Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
85 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 80 A horvát-szlavon misszió múltja, jelene és jövője. (Vége.) III. A jövőben csak az egyház és állam hathatós segélyének igénybe vételével sikerülhet a szent céloknak fokozatos megvalósítása. Igen, csak fokozatosan valósíthatjuk meg céljainkat. Mert hiszen fokozatosan fejlődik minden. A Mindenható is „hat nap alatt“ teremtette a világot. S mi kicsiny emberek hogyan valósíthatnánk meg céljainkat másként, mint lépésről-lépésre, különösen a legnehezebb feladatoknál, a lelki élet terén, hol a halhatatlan lelkek érdekei minden véges célokon túl magát az örökkévalóságot jelölik ki és különösen ott, ahol a lelki betegek sokáig szűkölködtek orvos nélkül; a vándorlások azon helyein, hol az élet nyomorúságaitól eldurvult, elfásult lelkek hosszú ideig elnémítva vagy nem is hallva a leghatalmasabb benső szavak egyikét: a honszerelmet, röghöz tapadva folytatták küzdelmes életüket. S hol lehet nagyobb a kötelesség a fokozatos gyógyítással sietni, mint ott, ahova egy nemzet lelke int azokért, akik véréből való vér, ahova Isten szava hív azokért, akik leikéből való lélek. Fáradozásaim közepette mintha a szellő, mely érint, édes magyar hazám kebléről fakadna, hogy lelkembe buzdítást leheljen, a napfény, mely körülvesz, mintha mennyei ígéretek fénysugára volna s a virány, melyek közt határról-határra haladok, mintha jövőnknek felvirágzását ábrázolná elém. Ámde a még mindig elhagyatott helyekre nézve hiába a többiek fejlődése. Mert sok százan vannak még most is pásztor nélkül. A Pozsega, Terezovác körül elszórtan lakó magyar s más nemzetiségű protestánsok minden gondozás nélkül vagy hiányos gondozás mellett várván várják a pásztor megérkezését, pedig pásztor nélkül elvész a nyáj. A jövő feladata mindenütt, ahol még szükséges, a lehető legintenzivebb gondozást nyújtani, missziói állásokat szervezni. Ámde ekkor is csak úgy lehet biztos az eredmény, ha minden missziói kör a kifejtettem módon segítő erőkkel hatja át a szétszórt helyeket, ami nélkül, mint felmutattam, nem áll, hanem esik a miszszió eredménye. A fejlődésnek még magasabb fokán állanánk, ha a népesebb helyeken rendszeres tanítói állomások volnának. A felsorolt s minden a misszió érdekében szükséges, de még hiányzó tényezőknek a misszió gépezetébe beállítása a jövő feladata. S minthogy az erő bizonyos eszközök, bizonyos formákban találja meg érvényesülésének útját s minél határozottabb, összetartóbb a közeg az erő számára, annál nagyobb a hatás s biztosabb az érvényülés : következik, hogy a most minden hivatalos összműködés nélkül külön-külön élő, egy magukban küzdő missziói egyházaknak bizonyos hivatalos formában, közelben levő hivatalos képviselet vagy vezetés alatt is egy testté tömörülése egy oly hatalmasabb szervezetté emelné, melynek közös ereje míg belől építőleg hatna, kifelé pedig mint határozott, hivatalos együttességben imponáló tényező az összes érdekében is érvényesíthetné magát. E célból hívtam össze az egyes m. egyházakból Daruvár környékéről 1898 máj. 1-re egy lelkészi értekezletet, hogy ez együvé szervezkedés ügyét megbeszélnénk, annak megvalósítását munkálatba vennénk, másrészt, hogy az ily összejövetelek úgy az első, mint minden alkalommal kölcsönös megvilágítást s ösztönzést nyújtsanak. 1902—190ö folyamán pedig a daruvári vidéki lelkészi kör nevében több ízben összehívtam az összes horvát-szlavóniai ev. ref. lelkészeket a Szeréin megyeiekre nézve a legalkalmasabb központra Vukovárra. Szándékunk, hogy egy egyetemes és egységes egyházi körré szerveződjünk, hajótörést szenvedett az egyházkerületi és egyházmegyei gyűléseken, csupán a tulajdonképpeni nemzeti misszió tekintetében állapítottunk meg magunk által és magunk között egy bizonyos egységes munkaszervezetet. De hiszem, reményiem, hogy egyetemes egyházunkban, bent édes hazánkban a körülményeink, feladataink és akadályainkkal való fokozatos ismeretség lassankint eloszlatja a tömörülésünk, hivatalos törvényes szervezkedésünk ellen irányuló elfogultságot s majd megalakulunk egy egységes katonasággá, különösen ha megvalósulhatna az egy püspökség alá tartozás rendszere. Egységes erővel és akarattal, buzgó munkával, egyházunk s hazánk támogatásával aztán minden megtehető egyházunk s hazánk érdekében. DÚ8abb termést hoznának, az élet és fejlődés virányával ékeskednének a kietlen pusztaságok. Hogy az igy egy testté tömörült szervezet a horvát hatóságok s állammal szemben külön-külön vagy összesen érdeklő jogait, ahol szükséges segélyeztetését érvényesíthesse, elkellene látva lennie, miként a r. kath. egyház el van látva, egy hivatalosan kinevezett közbenjáróval, amely tisztet vagy maga a missziói elnök, vagy esperes, vagy pedig egy külön megbízott viselné. Hitemmel igy látom felemelkedni a jövő épületét. Ez az édes reménység, felemelő tudat ad megnyugvást sokszor kimerült erőmnek; ez könnyíti a tá volban sokszor nagyon is feltámadó honvágyamat; ez édesíti küzdelemteljes, e az édes, szeretett hazától — óh ! olyan távol esett éltemet! Úgy tetszik nekem, mintha álmokat álmodnám s látásokat látnék ; mintha felkelnének az ősök sírjaikból s lelkesítőleg zengenék a távoli testvéreknek : Küzdve előre magyar! és intve harsognák e honnak: Véredet ne hagyd magyar ! és mintha a szivek mélységéig hatna ama maradandó ország Urának szava, mondván : Sáfárom : egyház, nyújtsd ki kezedet a távolba, hol kérnek és zörgetnek, s hozzám esedeznek : „Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknknak, .......................... Taníts meg minket kegyelmesen, Oh Űr Isten fordulj hozzánk ismétlen ! Földváry Jenő. 6*
