Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-09 / 41. szám
697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 698 Innen aztán egyenesen Brekinszkára érkezett az eső ellenére is hosszú menet. Az új harangok ünnepélyes zúgása s az üdvözlők sokaságának éljenzése között megérkezett a kiséret a templom elé. Itt is magyar, horvát zászlókkal feldíszített diadalkapu alatt a helybeli lelkész Klippel Lajos palástosan, iskolás leányok fehér ruhában, nemzeti szalaggal körülövezetten s virágcsokrot átnyújtva köszöntötték megható szavakkal püspök urat, aki hosszabb s remek beszédben szólt az összesereglett hívekhez, majd a tisztelgő politikai hatóságokhoz. Csakhamar megtekintette püspök úr a szép tervü, klasszikus boltozatu s igazán díszesen berendezett, kifestett templomot. A remek márvány, négyszögletes urasztalát egyik buzgó özvegy asszony készíttette. A szent edényeket: két kannát, két kelyhet, tányérokat, keresztelő-edényt ragyogó ezüstből szintén egyesek buzgósága adományozta. íme részletesen is közlöm a kegyes adakozók névsorát. Megérdemlik, mert valóban meglepő az a szlavóniai szegény viszonyokhoz mérten nagymérvű adakozás. Adakoztak tehát : Mátés Erzsébet urasztalára 500 kor., templom építésre 100 kor., — Klippel Lajosné urv. kehelyre 34 kor. — Klippel Lidiké urv. kehelyre 34 kor., — Nemes Kálmán és Eszter urv. kannára 96 kor., — Nemes Mariska keresztelő készletre 48 kor., — Cseh József és neje urv. kannára 96 kor. - Pagyi Ferencné urv. tányérra 16 kor., — A gyülekezet nő tagjainak ajándéka 291 kor., — Szenteléskor perselypénz 72 kor. Összesen 1287 kor. Legyen Istentől áldás a kegyes adakozókra ! Majd a mindnyájunkat meglepetéssel s örömmel eltöltő szemlélődések után elérkezett az est. Népes és barátságos vacsora után kiki szállására tért, hogy újult erővel nézzen a következő nap fontos eseménye elé. Azonban esős időben köszöntöttük a vasárnap reggelét, mint ahogy sírva köszöntötték az új hont hajdanában vándor véreink, de belső napunk világosságán, lelkünk derűjén ez mit sem változtatott. Örvendeztünk mindnyájan, örvendezett különösen Brekinszka népe a mi megsegítő Istenünkben, őrző Pásztorunkban. A kellemetlen esőzés dacára a vidékekről is pár százan összejöttek a különböző vallásu, de főként ref. magyarok. A felszentelés szertartása : 9 óra után harangok zúgása között indult meg az ünnepélyes menet a felszentelendő templom felé, élén a püspök úrral, utána a palástos lelkészek tisztes sora u. m. a helybeli lelkész, a daruvári, pisanicai ev. ref.; az antunováei, hrastováci ev. lelkészek, ezután a politikai hatóságok, tanítók s a gyülekezet. (Mennyivel szebb és hatásosabb lett volna, ha a lelkészek a szent edényeket kezökben viszik vala.) A templomhoz érve felzendült a gyülekezeti ének a 75-ik dicséret, amit erőteljesen és valóban szépen színezett a Szlavóniában ily alkalmakra hűségesen átjáró csokonyai tanító : Szalóky Dániel úr kisérő társaival, az ottani énekkar tagjaival együtt. Majd a püspök úr üdvözölte az apostoli szózat „Kegyelem és békesség“ kívánásával az egybegyült sokaságot s az ünnep céljához alkalmazott magvas és hatásos élőbeszéde után az Atya, Fiú és Szentlélek nevében átadta a templomkulcsát a lelkésznek, ki rövidke tartalmas beszéd után a szentháromság nevében megnyitotta az új templomot. Bevonulván s helyet foglalván, a 74. dicséi'et éneklése után püspök úr ment a szószékre. Hosszabb buzgó kenetteljes ima után I. Krón. 29 : 16, 17, 18. v. alapján tartott valóban átható, elragadó szent beszédet. Nagy figyelemmel s buzgósággal lekötötte nemcsak híveit, hanem az idegeneket is. Különösen megkapó volt beszédének az a részlete, ahol szembe állította az Istennek lélekben és igazságban való imádását a ceremóniákkal s ahol feltüntette az evangyéliom erejét láthatólag a protestáns országokban általában s az egyesek életére nézve különösen. Igen jó hatást tett nemcsak mireánk, hanem a másvallásuakra is a textus előtt énekelt 84. zsolt. l.v. A gyönyörű beszédhez illő utóima, Mi Atyánk s áldás után a szószékről lejővén, a gyülekezeti ének után Biró László pisanicai lelkész esketett egy párt, az antunováei ev. lelkész Szerényi János keresztelt. Láthatólag jó hatással volt a vegyes gyülekezetre a „Hiszek egy. . .“ elmondása, különösen e vegyes földön, ahol sokan még azt sem tudják, hogy keresztyének vagyunk-e, van e Krisztusunk. (így tanítják papjaik 1 Ha rajtam állana, akár hatöles keresztet tétetnék itt minden ref. templomra. Ez többet magyarázna, mint hetvenhétezer hosszú felvilágosítás.) Ezután a daruvári ev. ref. lelkész Földváry Jenő lépett az úr asztalához, hogy a jelenlevő horvát atyafiaknak sürgető kívánságára legalább egy rövid imát s bibliai részletet olvasson fel horvátul. Ezt nevezett lelkész készséggel meg is tette, de előbb egy igen rövid s egyszerű biblikus beszédet szőtt magyarul a Jelenések könyve 7 : 9 —12-ből, elvezetvén a híveket oda, a hol a látnok lelkű Jánosnak megjelent ama mennyei sokaság minden nemzetségből, ágazatból, népek és nyelvek közül s egy testvéries s a szeretet közös nyelvének, hitének közösségében elvegyülten az Angyalok s mennyei seregekkel leborulnak ama tökéletes templomban együttesen arccal a Bárány széke előtt. Ezért mondja Idvezítőnk is: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket stb. ... ne sajnálják tehát, hanem inkább kívánják a hívek a másnyelvüekneli is az evangyéliom világosságát stb. Ezután az urasztala elé állott a helybeli lelkész s az úrvacsorához ágendázott. O a kenyeret, a daruvári lelkész a bort osztotta ki. Úrvacsora s kimenő ének után kivonult az áhítatos gyülekezet, mely zsúfolásig megtöltötte a tágas templomot s karzatot. Délután félkettőre járván az idő, Isten igéje után testünkről sem feledkezhetünk meg. A rossz idő ellenére nagy számmal települtek le a fehér asztal körül a bankettezők. A püspök úr ünnepélyes szavakban poharat emelt a királyra, majd a más nemzetiségek és feleke-41*
