Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-21 / 8. szám
119 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 120 vagy öltözteti és küldi az iskolába.« Jó részt igaz; de nem csak a munka, nem csak a megélhetés gondja, hanem a társas összejövetelek és mulatságok kedvelése és izgatott keresése is tömérdek időt fölemésztenek, amit pedig a gyermekekkel való foglalkozásra kellene fordítani. Abból azonban, hogy a családra ugy szólva semmit se lehet bizni a vallásos nevelésből, s az iskola is sokkal kevesebb időt ád e tárgy tanítására, mint adott régen, nem az következik, hogy mi is osak lazán és édes keveset tanítsunk a gyermekeknek a bibliai életelvekből! Amit a példázatoknak kitűnő használhatóságáról mond, az természetesen mind igaz és népiskolai hitoktatásunknak egyenesen ezeken is kell nyugodni; de a konfirmációi oktatásnak mégis rendszeresebbnek, mélyebbnek és meggyőzőbbnek, felekezeti hittudatuntunkat világosabban kidomborítónak kell lenni, mint a milyent szerzőnk mintául fölállít. Azt mondja, hogy a konfirmáció tananyaga a nép iskolai IV. osztály tananyaga ; bizony helytelen, ha náluk igy van; nálunk a VI. osztályé; tehát nem 10, hanem 12 éves gyermekekkel van dolgunk. Ez nagy különbség. Az általa fölvett 60 óra egy jó konfirmációi káté alapos megtanítására igen elég. A bibliának a tanítás közben való folytonos használása igen helyes ; azonban nem hihetem, hogy 8—10 bibliai helyet hamarosan ugy ki tudjanak keresni a gyermekek, hogy meg is jegyezzék, hol, mit olvastak és igy azt értékesíteni is tudják. Ennyi bibliai hely egyszerre felette szétszórja a figyelmet, ugy hogy a gyermekeken be kell teljesedni annak a közmondásnak, hogy „az erdőtől nem látják a fát.“ Alig hiszem, hogy szerzőnek pusztán az iskolában, növendékeivel együtt tanulva — ami igen helyes — sikerülne tételeit csak 25 — 30 gyermekkel is megtanultatni; hát még 50 —60-nal ! A tételeknek bármily alapos magyarázása és elismételtetése mellett is nélkülözhetetlennek tartom a gyermekek részére való tankönyvet ; annyival inkább, mert annak alapján az ismétlő és inas iskolában még könnyű szerrel tovább folytathatjuk az építést. Ami fejtegetéseit illeti, általában haszonnal olvashatók és értékesíthetők. De tévedésektől nem ment. Minő helytelen felelet p. o. mindjárt az első lapon ez : „Azért jöttünk, hogy konfirmáljunk.“ Es ő mégis azt mondja, hogy „Nagyon helyesen feleltetek.“ A konfirmáció szót magyarázva, azt mondja, hogy az „egy idegen szó; annyit jelent, hogy megerősítés, különösen pedig jelenti a hitben, a vallásban valómegerősödést“ .. Nem egész mondatokban feleltet; pedig ez fontos. Az ó és üj-szövetség könyveit a régi, meglehetősen tökéletlen versekben közli, mik itt ott már bántják a fülünket. Felekezeti viszonyainkat tekintve, egy olyan tankönyvből, ami a szükségnek igazán megfelel, semmiképpen se hiányozhatik az elválasztó tantételeknek ismertetése és bibliai megokolása. Nem azért, hogy a vitatkozási viszketeget ápoljuk, se nem azért, hogy ellenszenvet, vagy éppen gyülölséget támasszunk, hanem azért, hogy a nyughatatlan ellenség támadásait visszaverhessük. Faluhelyen s kivált egyvallásu községben talán nem igen érzik ennek szükségét; de annál inkább érezzük a százféle pápista egyesülettel működő városokban. Ennek a résznek összefüggő előadása teljesen hiányzik Péntek könyvéből; csak a magyarázatokban s elszórva fordul elő. Ami végül a konfirmáció szertartást illeti, bizony igen helyesen törekszünk arra, hogy e nagy jelentőségű cselekmény érthetetlen jelképes cselek vényektől, hókuszpókuszoktól ment, de valóban ünnepélyes, szivet megragadó, kedves emlékű legyen az egész gyülekezetre, a gyermekekre és szülőikre egyaránt. Ilyennek tartja a szerző s ezért egyetemesen behozandónak véli az erdélyi egyházkerületben szokásos eljárást. Ismerteti részletesen. Az egységes liturgia megalkotásánál majd felhasználhatjuk a különféle eljárásokban legcélszerűbbnek és bibliainak mondható elemeket. De azt már előre is megtehetjük, hogy a vizsgát előbb megtarthatjuk, mint a tulajdonképpeni konfirmációt; és hogy a konfirmációt a sok előttünk ismeretes és csak kevéssé eltérő eljárások közül az ízlésünknek, gondolkodásunknak leginkább megfelelő módon, de minden esetre lehető ünnepélyesen hajtsuk végre. Péntek Ferenc könyvéről hogy e helyen mondtuk el és éppen most a véleményünket, ennek az az oka, mert az ismertetés közben elvi jelentőségű dolgokról szóltunk ; azután a tárgyat igen fontosnak s éppen ez évi konfirmációi oktatásunk kezdetén egészen időszerűnek tartottuk. K. J. Az országos ref. tanáregyesületnek a vallás- és közoktatási miniszterhez intézett felterjesztése a tanári nyugdíjtörvény módosítása tárgyában. (Vége). 3. Kérjük a törvénynek oly módosítását, hogy a a theologiai intézetek tanárai is felvehetők legyenek az országos tanári nyugdíjintézetbe. Református theologiai akadémiáink fenntartótestületei egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy tanáraikról nyugdíj tekintetében kielégítőleg gondoskodhassanak. Sőt van olyan theologiai intézetünk is, amelynek semminemű nyugdíj alapja nincs. Már pedig a lelkészképzés nemcsak felekezeti, hanem épp oly mértékben állami érdek is és azoknak az intézeteknek a megerősítése, amelyek a magyar nemzeti szellemnek mindig zászlóhordozói voltak, a többieknek pedig az állami támogatással a magyar nemzeti szellem szolgálatára való megnyerése a magyar kulturpolikának elsőrendű követelménye. Ugyanazért kérjük, hogy a törvény revíziója alkalmával méltóztassék a theologiai tanárok felvételének az ügyét is megfontolás tárgyává tenni.
