Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
Tizenötödik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1904. január 24. DUNÁNTÚLI A tap Rzellemi részét illető közlemények a szerkesztőség h ez Kis József felelős szerkesztő czlmére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők. Hitoktatás a más jellegű iskolákban A legközelebbi egyházkerületi közgyűlésen a népiskolai bizottságban — amint én látom — lényeges szerepet játszott a más jellegű iskolákban tanuló felekezetünkbeli növendékek hit-és erköcstani oktatásának ügye. És valóban, ha a kerületi gyűlés jegyzőkönyvében levő erre vonatkozó kimutatást (138—143 1.) figyelemmel vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy ez az ügy a népiskolai bizottságnak állandó gondoskodását valóban meg is érdemli, mert itt még nem kevés a hiány és a fogyatkozás. Maga a tanító személyzet nagyon különböző. Találunk itt hittanárt, rendes lelkészt, segédlelkészt, tanítót, polgáriskolai Igazgatót, tanítónőt. Ott, ahol felekezetünkbeli tanerő áll rendelkezésre, még aránylag elég jól vagyunk. Nehezebb az állapot ott, ahol növendékeinket a testvér protestáns felekezet tagjai oktatják. Ilyen helyeken, hogy többet ne említsek, a hitoktató egyéniségéből kifolyólag olyan természetű zsurlódás is előfordulhat, mint a milyent Szombathelyről és Selmecbányáról is olvashatunk. (Kér. gyűl. jk. 143 L). Miképp történik a szórványokat képező kisebb községekben a hites erkölcstani oktatás, arról a bizottság kimutatása hallgat. Óhajtandó volna, ha itt legalább a felekezetünkbeli tankötelesek számát tudnók egyelőre s később törekednénk arra is, hogyan és miképpen részesülnek ezek hit- és erkölcstani oktatásban? Ha ezek az adatok a maguk valódiságában előttünk állanak, láthatjuk azt a szomorú és tarthatatlan helyzetet, amelyek között felekezetűnknek e leendő tagjai vallás és erkölcstani oktatás dolgában felnövekednek. — Ezekről azonban most még szó nincs, de van és volt a kerületi gyűlésen a hittani tandíjról és a külön hitoktatói állások szervezéséről. Engedje meg, nt. Szerkesztő úr, hogy erről a két dologról szerény nézetemet én is elmondhassam. A külön tandíj ügye a tatai egyházmegye indítványa folytán (Kér. gyűl. jkve 148 1.) került tárgyalásra. Az indítványozó egyházmegye azt óhajtotta, hogy a más felekezetű (s jellegű) iskolába járó felekezetünkbeli növendékek közül azoknak, akik szegénységük vagy más okok folytán a tandíj fizetés alul felmentetnek, ne köteleztessenek a külön hittani tandíj fizetésre. Azonban, hogy az illető hitoktatóknak anyagi károsodásuk ne legyen, részesítse ezeket a hitoktatókat az egyházkerület az őket megillető segélyben. A népiskolai bizottság ehhez az indítványhoz hozzájárult s a közgyűlés ezt el is fogadta (kér. gyűl. jkve 152 1.), Miután itt még megközelíthető adatok sem állottak sem a tanügyi bizottság, sem a kerületi gyűlés rendelkezésére, éppen azért sem a segély mérvére és mennyiségére, sem az alapra, melyből ez az öszszeg fedezendő, a kerületi gyűlés rá nem mutathatott. A kerületi gyűlés eme határozata folytán köztudomásúvá lett, hogy a mi felekezetűnkhöz tartozó növendékekért némely községi és hitfelekezeti iskolában a rendes tandíjon felül még a hitoktatásért külön díjat is kell fizetni s az igy befolyó összeg képezi az illető hitoktató tiszteletdíját. Ez a tandíj igen gyakran köz-4 * Az egyház és iskola koréból. A diliitiili ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. t megjelenik minden vasárnap.
