Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

770

7G 9

Kérem az említett helyen leendő szives megjelenést azért is, mert az alakuló gyűlés a templomban az istentisztelet végeztével azonnal meg fog tartatni, amikcr is megbízó leveleinknek átadása úgy történhetik legkönnyebben, ha alkalmazkodunk a lelkészi hivatalnak a templomi elhelyezkedésre vonatkozó intézkedéséhez. Pápa, 1904 november 5.

Németh 1st v á n

egyh. kér. e. főjegyző.

— Tanítók gyűlése. A veszprémmegyei általános tanítő-egyesület Pápa—devecseri járás köre okt. hó 26-án a na. kir. tanítóképzőintézet helyiségében Schor Ármin elnöklete alatt tartotta őszi rendes gyűlését. A gyűlésen megjelent Papp Sándor kir. tanfelügyelő is, kit az elnök a tanítóság nevében szívélyesen üdvözölt. Sarudy Ottó képzőintézeti tanár „a népiskolai éneknek a solmizáló módszer szerint való tanításáról“ értekezvén, beható érvekkel és kiváló szakismerettel bizonyította, bogy a hangjegy utáni ének-tanítás sokkal értékesebb a hallás ntáni énektanításnál és pedagógiai szempontból is sokkal helyesebb, Kimerítően ismerteti a solmizáló módszert és azt az ének tanítással foglalkozóknak megkísérlésre ajánlja. A járáskor az értekezésnek kinyomatását és minél szélesebb körben való terjesztését elrendeli, egyúttal felkéri előadót, hogy a solmizáló módszert a legközelebbi gyűlésen gyakorlati tanításban is mutassa be. Ligárth Mihály gyakorló iskolai tanár mintaleckében mutatta be az összetett tőnóvképzést az elemi iskola IV-ik osztályában, a tauításnál súlyt fektetett a gyermekek tevőleges munkájára és új módszerével bemutatta, miként vonja be növendékeit a tanításba, hogy azok annak cselekvő részei legyenek. A minden tekintetben sikerült gyakorlati tanításért előadónak köszönet szavaztatott. Schoor Ernő középiskolai tanárjelölt „A természettan tanítása a népiskolában“ cimü előadásában kimutatja, hogy ezen tantárgy mily hatalmas eszköz a értelmi fejlődésre. Ajánlja a természettudományoknak beszéd értelemgyakorlat alakjában való tanítását már a népiskola III-ik és IV-ik osztályában. Az előadáshoz élénk vita fűződött, mely után Láng Mihály képzőintézeti igazgató előadónak köszönetét mondott a népoktatás ügy iránt tanúsított érdeklődéséért, valamint azért, hogy a természettudományok tanítása iránti szeretetet igyekezett felkelteni, ő szorosabb kapcsolatot kíván létesíteni a népiskola és közép iskola között 8 jónak tartaná, ha gyűléseinkre a középiskolák tanárait is meghívnák, hogy alkalmuk legyen annak mérlegelésére, mi szükséges annak az űrnek áthidalására, mely a népiskola és a középiskola között még mindig létezik. Gyűlés végeztével közebéd volt, melyen a tagok nagyrésze megjelent. J. F.

— Az Ev. Ref. Hittanhallgatók Önképzőköre

okt. 31 én a reformáció emlékére ünnepélyt tartott a főiskola tornacsarnokában. Az ünnepély, amelyen meghívott vendégek is szép számmal voltak jelen, a következőképpen folyt le. A főisk. énekkar a nagy reformátor énekét, „Erős várunk nékünk az Isten“, adta elő. Ezután Eötvös Sándor, IV. é. pn. bocsátott a Mindenhatóhoz buzgó, lélekből fakadt imát. Majd Csizmadia Lajos tanár az önképzőkör elnöke tarotta meg mélyreható gondolatokkal teljes megnyitó

