Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

139 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 140 Erős meggyőződésünk volt azonban az is, hogy a serdülő és ifjúi lelkeket erős elhatározásra és keresz­tyén életre kell vezetnünk. Iszonyodva láttuk, hogy mily gátak emelkednek az igazi keresztyén mentő és segítő munka elé ? A lelkek sokszor már gyermekkorukban megun­ják azokat a mennyei igazságokat, amelyek serkentése nélkül bizoy csak felületes és nem gyökeres, nem ala­pos a szeretetmunka, de ha meg nem unják is, nem tud­ják serdülő korukban azoknak hasznát venni, mert senki sincs, aki őket keresztyén munkába állítaná s őket a keresztyén élet örömeivel megismertetné. A mikor pe­dig a keresztyén jótékonysági vagy ifjúsági egyletek keresztyén munkára hívják a lelkeket, akkor már azok nem, vagy igen nehezen kaphatók s ha kaphatók is, nem igen alkalmasak, mert a világ elragadta, sőt sok­szor meg is rontotta és lelkileg tönkre tette ŐKet. Ép azért a nagyobb gyermekeket, a serdülőket, ifjakat, keresztyén szövetségekben egyesítettük, hitöket, szere­­tetÖket erősítgettük, az Úr iránti kötelességeikre s arra, hogy ők fogadást tettek vagy fognak tenni a Jézus kö­vetésére, ünnepélyes összejöveteleken emlékeztettük. E szövetségek tagjai közül csak nagyon kevesen vétettek fel a Bethánia-egylet fizető tagjai közé, de alapos a reményünk, hogy az igazi keresztyén, óvó, mentő s könyörületességi munka végzésére e szövetségekből egy egész sereg munkást s a Bethánia-egyletnek is tagokat nevelhetünk. Sőt már neveltünk is. Vasárnapi bibliai óráinkon többen olyanok segítenek, akik szövetségeinkben érle­lődtek keresztyén egyéniségekké. Szövetségeinkből ke­rült ki női titkárunk, aki most egész életét a Bethánia­­egyletnek szenteli s különösen a fiatal lányok megvé­dése munkájában megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz. Szövetségeinkben erősödött egy másik fiatal nő, aki most már a Eiadelfia diakonissa-otthon boldog és mun­kás tagja. Szövetségeinkből került ki az a fiatal ember,­­akit szeptember 8-án a budai ref. templomban tartott ünnepélyes isteni tisztelet alkalmával küldöttünk ki, mint bibliaárust s aki azóta száz meg száz bibliát s ezer meg ezer apró vallásos iratot terjesztett el. A biblia s más evangéliumi keresztyén világos­ságot sugárzó könyv terjesztésére sok mindenféle ok serkentett. Először is a hálaérzet a britt és külföldi bibliaterjesztő társaság iránt, amely száz éve működik immár Isten kegyelméből s hazánkat 50 év óta látja el a legjobb lelki táplálékkal, az Isten igéjével. Azután az a meggyőződés, hogy a szeretetmunkának fontos feladata a lelkek melegítése s szükölködőknek úgy, mint a gazdagoknak szükségük van jó könyvekre és lapokra, amelyek a lelkeket Istenhez közelebb vezetik, vigasztalják, sok felesleges vagy épen bűnös költekezés­től megóvják s ama szent felelősségérzetet nevelik, a mely nélkül az úgynevezett jótékony egyletek hamaro­san mulatozó egyletekké válnak. Egyletünk egyszerre igyekezett az egyházak és a társadalom némely hiá­nyait pótolni. Az egyházak gyűjtögetik az olajat, de nem igen hatolnak el az egyesekhez, a társadalom pe­dig kötözgetné a sebeket, de az égi olaj nélkül. Mi