mindenfelől összegyülekeznek a gyermekek és unokák a tiszteletreméltó, ősz öreg apa üdvözlésére. 8 ki ez a tiszteletre méltó aggastyán, ki bár a száz esztendős, de ereiben ifjú vér foly s még soká akar munkálkodni ? Ez az életerős aggastyán a brit és külföldi bibliaterjesztő társaság, mely ma ünnepli fennállásának százéves évfordulóját. S lehetetlen, hogy vele együtt szívből ne ünnepeljen az, aki csak érzi ez áldott társaság hatását és tudja mérlegelni, mily jóltevője és felemelője az emberiség millióinak az által, hogy a nyitott bibliát terjeszti minden nemzet között nemzeti nyelvén, mely százéves működésével, tetemes anyagi segélyével nyitotta meg a biblia szabad terjedését s látja el a népeket szebbnél szebb kiadású olcsó bibliával. Ezen áldott társaság eredetéről, álláspontjáról, hatásáról, szerkezetéről s kiváltkép magyarországi működéséről akarok — mélyentiszteit ünneplő közönség — jelen alkalommal felolvasást tartani. * * * A bibliai társaság keletkezése. Valamint a parányi mustármag, ha kedvező talajba kerül, terebélyes fává fejlődik : úgy történt az egyszerű walesi parasztlányka esetében 1802-ben , aki a szentirás szavaitól áthatva, hegyen, völgyön zarándok útra kelt, hogy a Cader Idris hegy tövében fekvő falujából (Llanfihangel y-Pennant) 25 mérföldre eső Bala városába gyalogoljon a szentirás egy példányának megszerzése végett. A tizenhat éves Jones Mária, — ez volt a leányzó neve — megérkezett a halai lelkészi házhoz, kezében az óhajtott könyv árával, mely összeget a szegény sorsú gyermek nyolc éves korától, a szó teljes értelmében fillérenként rakosgatta össze. Képzelhetni, mily keserű könnyeket facsart szeméből a csalódás, a mint értesült, hogy amiért lelke annyira esengett, azt meg nem kaphatja ; mert ami biblia készlet kéznél volt, az mind elkelt. A jó lelkész szive megesett a leányka kétségbeejtő fájdalmán s igy a még kéznél levő, de már másnak szánt kötetet átadta Máriának. Ezen példány a Bibliatársaság könyvtárában ma is üveg szekrény alatt őriztetik; mert valóban ezen esetleges körülményből támadt az eszme, mely szülője lett a nagy Bibliatársaság keletkezésének. A walesi paraszt leányka eme esete csak egy volt a sok közül, de egyszersmind az utolsó, mely a bálái lelkészt arra ösztönözte, hogy Walesból Londonban utazzék bibliátlan honfi társai érdekében. Ily út nem könnyű feladat volt az akkori időben. Az angol fővárosban több rokonérzelmü egyént arra birt, hogy a walesi nép számára bibliákat nyomassanak. De hasonló szükség mutatkozott erre Londonban is; ha tehát a Bibliatársaság megalakulna, érezzék üdvös hatását a brit szigetek más nyelvű népei is és ha az áldás ily módon kiterjed Angliára, miért ne terjedhetne ki az európai continensre s aztán miért ne az egész világra ? Ez volt egy nagy szívnek a szózata. S igy lett szervezve a nagy Bibliatársaság 1804-ben s ez tagadhatatlanul Jones Mária zarándok utjának volt következménye. Az első felhívásra néhányan összejöttek s 1804 március 6-dikán megalakították a „Brit és Külföldi Biblia-Társulatot“ önkéntes adakozások és csatlakozások utján. Kitűzték a célt, a bibliának minden nemzet