beszédét, mely után theologiai akadámiánk egyik tehetséges növendékének, Czeglédy Sándornak „Gondolatok okt. 3l-énu c. költeményét adta elő Besse Lajos, III. é. pn. Erős vonásokkal rajzolta felolvasásában Végh János, főisk. senior, a reformáció korszakát s ennek a keretében egyik lánglelkü, sokat fáradt reformátorunk- Huszár Gálnak az élettörténetét mutatta be. Nem csekély sikert aratott Farkas Dezső, II. é. pn., Medgyasszay Gy. Vince „Reformátorok emlékünnepén“ c. költeményének elszavalásával. Ezután Czakó Gyula, IV. é. pn. könyörgött a Mennyei Atyához magas szárnyalásu buzgó imában. Végül a főisk. énekkar a 130. dicséret eléneklésével zárta be a szépen sikerült ünnepélyt.

— Szigetvárott okt. hó 30-án vasárnap d. e. a reformáció évfordulója alkalmából, az áll. polg. isk. nagytermében Bejérváry Gyula hoboli ev. ref. lelkész úrvacsora osztással egybekötött istenitiszteletet tartott.

— Nyilvános köszönet. Löwenstein J. úr ezüstlakodalma alkalmából 50 K., Hegedűs Sándorné úrnő őnagyméltósága pedig halottai emlékére 20 K.-t adományozott a pápai ev. ref. nőegylet részére. Nemes lélekről tanúskodó adományukért fogadják az egylet hálás köszönetét! Pápa, 1904 nov. 2. Baranyai Zsigmondné elnök.

— A japán iskolai rendszer igazán okulására szolgálhat minden népnek. Az elemi iskolában 5 éves korában veszik föl a gyermeket s 5 évig marad ott, miközben kivált testi épségére, erejének edzésére fordítanak legtöbb gondot s a japán tanító az elméleti tárgyakon kivül az egészségtanból is köteles vizsgázni. A vizsgálat nagyon szigorú, úgy, hogy a jelentkezők 40°/#-a rendesen megbukik. A gyermek 15 éves korig tanítója felügyelete alatt marad. A fiatalabb tanítók a szünidőt rendesen külföldön töltik s amit ott tapasztalnak, hazájukban értékesítik.

— A dunamelléki ev. ref. egyházkerület irodalmi bizottsága pályázatot hirdet egy, a középiskolák III*

o. részére való keresztyén hittaui és erkölcstani kézikönyvre. A pályázatban bárki részt vehet. A tananyag kérdések és feleletek alakjában dolgozandó föl s a tankönyv terjedelme 4 nyomtatott ívnél nagyobb nem lehet. A tervezetet 1905. febr. 28-ig kelt benyújtani, Hamar István theol. akad. igazgatónál (Budapest, VIII. Kövér Lajos u. 15. sz.) Tiszteletdíj az első kiadásnál ivenként 100 kor., a többinél 50 korona.

— Építsünk a vakok számára otthont! Hazánk

20,000 vakja közül mintegy 180 mint kiképzett vak iparos keresi mindennapi kenyerét. Némelyiknek felesége és családja is van, roppant nagy küzdelmet kell kifejtenük, hogy betevő falatjukért ne szoruljanak másra. Nap-nap után van alkalmam látni őket, minél inkább bámulom szorgalmukat és ügyességüket, annál mélyebben érzem szivemben, mi lesz ezekkel a szegény halandókkal, ha munkaképtelenekké válnak. Vájjon, hol fogja lehajtani a fejét annyi küzdelmes munkában telt év után, ha testi ereje felmondja a szolgálatot ? Európa nyugati kulturális államaiban anyagi áldozatokat nem kiméire, gondolkodtak a vakok végnapjai tisztességes lefolyásáról, amint erről bárki is meggyőződhetik, ha felkeresi egyebek közt a prágai Francisko Josefinumot, Páriában az elaggott vakok házát és Bécsben a férfi és nőotthonokat. Nálunk ilyen otthon, hol a munkából kidőlt vak nyugalmat és pihenést talál na öreg napjaira, ez ideig még nincs. Midőn ezen ügyben felemelem esdő szavamat, teszem azt tisztán emberszeretetből. El kell ismernünk, hogy hazánk közönsége a fogyatékosok, különösen pedig a vakok iránt meleg rokon-