Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-30 / 44. szám
747 DUNÁNTÚLI PROTSTÄNS LAP. 748 segélyezésére kiutalt ajándék pénzből kölcsönt is kaptunk (mily szép támogatás ez, hogy itt a magyar haza határszélén nemzetiségi szempontból is nagy szolgálatot tevő ref. egyházak és iskolák csak kölcsönképpen kaphatták meg azt, amit a magyar állam segélyképpen adott ?!) De nézzük az országos közalapot! Ennek rendeltetését mily szépen körülírja az E. Törv. 259. §. „Szegény egyházak felsegélése.“ „Egyházunknak, nemzetünknek az idegenek között könnyen elenyészhető ezer és ezer tagja az egyháznak és nemzetnek tagjaiul megtartassanak.“ Mily szépen hangzanak a törvénynek e szavai! Éa akár a törvénynek ezen rendelkezését, akár a népnek szegénységét tekintve, van-e kerületünknek olyan egyházmegyéje, mely jobban igényt tarthatna és jobban rá szorult volna a segélyre, mint az őrségi egyházmegye ? És mégis mit tapasztalunk ? Ám beszéljenek helyettem a számok, azok nem személyeskednek, nem kicsinyeskednek ! Egyházkerületünk egyházmegyéi a legutóbbi tiz év alatt a következő Összegben részesültek közalap segélyben : Nyert 10 év alatt Ebből ezer lélekre esik 1. Drégelypalánk 1170 K. 221 K. 2. Veszprém 3570 „ 178 „ 3. Belsősomogy 7710 „ 145 „ 4. Bars 3110 „ 135 „ 5. Pápa 2819 „ 117 „ 6. Mező fold 3810 „ 105 „ 7. Komárom 4835 „ 105 „ 8. Tata 2768 „ 92 „ 9. Őrség 1320 „ 7 í „ Ezen számok; azt igazolják, hogy az őrségi egyházmegye az összes egyházmegyék között a legkevesebb segélyben részesült. Ha tehát a segély kiosztásnál a törvénynek ezen szavai „a szegény egyházaknak időrőlidőre való segélyezése“ irányadók voltak : akkor ez a „Girgácia“ név alatt ismeretes szegény egyházmegye tulajdonképp a leggazdagabb a 9 egyházmegye között. Erre azután én is azt mondom Miklós barátommal: „Mosolyogni lehetne ezen, ha nevetés közben is nem fájna annyira az embernek szive.“ Node azt mondhatná valaki, hogy a konventen — hol a közalapsegélyeket megszavazzák, nem ismerik az állapotokat, épp azért nézzük meg, hogy az egyházkerület mily összegekben ajánlotta az egyházmegyék egyes egyházait közalapsegélyre az utolsó 10 év alatt. íme az eredmény : Ajánlva lett 10 év alatt Esik ezer lélekre 1. Bars 19,760 koronára, 859 korona 2. Veszprém 11,500 „ 515 „ 3. Drégelypalánk 3,710 „ 463 „ 4. Somogy 20,560 » 388 ,, 5. Pápa 8,060 „ 335 „ 6. Tata 9,600 „ 320 „ 7. Őrség 4,600 „ 270 „ 8. Mezőfold 9,420 „ 261 „ 9. Komárom 11,720 „ 254 „ Ezen adatok azt igazolják, hogy a konvent csaknem egészen az egyházkerület intenciója szerint adja a segélyeket — legaláb Őrségre nézve igy áll, mert hiszen már a kerületi ajánlatnál is Őrség a 7-ik helyre kerül és az utána következő két gazdag egyházmegye is csak csekély különbözettél (az egyik 9 koronával, a másik 16 koronával ezer lélek után) kerül hátrább Őrségnél. Joggal kérdezhetjük tehát mi őrségi lelkészek, hogy van-e az egyházkerületnek a viszonyokat helyesen ismerő egyetlen egy olyan tagja, aki a segélyezésnek ilyen módját igazságosnak tartja ?! Egy cseppet sem vehetjük tehát rossz néven Miklós barátomtól, ha oly sötét színben látja az Őrségi állapotokat. Ha minden szegénységünk mellett is a segélynyerésnél a kilenc hely közül ma-holnap a 10. helyre kerülhetünk, oly gazdagoknak tartatunk : akkor az is könnyen megeshetik, hogy maholnap azt tegyék kérdésbe : vájjon az az őrségi egyházmegye állandó elem-e ? Mi őrségiek hozzá vagyunk már az ilyenhez szoktatva. Ez az oka azután, hogy egyházmegyénk minden téren mellőzve van. Hogy csak a legutóbbi esetet hozzam fel: a 8249 lelket számláló dr.-palánki egyházmegyéből rendes zsinati képviselő választatott, ellenben a 68 lélek híján 17 ezer lelket számláló Őrségi egyházmegyéből csak hírlapi polémia utján lehetett egy pótképviselőt behozni. De jobb ha ilyenekről nem szólunk, mert mindjárt a kicsinyeskedést vágják fejünkhöz. Figyelembe véve azt az eredményt, melyet a kerületi misszió a hazai földön feltud mutatni : bátran mondhatjuk, hogy Őrségnek nincs oka pirulni. De hogy ez az egész ügy olyan lassan halad az egyházkerületben : csodálkozhatunk-e, mikor még az alapvető munka, a fundamentum sincs elkészítve, megvetve. Lehet-e addig a szétszórt csontokat összeszedni, gondozni, amig a lelkészek azt sem tudhatják, melyik község tartozik a szórványból egyházukhoz; a szórványban lakók sem tudják, hogy vallási ügyeikben hova forduljanak ? Az egész egyházkerületben egyeten községnek sem volna szabad olyannak lenni, melyről ne tudná nemcsak a lelkész, de a polgári hatóság, az állami anyakönyvi hivatal is, hogy egyházilag hova tartozik. Adjuk ki a névtárt 5 vagy 10 évenként, de minden egyháznál legyen kitéve a hozzá tartozó politikai község neve, esetleg — ha az egész járás oda tartozik — a járás neve. Az első Ízben kiadott ilyen példányokból azután kellene nyomatni annyit, hogy egy-egy példány a szolgabirói és állami anyakönyvi hivataloknak is megküldhető legyen ; igy azután az elszórtan élő ref. hívek is megtudnák, hogy vallási ügyekben hova kell fordulniok. Egyébként azt én is feltétleni üszükségesnek tartom, hogy Sopronban, Szombathelyen, Zala-Egerszegen mint vármegyei székhelyeken, rendes lelkéazi állás szereztessék. Végül szabad legyen annyit kijelentenem, hogy ezen oikk megírásánál toliamat nem vezette sem kiosinyeskedés, sem személyeskedés, hanem mint e lap 39. számában közölt „Mementów-ban mondatik: „a letett eskü emlékezetben tartása és az az által parancsolt hűség“ aziránt az egyházmegye iránt, amely a leglelkesebb és a legönfeláldozóbb módon — mellőzve azoktól, akik
