Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-21 / 8. szám

119 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 120 vagy öltözteti és küldi az iskolába.« Jó részt igaz; de nem csak a munka, nem csak a meg­élhetés gondja, hanem a társas összejövetelek és mulatságok kedvelése és izgatott keresése is tömérdek időt fölemésztenek, amit pedig a gyer­mekekkel való foglalkozásra kellene fordítani. Abból azonban, hogy a családra ugy szólva sem­mit se lehet bizni a vallásos nevelésből, s az iskola is sokkal kevesebb időt ád e tárgy tanítására, mint adott régen, nem az következik, hogy mi is osak lazán és édes keveset tanítsunk a gyermekeknek a bibliai élet­elvekből! Amit a példázatoknak kitűnő használhatóságáról mond, az természetesen mind igaz és népiskolai hitok­tatásunknak egyenesen ezeken is kell nyugodni; de a konfirmációi oktatásnak mégis rendszeresebbnek, mélyebbnek és meggyőzőbbnek, felekezeti hittudatun­­tunkat világosabban kidomborítónak kell lenni, mint a milyent szerzőnk mintául fölállít. Azt mondja, hogy a konfirmáció tananyaga a nép iskolai IV. osztály tananyaga ; bizony helytelen, ha ná­luk igy van; nálunk a VI. osztályé; tehát nem 10, hanem 12 éves gyermekekkel van dolgunk. Ez nagy különbség. Az általa fölvett 60 óra egy jó konfirmációi káté alapos megtanítására igen elég. A bibliának a tanítás közben való folytonos hasz­nálása igen helyes ; azonban nem hihetem, hogy 8—10 bibliai helyet hamarosan ugy ki tudjanak keresni a gyermekek, hogy meg is jegyezzék, hol, mit olvastak és igy azt értékesíteni is tudják. Ennyi bibliai hely egyszerre felette szétszórja a figyelmet, ugy hogy a gyermekeken be kell teljesedni annak a közmondásnak, hogy „az erdőtől nem látják a fát.“ Alig hiszem, hogy szerzőnek pusztán az iskolában, növendékeivel együtt tanulva — ami igen helyes — si­kerülne tételeit csak 25 — 30 gyermekkel is megtanul­­tatni; hát még 50 —60-nal ! A tételeknek bármily ala­pos magyarázása és elismételtetése mellett is nélkülöz­hetetlennek tartom a gyermekek részére való tanköny­vet ; annyival inkább, mert annak alapján az ismétlő és inas iskolában még könnyű szerrel tovább folytat­hatjuk az építést. Ami fejtegetéseit illeti, általában haszonnal ol­vashatók és értékesíthetők. De tévedésektől nem ment. Minő helytelen felelet p. o. mindjárt az első lapon ez : „Azért jöttünk, hogy konfirmáljunk.“ Es ő mégis azt mondja, hogy „Nagyon helyesen feleltetek.“ A konfir­máció szót magyarázva, azt mondja, hogy az „egy ide­gen szó; annyit jelent, hogy megerősítés, különösen pedig jelenti a hitben, a vallásban valómegerősödést“ .. Nem egész mondatokban feleltet; pedig ez fontos. Az ó és üj-szövetség könyveit a régi, meglehetősen töké­letlen versekben közli, mik itt ott már bántják a fü­lünket. Felekezeti viszonyainkat tekintve, egy olyan tan­könyvből, ami a szükségnek igazán megfelel, semmikép­pen se hiányozhatik az elválasztó tantételeknek ismer­tetése és bibliai megokolása. Nem azért, hogy a vitat­kozási viszketeget ápoljuk, se nem azért, hogy ellen­szenvet, vagy éppen gyülölséget támasszunk, hanem azért, hogy a nyughatatlan ellenség támadásait vissza­verhessük. Faluhelyen s kivált egyvallásu községben talán nem igen érzik ennek szükségét; de annál in­kább érezzük a százféle pápista egyesülettel működő városokban. Ennek a résznek összefüggő előadása tel­jesen hiányzik Péntek könyvéből; csak a magyaráza­tokban s elszórva fordul elő. Ami végül a konfirmáció szertartást illeti, bizony igen helyesen törekszünk arra, hogy e nagy jelentőségű cselekmény érthetetlen jelképes cselek vényektől, hókusz­pókuszoktól ment, de valóban ünnepélyes, szivet meg­ragadó, kedves emlékű legyen az egész gyülekezetre, a gyermekekre és szülőikre egyaránt. Ilyennek tartja a szerző s ezért egyetemesen behozandónak véli az er­délyi egyházkerületben szokásos eljárást. Ismerteti rész­letesen. Az egységes liturgia megalkotásánál majd fel­használhatjuk a különféle eljárásokban legcélszerűbbnek és bibliainak mondható elemeket. De azt már előre is megtehetjük, hogy a vizsgát előbb megtarthatjuk, mint a tulajdonképpeni konfirmációt; és hogy a konfir­mációt a sok előttünk ismeretes és csak kevéssé el­térő eljárások közül az ízlésünknek, gondolkodásunk­nak leginkább megfelelő módon, de minden esetre le­hető ünnepélyesen hajtsuk végre. Péntek Ferenc könyvéről hogy e helyen mondtuk el és éppen most a véleményünket, ennek az az oka, mert az ismertetés közben elvi jelentőségű dolgokról szóltunk ; azután a tárgyat igen fontosnak s éppen ez évi konfirmációi oktatásunk kezdetén egészen idősze­rűnek tartottuk. K. J. Az országos ref. tanáregyesületnek a vallás- és közoktatási miniszterhez intézett felter­jesztése a tanári nyugdíjtörvény módosítása tárgyában. (Vége). 3. Kérjük a törvénynek oly módosítását, hogy a a theologiai intézetek tanárai is felvehetők legyenek az országos tanári nyugdíjintézetbe. Református theologiai akadémiáink fenntartótes­­tületei egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy tanáraikról nyugdíj tekintetében kielégítőleg gondos­kodhassanak. Sőt van olyan theologiai intézetünk is, amelynek semminemű nyugdíj alapja nincs. Már pedig a lelkészképzés nemcsak felekezeti, hanem épp oly mér­tékben állami érdek is és azoknak az intézeteknek a megerősítése, amelyek a magyar nemzeti szellemnek mindig zászlóhordozói voltak, a többieknek pedig az állami támogatással a magyar nemzeti szellem szolgá­latára való megnyerése a magyar kulturpolikának első­rendű követelménye. Ugyanazért kérjük, hogy a törvény revíziója al­kalmával méltóztassék a theologiai tanárok felvételének az ügyét is megfontolás tárgyává tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents