Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-07 / 6. szám
Tizenötödik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1904. február 7. «-----------------------------«-A. lap azellenxi részét illető közlemény éli a >zerke«ztőaéghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. «-----------------------------» Az egyház és iskola köréből. Hh«-S~ Degjelenik minden vasárnap. «-----------------------------« Az előfizetési dija.lí (egész évre 8 kor., félévre -± kor.), hirdetéseit, reclamatióli Faragó János lőmunkatárs ozimére UiiX 1 elén ö. ölr. *----------------------------$ A tanítók fizetésének rendezése. Éppen 10 évre azután, amikor törvényhozásunk az elemi iskolai tanítókra nézve megállapította , hogy legkevesebb mennyinek kell lenni az évi fizetésnek, t. i. 300 forintnak, — oda érleló'dott a közvélemény, hogy ez a 300 frtos fizetés nem csak szégyenletes, de tarthatatlan. Igaz, hogy a vonatkozó törvény megengedi, hogy ahol a fentartók által addig adott fizetés a 300 frtot sem üti meg, ott nemcsak a 300, de 400 írtra való állami kiegészítés is megtörténhetik, ha: a) az illetékes iskolai főhatóság kívánja és b) amennyiben ez a törvényhozás által évről-évre engedélyezett összeg keretén belől lehetséges lessz. A 400 frtos minimumot azonban épp oly kevésnek találta nem csak a tanítói kar, de maga az adózó közönség is, mint a 300 frtosat. Feltűnően kevéssé lett pedig akkor, amikor a tisztviselők fizetése rendezéséről készített törvényjavaslat a nyilvánosság elé került s e javaslatban a nem-állami tanítók fizetése illő fölemeléséről szó se volt. E tervbe vett törvényhozási intézkedésre, valósággal föllázadt nem csak a nem-állami tanítók sok ezerből álló tábora, de a komolyan godolkozó közönség is. Hogyis ne! Hisz egészen kézzelfogható, hogy a nemzeti művelődésnek, a szellemi és anyagi jólétnek, eiőhaladásnak e nélkülözhetlen tényezői mindenütt a magyar hazát szolgálják, működjenek bár állami, községi, felekezeti vagy magánjellegű iskolában, városon, falun avagy pusztán. A jelenlegi kormány azért csak a józan közvélemény követelésének tett eleget, midőn ide vágó programmját úgy állapította meg, hogy a nem-állami tanítók fizetését is rendezi. Úgy hírlik, hogy a minisztériumban már készen is van a tervezet, amely szerint a felekezeti tanítók ugyanolyan fizetést fognak kapni, mint az állami tanítók. Ezt igen jól esik hallanunk, nem azért, mintha attól kellett volna tartanunk, hogy ezentúl minden jó erőt elvesztünk, mert az államhoz tódulnak. Ez az érv csak olyanféle, mint a madárijesztő pózna. De jól esik hallanunk azért, mert egy halvaszületett igazságtalanság és méltánytalanság eltemetését jelenti. Jelenti az egyenlő munkának egyenlő megbecsülését és jutalmazását. Jelenti az osztó igazság diadalát! És ha már igy útban van az igazság és méltányosság a célja felé: reméljük, el is ér oda. Elér a tekintetben is, hogy megszünteti azt a méltánytalanságot, sőt szembeszökő igazságtalanságot, hogy a kántor-tanítók kántori fizetése a 700 frt minimumba beszámítassék s mint ilyen a nyugdíjnál meg ne számítassék! A kántori teendők tényleg külön teendők. A tanítói hivatal ugyanazon terhet rójja a kántortanítóra is, mint a másikra. Ha a kántortanító működése nem olyan eredményes, mint a másiké, soha se hozzák fel mellette elfogadható mentségül, hogy neki a kántori teendőket is kell ám teljesíteni! De nem is volna jó, ha felhozhatnák. Tőlük, mint tanítóktól, éppen olyan jó munkát várunk, mint a többitől; sőt ugyanazon gyülekezetben rendszerint ők lévén az első tanítók, éppen tőlük várjuk, hogy elöljárjanak a munkában, elsők legyenek a sikerben. Megvárjuk tehát, hogy amit esetleg mulasztanak a A dunántúli ev. ref. epztalet hivatalos közlönye.
