Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
137 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 138 E határozat ez idő szerint foganatosítva nincs, de ennek hasznosságát, jótékony voltát, azt hiszem, még a Yágmelléken is be fogják látni s ha végrehajtva leend, csak jó származik belőle, abból a szempontból is, hogy „segíts magadon, az Isten is megsegít.“ Ha Vágmelléki a somogyi javaslatokat tanulmányozza, csakhamar be fogja látni, hogy Somogyból sok jó és üdvös javaslat származik s az egyházmegye határozatait nem fogja többé igazságtalannak tartani. Somogy-Hatvan. Seregély Dezső. Néhány szó „Az esküvő urvacsoraosztással“ címmel megjelent közleményhez. Pár nappal azelőtt, hogy a fenti közlemény meg* jelent, vettem a nagyt. esperesi hivataltól főtiszt, püspök urunknak azon felhívását, melyben nyilatkozattételre hivatnak fel az egyes egyházmegyék a tekintetben : miben vélik — az egyházi szertartások dogmatikus tartalmának érintése nélkül — megállapíthatónak az egységes liturgiát; a megállapítandó egységes szervezetben, meddig terjedhet a liturgus szabadsága stb.? . . . Távol legyen tőlem, hogy a felhívásban foglalt fontos kérdésekhez csekélységemet illetékesnek gondolnám elsőnek hozzászólani itt, nyilt téren ; de abból kifolyólag, mégis nyilvánítani óhajtom az adott kérdésekre vonatkozó szerény véleményemet. Teljes hivatali buzgósággal járt el Földes S. lelkésztársam akkor, midőn az első esetben a menyasszonyt hitünk igazságaira kitanította s vallástételét gondnok s nehány presbyter jelenlétében letétette ; ennél többet, — lévén ilyen esetekben az idő rövid, de meg a körülmények s az időszerinti vőlegények s menyasszonyok érzülete s gondolkozása is gátlós akadályt képezhet — tenni nem lehet. De már akkor, midőn az esketés órája eljött, az urasztalát megtéríttette s az esketést előzőleg az úrvacsoráját menyasszonynak kiszolgáltatta, — jóllehet, abban senki meg nem botránkozott —- mégis úgy az úrvacsora kiszolgáltatásának módjában, mint urvacsorai dogmánkban, tévedést látok. Az úrvacsorának lényeges kelléke az, hogy gyülekezetileg szolgáltassák ki, mert Jézusunk az összes tanítványok jelenlétében szerzetté s szolgáltatta ki azt, mert a szeretet vendégség, kommunio fogalmából is ez következik. Innen van, hogy e lapban előkelő helyről hallottuk, hogy az úrvacsorának, — még a betegeknek határozott kívánságára is — kiszolgáltatása pápistáé. Sokkal inkább ilyennek látom a jelen esetet, mert csak a menyasszony élt vele s ki tudja, lelkiszükségből-e ? Vagy amit sokkal inkább kiolvashatok, csupán azért, hogy felekezeti hovatartozandóságát megmutassa s igy összeeskettetheto legyen ? . . . Ebben az értelemben, melyet a közlött sorokban látok, a mi úrvacsoránknak „ex opere operato“ ereje volna, mert az úrvacsorával való puszta élés tenne valakit ref. láthatatlan, mint látható anyaszentegyházunk tagjává. Ez pedig nem a mi dogmánk. Egészen pápistás. Sajnos, az úrvacsorának ez a felfogása él különösen a szórványokban levő vegyes házasainknál, kik éppen e szempontból tartják vissza gyermekeiket, mint mondják, a gyónástól azért, hogy házasságkötés idején — ha arra szükség leend — könnyebb szivvel tudják megtenni hittagadásukat, hisz ők még úgy sem gyóntak f Ha e felfogás nem volna, egyéb keresztyéni kötelességeik mellett úrvacsorával is élnének, e tekintetben is összeforrnának hitünkkel s hiszem, kevesebb is volna az ingadozók száma. Mivel az úrvacsora kiszolgáltasásának e specialis esete dogmánkat érinti s a nép lelkében hitünknek meg nem felelő felfogást eredményez, én ezt helyesnek nem tartom. A másodszor felhozott esetre, a hozzánk áttért férfi gondolkozására megjegyzésem az, hogy az ilyen esetet az úrvacsora kiszolgáltatásának módjában irányadónak nem tartom s gondolkozásában nem osztozom. Hogy ő megtagadta református voltát, annak okát nem abban látom, hogy úrvacsorával nem élt, de sokkal inkább abban, hogy az ő hitbeli meggyőződése végtelen gyenge alapon állhatott áttérése alkalmával, mert különben úrvacsorával is élt volna. Az a kijelentése, hogy ő nem egyháztag, adót nem fizet, — mert urvaosorával nem élt — meg nem állhat-Az 1868. Lili. t.-c, 2. 3. §-ai szerint hozzánk áttért, jogilag a mienk, tartozik is kötelezettségeinek eleget tenni. Ráczkevi Béla, ev. ref. lelkész. Jelentés a Bethánia-egylet munkásságáról az 1903. évben. (Y égé). Vasárnapi bibliai oktatást 5 helyen adtunk körülbelül 100 gyermeknek s mig igyekezetünk a biblia felséges tényeit és igazságait a gyermeki lélek törvényei szerint magyarázni, igy a bibliát megszerettetni, a gyermekeket arra képesíteni, hogy a Szentirásban idejekorán eligazodjanak, másfelől a rendes, méltóságos menetű egyházi éneken kívül gyorsabb menetű élénk dallamu énekekre is tanítottuk a vasárnapi bibliai oktatásra járókat. Sok gyermek igy igazán megkedvelte az éneklést és a bibliát. Meg vagyunk győződve, hogy e vasárnapi áhítat vagy amint máskép nevezik : vasárnapi iskola mindenütt meg fog honosodni hazánkban is és mindenütt be fogják látni, hogy hiába igyekezünk vallási és erkölcsi javításra, ha a gyermekek lelkét nehéz és elhordozhatatlan vallási tételekkel tömjük meg, ahelyett, hogy örömmel és melegséggel látnék el, amely őket a bűn örömeitől elvonja s a kisértés fagyától megóvja. 9*
