Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
711 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 712 Legelső kötelességünk, hogy a tanítási órák megtartásában mi magunk járjunk jó példával mindenek előtt. Arra törekedjünk mindenkor, hagy tanító, nevelő munkásságunk által az iskolát növendékeink előtt kedvessé tegyük, hogy a gyermek veszteségnek érezze azt, ha csak egy tanítási órát is elmulasztani kénytelen. A szülőkkel való érintkezésünk alkalmával felvilágosítással, buzdítással birjuk őket arra az elhatározásra, hogy gyermekeik pontos iskoláztatását elsőrendű kötelességöknek ismerjék. Ahol pedig a szép szó, a rábeszélés sikertelen maradt, ott ne takargassuk a mulasztásokat, hanem azokat törvényes megtorlás végett a maga helyén és idejében minden részrehajlás, ingadozás nélkül mutassuk ki. Ne legyen közöttünk, ki hivatalos kötelessége teljesítésének kikerülésével akarna népszerűségre vergődni, — aki megfeledkeznék arról, hogy ki az állam törvényének végrehajtását akadályozza, az nem jó hazafi; mindegyikünk teljesítse férfias kötelesség érzettel hivatalos és hazafias tartozásait, még ha ez bizonyos kellemetlenségekkel járna is! * * * De ha az ország sok ezer tanítója között nem akad egyetlen egy, ki minden lehetőt meg nem tenne a pontos iskolalátogatás előmozdításának érdekében : a tanítók egyetértő, legkomolyabb törekvésének is szárnya szegődik, ha a népnevelés más tényezői nem teljesítik e téren kötelességeiket. S éppen itt vannak a legszomorítóbb tapasztalataink ! Akik arra volnának hivatva, hogy a hanyag szülőket kötelességök teljesítésére szorítsák, gyakran maguk is a kötél esség szeg ők közé tartoznak ; de ha nem igy van is : annál gyakoribb eset, hogy korlátolt felfogásuk vagy kényelemszeretetük folytán a tanítók sürgető bejelentéseit kelletlenül, sőt ellenséges indulattal fogadják, alattomos támadatásokkal vagy nyílt üldözéssel viszonozzák. A népiskola dolgaiba a legtöbben beleavatkoznak, sokan kívánnak azokban (gyakran a hozzá szükséges belátás hiányával is) rendelkezni; de kevesen szeretnek a népnevelés oltárán áldozni, a körül fáradozni, — s legkevesebben vannak azok, akik készek azt még kellemetlenségek elviselésével is szolgálni és itt a tanítót őszintén támogatni. A népiskola nevelő hatása érdekében az volna az eszményi állapot, ha a tanítónak az iskolamulasztások megtartása dolgában egy szót szólnia, egy tollvonást tennie nem kellene, de ha már ez igy nem lehet : nagyon kívánatos lenne, hogy a törvény a tanítót e tekintetben bármikor és bárhonnan jöhető méltatlan támadásokkal szemben különös védelemben részesítse! A helyzet alapos javulását csak úgy remélhetjük, ha a helyi elöljáróságokat, iskolaszékekit már egyszer a legszorosabb ellenőrzés fogja kényszeríteni a törvénynek s a felsőbb hatósági rendeleteknek pontos megtartására. X X X Törvényekkel, rendeletekkel bőven el voltunk látva eddig is. Törvénytiszteletre, kötelesség érzetre van szükség mindazon körökben, melyek a végrehajtásra, az ellenőrzésre hivatva vannak. A népnevelés nem egy osztálynak érdeke, hanem az egész nemzetnek legfontosabb közügye. Ennek munkájából — ha teljes sikert akarunk — becsülettel ki kell venni a maga részét a nemzet, a társadalom minden rétegének. A csodák kora elmúlt, mai napság nagy dolgokat csekély essközökkel bevégezui nem lehet. Ha a közreműködő erők nem állanak aráuyban a feladattal, úgy a valószínű eredmény : keserű csalódás. Talán seholsem beszélnek annyit a népnevelésről, mint nálunk. Népünket valóban nevelni kell; de nem szabad elfelejteni, miszerint következetes szoktatás es jó példa a nevelésnek fő-főeszközei közé tartoznak. Hogyan várhatunk a köznéptől törvónytiszteletet, ha folyvást azt tapasztalhatja, hogy elnézésükkel, mulasztásaikkal épen azok adnak alkalmat a törvény megrontására, akik annak végrehajtására volnának hivatva ! ? Azon ellenvetés, hogy az iskolakötelezettségre való törvényes rendelkezéseket a népre való tekintetből nem lehet vagy nem szabad szorosan alkalmazni, csak a kényelemszeretetnek vagy a népnevelésügy lenézésének, kicsinylésének rszines takarója. A népre nem az iskolakötelezettség rója a legsúlyosabb terheket, az iskolakötelezettség első sorban éppen a nép gyermekeinek érdekében (ennek védelmére) lett törvénybe iktatva ; ezekből nem az következik, hogy a törvény ide vonatkozó §-át és az annak alapján kibocsátott rendeleteket nem lehet és pedig a köznépre való tekintetből nem lehet végrehajtani. X X X A népiskola rendszeres, jó, nevelő hatása munkát csak akkor végezhet, — haza, egyház s emberiség iránt való sokoldalú kötelezettségeinek tisztességgel csak úgy felelhet meg, ha részére a sikeres munkásságnak összes alapfeltételei biztosítva lesznek. Ennek az igazságnak tudása — azon módozatok keresése mellett, melyeknek segélyével a köznép gyermekeinek pontos iskolalátogatását könnyíteni lehetne — minden irányban erőink teljes mértékéig fokozott tevékenységre buzdítson mindnyájunkat. Hirdessük a népiskolai növendékek pontos iskolalátogatásának nagy fontosságát a szülőkkel való érintkezésben, összejövetelekben, a sajtó terén, egyszóval: mindenütt, ahol csak erre alkalom nyílik, — hogy ami aránylag még mindig keveseknek képezi meggyődését, azt közvéleménnyé izmosítsuk. Kérjük fel erre a célra egyesületeink utján a hatóságok erélyes támogatását ; kérjük e tárgyra a magas kormánynak becses figyelmét, hogy ha legközelebb a népoktatás ügyére vonatkozó javaslat törvényhozási tárgyalás alá kerül és midőn az iskolakötelezettség végrehajtását szabályozó miniszteri rendelet szerkesztésének ideje elérkezik: a magyar népnevelők felszólalása a nagy célnak megfelelően érvényesülhessen! Pápán. Tóth Kálmán, a pápai ev. ref. egyházmegyei tanítóegyesület elnöke. Láng Mihály, Baeabás Lajos, áll. tanítóképző intézeti igazgató. ev. ref. tanító.
