Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
713 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 714 Nyilt levél Thúry Etele akad. igazgató úrhoz Távol a magyar tenger partjaitól, hol — mint te — ebben a tikkasztó melegben, nem üdíthetem magamat, bevonulok kis tanuló szobámba, hol az egyik, hol a másik könyv akad kezembe; hol az egyikbe, hol a másikba tekintek bele, így próbálgatom a nagy hőséget s a még nagyobb port elviselhetővé tenni.*) Most ami kedves alma-máterünk értesítője van kezemben. Oly jól eBŐ érzést fakaszt ez a kis könyv szivemben. Szinte mohón nyúlok utána. Hogy is ne ? Hiszen mintha ott lennék újra a vig, az önzéstelen cimborák között, a jó alma-mater kebelén, mely annyi javaival, kincseivel halmozott el minket. Ott vagyunk együtt a kedves helyeken, hol a sziporkázó ötletektől csapongóit kedvünk s iiju szivünk örömben dobogott. Valóban kedves érzést fakaszt a pápai iskola értesítője az én szivemben. De ezt csökkenti egy pár év óta ennek titokzatossága, amit az én homályos elmém keresztül hatolni nem tud. Nevezetesen egy pár alapítványt nem látok a többiek között. Az egyik, a: Sebestyén János alapítvány. Körülbelül a tőkéje : 420 korona. A kamatja 21 korona szokott lenni. Harmadéves theologus koromban, úgy emlékszem, én is kaptam. Az 1899—900-iki tanév értesítőjében még ki van tüntetve a 126-ik lapon, de azóta nem látom. Már a múlt években felakartam hozni, de azt hittem majd helyre lesz a csorba köszörülve és türelmesen vártam 4 éven keresztül. Első Ízben az 1900— 901-iki tanév Értesítőjéből maradt ki és azóta nincs benn az értesítőkben. A másik alapítvány, mit az értesítőkben nem látok, a Csirke János alapítvány. Az 1881 - 82-iki tanév értesítője 64-ik lapján még ki van tüntetve. Hogy melyik értesítőből maradt ki első Ízben, ezt nem tudom megmondani, mert leikészi hivatalomban nincs meg minden értesítő. Az alapítvány tőkéje : 500 korona körül van, a kamatja volt az 1881— 82-iki tanévben : 24 korona 94 fillér. Ezen alapítványt sem látom az utóbbi értesítőkben. A főiskolai Ösztöndíjak és alapítványok betűrendes jegyzékében nincs kitüntetve: László Józsefnek, kocsi fiuk részére tett alapítványa. Amit a theol. önképzőkör javára tett, az ki van mutatva, de ez a másik alapítványa nincs. Bár ez a 172-ik lapon a kamat kiosztások között szerepel; de ha a többi alapítványok betűrendben kivannak mutatva, úgy ennek sem szabad a többiek közül hiányozni. Hiányosnak találom a mi alapítványunk vagy is az 1878 ban érettségizett tanulótársak alapítványának kimutatását is, annyiban pedig, hogy a mai tényleges összeg nincs kitüntetve. Alidon obscurus elmém ezekre felvilágosítást kér, ne neheztelj érte, mint reátn sokan az ilyenért szoknak, hiszen látod, hogy az alma-mater iránti szeretet késztetett engem e sorokra. Kocs. Sebestyén Dávid, lelkész. *) Aug. 10. kaptuk e sorokat; de eltévedt a fiókban. Szerk. Ifjúsági kirándulás. Érdekes tanulmányutat tett a főgimnázium Vl-ik osztályának 36 tanulója e hó 1-én, midőn Baresi József és Losonczi Jenő tanárok vezetése mellett megtekintették az ajkai kőszénbányát és az odavaló üveg hutát; velők volt Kis Tivadar könyvkereskedő úr is. Az előre megállapított úti programnak megfelelően a hajnali vonattal indult el a kirándulók lelkes kis csapatja, hogy a természettudományok körébe tartozó közgazdasági és ipari vállalatok szorgalmas tanulmányozásával reál ismereteit gyarapítsa. Napfelkeltekor már látható volt a Bakony hegység külső hegysora, melynek mélyében húzódnak tova a már 35 év óta művelés alatt levő szénbánya sötét folyosói és a világosságot adó barnaszén párhuzamos rétegei. Az előre megszerzett Írásbeli engedéllyel ellátva, pontos időben érkezett meg a társaság a csingervölgyi főtárna bejárata elé, hová a kőszénbánya részvénytársulat helyi érdekű vonata szállította el őket. Itt a társulat főmérnöke Bortnyák István űr szives kalauzolása és részletes magyarázata mellett megszemlélték a hatalmas szerkezetű gépeket, azután pedig a társulat szívességéből a szükséges és kellő számú olajmécsesekkel látva el magukat, 5-ös és 6-os csoportokban leszállottak a 35 m. mély sülyesztőn a bányába. Két és fél óráig voltak lenn a bányában, amely idő alatt megnézték a bányavíz szivatyuzására és a szellőztetésre való gépberendezéseket, végig menve a dolomit sziklán át vezető 2500 in. hosszú alagúton, azután több lejtős tárnán át a mélyebb szirteket keresve föl, mire a rétegtevödésekkel és rétegcsuszásokkal változatos szén, agyag és mészkő rétegeket végig tanulmányozták és látták a hegyek belsejében a nagy és mély hasadékokat, hová a buvó patakok nagy víztömege, mintegy örökre eltűnik. Ekkor már 10 óra felé járt az idő és a 150 m. mély Ármin akna előtt állott a meglehetősen fáradt táasaság. Itt a felvonó gépek segélyével és a vezető mérnök szívességéből újra láthatták a napsütötte tiszta eget. A kirándulás sikerét nagy mértékben emelte az állandó szép és jó idő, aminek folytán gyalog is bejárták azokat a hegyeket, melyeknek mélyéből csak percekkel azelőtt jutottak ki. A krétakori szénrétegek fedőjét képező alsó harmadkori, tehát eocen nummuliton vezet az út a főtárna fele, hol kövületeket gyűjtve, örvendezve az életnek, meg a jó időnek, de méginkább annak, hogy a bányát megláthatták, — nemsokára vissza ért a társaság a főtárnához. Itt a szónrostálást, osztályozást tekintették meg és 11 óra után, halás köszönetét mondva Rittmüller főigazgató és Bortnyák István főmérnök uraknak, élénk éljenzéssel búcsút vettek a helytől és emberektől, hogy egy rövid és kedélyes vonatolás után visszamenjenek Ajkára az üveg-hatát megnézni. Itt már várt a gyár igazgatója, Gál Károly úr és az engedély felmutatása után bevezetett a teljes üzemben levő gyárba. Látták az ifjak, hogy csinálják a poharakat, lámpatartókat, vizes és boros palackokat rengeteg mennyiségben. — 42*
