Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 462 2 közigazgatási ügyben ítélt. Az egyikben bekete István tanítót a nagybajomi egyház ellen támasztott 40 kor. 86 fillér követelésével elutasította, a föl me r ül t 20 kor. perköltségben elmarasztaltalta ; Mátyás Mihály jelenleg kisti obszai lelkész íölebbezését pedig elutasította s az első bíróság ítéletét egész terjedelmében jóváhagyta. A barsi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. (Referáda és reflexió.) A barsi ev. ref. egybázm. közgyűlése junius 21-én tartatott Léván Juhász Pál esperes és Kovács Sebestyén Endre főgondnok társelnöklése alatt. Jelenvoltak az egyházmegye részéről: Nagy Sándor e. főjegyző ; Kiss Károly, Varannay Lajos, Kulifay Gyula, Molnár Dénes, Pólya Lajos, Patay Károly, Csekei Dávid e. tanácsbirák ; Mocsi Lajos, Zongor János, Kovács S. Lajos, Pósa Béla, Csekey Vilmos, Pethes János világi tanácsbirák és Varannay Sándor e. aljegyző, valamint a megye lelkészi és tanítói kara és a világi megbízottak csaknem teljes számmal. Délelőtt 9 órakor az esperes buzgó imája nyitotta meg az ülést; majd Kovács Sebestyén Endre szólott. Rövid, eszmékben gazdag beszédben, a tőle megszokott tapintattal üdvözölte a gyűlés tagjait. Az egyetértés lelkét kérte a gyűlésre, mely vezesse tanácskozásában a jelenlevőket; mert csak igy lehet áldás a munkájokon, csak igy teremhet gyümölcsöt az egyház érdekében tett fáradozás. Jól esett hallani a mindenki által szeretve tisztelt főgondnok ajkairól a kérő, a buzdító szavakat. Minden szava nemes gyöngy volt és azt mutatta, hogy szeretett egyházunkért kész szenvedések közt is élni és halni. Örömmel üdvözöljük őt, mint a kálvinista egyház puritán gondolkodású és felette tevékeny őrállóját ! Ö szeret bennünket, ez tény , ezt sokszor meg: mutatta már azzal, hogy velünk, sokszor érdemtelenekkel, türelmet nem vesztve, foglalkozott. Ott volt, ha segíteni kellett fenn, avagy lenn is! Ott volt, ha szenvedtünk; velünk örült, ha békességet élveztünk! Vigyázzunk tehát, hogy az ő sokszor megpróbált szerétét, nagy türelmét el ne játszuk. Ha ő szeretetével vesz körül bennünket, ragaszkodásunk és szeretetünk legyen fokozott vele szemben. Vigyázzunk, hogy váratlanul le ne csapjon az a villám, mely sötét felhőben keringett a mostani gyűlésben is felettünk. Érzékeny veszteséget okozna ez nekünk, nem tudom, hogy pótolható lenne-e ? ! Óvatosság az egymással való érintkezésben, tanácskozásban;’testvéri szeretet egymás ügyeinek megítélésében, ez legyen a főelv ; akkor — hiszem — megszűnik a gyanúsítás, megszűnik a vádaskodás s ennek sajnálatos következményei : a oivódás, szeretetlenség, gyülölség ! ! . . A főgondnok beszéde után az esperes olvasta fel szokásos jelentését. Azzal kezdte mindjárt, ami váratlan, meglepő volt. Rosszul is esett hallani ! Betegségére hivatkozva, kérte a közgyűlést: fogadja el lemondását. Betegségről és fájdalomról panaszkodott, mely bántja testét és lelkét. Hivatalát igy, a tőle megszokott pontossággal nem viselheti, felelősséget érte nem vállalhat. Testi betegségét értjük, régóta halljuk gyÖngélkedését; de lelki fájdalmát mi okozta: ez megfejtendő probléma maradt a jelentés végéig?! Ekkor világos lett előttünk minden. Láttuk a symptomákat, melyek okozzák a lelki fájdalmakat. A gyanúsítás, a személyes gyűlölködés mérges nyilai ezek. Hát megint?! Ismét?! Újra?! Oh hányadszor kell már ezt kérdezni ? Hányadszor akarja gyilkoló kigyó, mérges vipera : a gyűlölködés, gyanúsítás, megzavarni a lelki egyensúlyt; hányadszor akarja a vért memérgezve a főbe kergetni, hogy a szem homálytól elborulva ne lásson, a lélek pedig égő kínokat szenvedjen ? ! Hányadszor, ugyebár hányadszor ? kérded „jó és gonosz tudása“ után vágyódó ember fia, ki rabja lettél e gonosz szenvedélyeknek; a fizetésed ez lett Ádárn gyermeke! Most emészd az epés váladékokat! Emészd még önnön életed rovására is ! De messzi mentem thémámtól. Hiszen csak azt akartam mondani, hogy szeretett esperesünk lelki fájdalmat is szenved. Ugye bár kedves olvasó kitalálod, hogy mi okozta a fájdalmat?! Az, a mi oly sokszor keserűséget okozott már neked, nekem és mindenkinek — a gyanúsítás stb. Fényes elégtételt nyert Juhász Pál esperes. Hiszsziik, hogy fájdalmai elviselhetőbbekké lettek, mert sebeit az egyházmegye csaknem egyhangú szeretetről tett megnyilatkozása, mint gyógyító irral látta el. Bizalmat szavazott esperesének ; lemondását fájó érzéssel tudomásul vette bár, de nem fogadta el! Mig az egek ura egészségét helyreállítja, a megyei gyűlés szabadságolja esperesét s hivatalát Kiss Károly tanácsbiró fogja folytatni. Es hogy van-e alapja a hántásnak, nem-e „hiábavalóságok hiábavalósága szülte-e a gyanúsítást ?— elrendelte a közgyűlés a támadó fél ellen a szigorú fegyelmi vizsgálatot! Győzzön az igazság ! Hosszú időt vett ez igénybe ! A többi tárgyak már gyorsabb tempóban folytak le. Megerősítették a kisö’vedi és borii lelkészválssztást, Előbbi helyre Patay Miklós, az utóbbi helyre Lányi, Árpád lelkészek választattak el. hármadra : Szabó Gyula; N.-Ölvedre: Kovács Margit; N.- Sarlóba: Papp Erzsébet hivattak el mesterül és erősíttettek meg. Tóth Kálmán és Nagy Árpád tanítók pedig esküvel kötelezték magokat, hogy hívek lesznek egyházukhoz. Az új énekeskönyv ügyéről: Páal János, Sándor Benő lelkészek és Végh István tanító referáltak. Nem fogadják el: a záradék ez vala. Több az ok az elvetésre, mint a megtartásra. Túlvilágias az énekek dallama és tartalma. Újít minden áron és átdolgoz sok szerző : csaknem találóan. Krisztus istenségét nem erősíti meg. Vallásos ihletséget nem kölcsönöz olvasóinak, az éneklőknek. Mindezért javításra vár az új énekes és nem fogadható el. 27*
