Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-06 / 10. szám
Tizenötödik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1904. március 6. DUNÁNTÚLI Az egyház és iskola köréből. A dunántúli et rét. egyházkerület hivatalos közlönye. A lap »zsllemi részét illető köziéin én vek a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. Megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), liirdetések, reolarriatiők Faragó János tőmunkatárs czimére küldendők. Meg'nyitó beszéd. Tartotta a pápai ev. ref. theol. önképzőkörnek a Brit és Külföldi Bibliaterjesztő-Társulat alapításának századik Jordulója alkalmából 1904 március 6-án rendezett ünnepélyén : Csizmadia Lajos tanár-elnök. Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Mélyentisztelt Kedves Vendégeink! Nemes Tanuló Ifjúság! Templomból, az Urnák házából jöttünk, ahol szivünk és lelkünk a hála érzelmében, a közös áhítatban egybeolvadt a gyülekezettel. Összejöttünk ismét a tudomány e csendes hajlékában, hogy még egyszer átgondoljuk egy zajtalanul, de annál áldásosabban működő társulatnak tanulságokkal teljes száz éves történetét. Hogy még egyszer függesszük elménket ama vállalatnak csodás pályafutására, az egész föld kerekségére kiható, nagyszerű és eredményes működésére. Hogy igy mélyítsük és állandósítsuk az Isten iránt való bála érzetünket, amiért a legnemesebb emberi törekvést megáldá, kegyelmével támogatá, hogy az a kezdetben szerény vállalat a világ legjelentékenyebb intézményévé kifejlődhetett. De jöttünk egyszersmind azért is, hogy tanuljunk komoly és szent célokért lelkesülni, tanuljunk komoly és szent ügyért fáradságot nem kímélve dolgozni, örömmel áldozatot hozni. Az a ma száz éve alakult «Brit és Külföldi Bibliaterjesztő-Társulat» minden ékesszólásuál meggyőzőbben hirdeti, hogy a szilárd keresztyéni hit: «hegyeket mozdít ki helyűkből.» Az Isten igéjébe vetett rendíthetetlen bizalom lángoló buzgalmat gerjeszt és oly erőkifejtésre lelkesít, mely gátat nem ismer és minden akadályt legyőz. Igen, 1804 márc. 6-án néhány, inkább lélekben mint anyagiakban gazdag angol férfiú a Szentirás terjesztésére szövetkezett. Csekély mértékben rendelkeztek ugyan azzal az anyagi erővel, melynek hiányában már annyi nemes terv még csirájában megsemmisült, vagy ha létre jött is, oly hamar hajótörést szenvedett. De bíztak Istenben, bíztak a keresztyén társadalom gyámolításában. Merész vállalkozásuk indítéka az a szilárd és rendíthetetlen meggyőződés volt, hogy a biblia az Isten kijelentéseinek Írott okmánya, az emberiség legbecsesebb közös kincse, amit mindenkinek a kezébe kell adni. Nem kicsinyeitek a tudományt; de tudták, hogy bár drága és becses az a világosság, melyet a tudomány terjeszt, mégis a minket legközvetlenebbül érdeklő kérdésekre nem tud választ, felvilágosodást adni: hanem csak az a fény, mely Istentől árad ki. Az világítja meg rendeltetésünket; az jelöli ki a célt, amely felé törekednünk kell. Tapasztalatból tudták, hogy a biblia életnek könyve, mely erkölcsi elveivel, eszméivel tisztítja, nemesíti erkölcsi felfogásunkat, magasabb színvonalra emeli életünket. Sőt kimeríthetetlen erőforrás, mely felemel a csüggedés óráiban, vigaszt nyújt nyomorúságunkban, megszenteli / erőinket, bogy a világot legyőzhessük. Életnek könyve, mely az örök élet ételével és italával táplálja és üdíti fel lelkünket. Tehát hozzáférhetővé kell tenni mindenki számára. Ne legyen gát a szegénység, ne a nyelv, mely az emberiség családfáját annyi ágazatra osztja. Es a tárló
