Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-09 / 41. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 zetekre. Viszont a horvát atyafiak részéröl sem hiányzottak a legmelegebb fel köszöntők úgy a püspök urra, a helybeli lelkészre, valamint hitünkre, nemzetünkre. Majd egy megható jelenetnek voltunk tanúi. A presbitérium a gondnok vezetésével komoly sorrendben bevonult s őszinte szavakkal felköszöntötte buzgó lelkészét, megköszönte azt, hogy fáradozásai, utánjárásaival a gyülekezetnek paplakot s templomot emelt. Jól esett ezt hallanunk, mert nemde megérdemlik az elismerést, legalább az erkölcsi jutalmat azok, a kik a közvetlen közelben a munkából s küzdelemből kiveszik részüket. Pedig az erkölcsi jutalomból azoknak, kik a töviseket irtják, a sziklákat hasogatják, s az épület köveit rakosgatják, minél ritkábban s minél kevesebb szokott jutni. Sokszor egy kis „formalitás“ szalmaszála mellett nem láttatik meg a munkának, sőt anyagi áldozatoknak hegye. Lojális püspök urunk éles tekintettel azonnal belátta a helyzetet. Poharat emelt tehát megható szavakkal a buzgó lelkész s hálás hívei között mutatkozó e szép viszonyra s az egyház eredményes előhaladáeára. Ily hangulatba érte a dúsan rakott fehér asztalnál (ami a bár betegen fekvő háziasszonyt s kisegítő papné, jegyzőné stb. társait dicsérte) a különböző hiten, nyelven, de közös szeretetben örvendezőket a hasonló estebéd is. Nem lényegtelen megemlítenem, hogy az ős hazából hozott s ref. népeinknél el nem feledett magyar dal és zene hangjainál bizony még a horvát atyafiak is, kik ez ünnepély alatt egészen meghódoltak — még ők is megtanulták s járták a — csárdást. És ha fenntebb e templom szentelési ünnepből a vallási, nemzeti mozzanatokat emeltem ki, általában nem hagyhatom említés nélkül az ev. ref. missziónak, e misszió ily alkalmatosságainak, a püspök úr Szlavóniába át-át jövetelének egy még másik nagy hatását is. E közös tényezők összeműködésével egy igen jelentős missziót végezünk : ha magyarországi reformátusság és nemzet közvetlenül nem érintkezhetik a horvát r. kath. és gör. kel. atyafiakkal, érintkezik ami miszsziónk s különösen ami vezérünk, püspökünk lejöveteleinek ünnepélyes alkalmai legalább részben áttörik a rögöt, az elválasztó sziklákat, sőt lassankint a szeretet s a szellemi hatás melege és tényénél átolvasztják azokat. íme itt és igy látjuk az evangyéliom fokozatos győzelmét, anélkül, hogy áttéríteni, prozelitákat halászni akarnánk, a nemzetiségi és szellemi élet mezején. Mert az evangyéliomnak s egyházának jelszava a türelem s ennek édes testvére a szeretet, kísérője a különbözőségek kiegyenlítődése, az erő, erély, szellemi tisztaság és fensőbbség; de alázatossággal, a kizárólagosság, partikulárizmus, elzárkózottság nélkül, sőt inkább, mint a mindeneken átható napfény, mindenek előtt megnyíltán, mindenekre újjászülő hatással, egyetemlegességgel (csak megkötöttség, szüklátkör nélkül mindenekben s mindenkor akarjuk is ezt). Ami bölcs vezérünk, püspökünk érti azőés^munkásai nagy feladatát. Isten segítse őt s mindnyájunkat a nagy munkában. A népek, nemzetek Istenének áldása kisérje az új templomban hosszú időkön át elhangzó szent igét. Az Ö megtartó kegyelme kisérje az idegenbe szakadt, de im megmaratd, sőt folyton növekvő magyar Siont. Földvárt Jeiiő. A német protestantizmus köréből. A Neckar parti ősrégi és érdekes városban a kálvinismus egykori hírneves erősségében: Heidelbergben a múlt hó 19—24 napjain szokatlan élénkség uralkodott. A Gusztáv Adolf Egyesület tartotta ott e napokbaa évi közgyűlését. A nevezett egyesület az evangéliomi keresztyén - ségnek Németországban — és lehetőleg mindenütt való támogatására alakult. Jelszava a Gál. 6. r. 10. v. : „Mig időnk vagyon mindenekkel jól tegyünk, kiváltképpen pedig a mi hitünk cselódivel.“ Nevét a protestántizmus nagy hősétől Gusztáv Adolf svéd királytól nyerte. Mert, mint általánosan tudva van, e nagy király hősi halálának kétszázados évfordulója alkalmából alakíttatott ez az egyesület 1832-ben. Ugyanis, a hithitbuzgó németek oly bőkezűen adakoztak a hitvédő király emlékét megörökítő szoborra, hogy mikor a szoborelkészült és felállítatott, még tekintélyes összeg maradt fönn. Ezt a fölösleget azután tőkésítették, hogy évi kamatjaiból a szegénységgel küzködő protestáns egyházakat segítsék. (Az első segélyt 1833-ban Karschuld kapta, Bajorországban). De nem elégedtek meg a tőke egyszerű kezelésével, hanem évenkinti gyűjtéssel is gyarapítják s ma már az egyesület oly hatalmas szervezetté nőtte ki magát, hogy Németországon alig van oly városka, melyben fiók egyesülete ne volna. Nagy Német ország egyes vidékein, különösen a Rajna mellékén a lakosság túlnyomóan r. kath. s a közöttük szétszórtan élő protestánsok azon veszélynek voltak kitéve, hogy lelkipásztorok és templomok hiányában beolvadnak a katholicismusba. Az egyesület főcélja azért a diasporák anyagi segéllyel való ellátása. Az egyesület múlt évi bevétele 6 millió korona volt, melyből 300 gyülekezet segített föl Németországban és Ausztria-Magyarországban, csak a csehországi túrni gyülekezet, mely a „Los von Rom“ mozgalom következtében keletkezett 100,000 márkát kapott templomépítésre. Ezenkívül közel i.O ezer koronával támogatta az evangéliom ügyét a világ különböző részeiben. A gyülésezés istenitisztelettel nyillott meg. A Szentlélek templomban dr. Witz Oberlin bécsi fŐegyháztanácsos, kint a szabad ég alatt pedig dr. Hagemann berlini lelkész prédikált. A közgyűlés a városháza óriási termében tartatott. Megjelent azon a badeni trónörökös is. Vilmos német császár pedig táviratilag üdvözölte az egyesületet, Isten áldását kérve rá és munkálkodására. Dr. Pank az egyesület elnöke megnyitó beszédében nemcsak a Gusztáv Adolf egyesület egy évi áldásos működéséről számolt, de megemlékezett a német evangélikus egyházat ért sérelmekről is, különösen kiemelte a jezsuita törvény 2. § ának eltörléséből származó bajokra. Beszéde óriási hatást keltett. A Gusztáv Adolf egyesület, a német hitbuzgóság és áldozatkészség e megtestesülése megérdemli, hogy áldásos tevékenységét rokonszenvvel, tisztelettel szemléljük — vajha példája hasonló buzgó tevékenységre lelkesítene bennünket! A G. A. egyesülettel kapcsolatban meg kell érnünk az osztrák „Los von Rom“ mozgalomról is,