tehát igyekeztünk az evangéliom olaját az egyesekhez eljuttatni s az egyes családoknak nemcsak külső nyo­morát akarjuk adományokkal, hanem a bajokat előidéző okokat is az Isten erejével megszüntetni. Szeretetmun­­kánk tárgyai tehát nemcsak a szükölködők, hanem a gazdagok is, akik gyakran lelkileg szegények. Éppen ezért terjesztettük úgy a bibliaterjesztő és tractatus-társaság, mint a Prot. Irodalmi-Társaság ki­adványait. Ezért adtuk ki a Márk evangéliomát gyöke­resen új, magyaros és erőteljes fordításban. Ezért indí­tottuk meg a „Liliomok“, ifjúsági olvasmányok soro­zatát. Ezért terjesztettük a családok építésére a ..Kis Tükör“-!, az ifjak lelkesítésére az „Ébresztő“-1, a nők körében végzendő szeretetmunka élesztősére a „Mustár­mag“- ot, a gyermekek örömére a „Napsugárét. Munkánkat eddig lelkészek és mások nagy jóin­dulattal támogatták s reméljük, hogy az egyletünk által végzett munkáért mind többen áldják és magasztalják a kegyelém Istenét. E reményt annál bátrabban táp­lálhatjuk, mert több hónapra terjedő belmissziói kurzu­sunkban egy sereg ifjú embert és nőt képezünk ki kü­lönböző szeretetmunkák végzésére. Hogy lendülne fel az evangéliumi nőegyletek, ifjúsági egyletek ügye, to­vábbá a diakonissaügy, ha e tekintetben bátorítást nyernénk a vidékről is s ifjúinkat colporteurökül ifj. egyleti titkárokul, diakónusokul, az ifj. nőket pedig gyülekezeti diakonissákul alkalmaznák ! E kurzus s az internátus fenntartási költségeit, amelyben női titká­runk felügyelete mellett a kurzusban résztvevő nők közül többen lakást és ellátást nyertek, a szövetség­­munkára adott adományokból fedeztük. Az ifjak szá­mára nem voltunk képesek internatust fenntartani. Ezek tehát csak egyes órákra jártak el. Még egy megjegyzést kell tennünk, mielőtt pénz­tárunk állását ismertetnők. Meg kell említenünk, hogy a Eiladelfia diakonissa-otthon a Bethánia-egylettől tel­jesen független intézmény. Adományokat azonban mi is gyűjtöttünk rá, mert áldásos és szükséges, szinte hézagpótló intézménynek tartjuk. Összes bevételünk volt az 1903. év­folyamán ....................................5177 K 72 f. *) kiadás............................................... 3701 „ 52 „ Marad . 1476 K 20 f. E pénztármaradványból 116 K 90 f. általános jótékonysági célra, 9 K 18 f. az árva neveltetésére 22 K külmissziói célra, 1132 K 05 f. a szövetségmun­kára, 177 K 07 f. a biblia- és iratterjesztésre fordí­tandó, 19 K pedig, mint helyiségalapunk alapköve te­*) Ez összegből 1551 K 41 f. a Lorántffy Zsuzsánna-egylet feloszlatott budai íiókégyletétől szállott át, tekintettel arra, hogy az 1551 K 41 f.-t a Bethánia-egylet vezetői gyűjtötték egyle­tünknek. Az összeg a Bethánia-egylet szervezése előtt, de mar 1903-ban gyűjtött adományokkal 2338 K 08 f.-re emelkedett, a mivel szemben a kiadás 777 K 92 f. volt, úgyhogy 1560 K 16 f.-t vett át Bethánia-egylet péénztárosa. A fentebbi kimutatásban az 1903-ban gyűlt összes adományok s természetesen kiadások is bennfoglaltatnak. Mivel a L. Zs.-egylet budai fiókegyletéről részletes jelentés a múlt évben nem jelent meg, a fiókegylet ál­tal 1902-ben gyűjtött adományokról szóló kimutatást is jelen év­könyv közli.

Next

/
Thumbnails
Contents