Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-17 / 3. szám

37

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

38

században már volt könyvnyomda Pápán, s hozzáadhatjuk még, hogy ez a könyvnyomda Huszár Dávid pápai ref. lelkész tulajdona volt, ki erre vonatkozólag ezen utóbbi műve ajánló levelében önmaga ezt mondja : „Articulos istos dignos putavi nostro subjacere prelo „Célszerűnek tartottam amaz articulusokat nyomdámban kinyomatni.“

Második becses emlékét a főiskolai könyvtárnak e régi korból, a Komjáthi Kánonok 1625. első kiadása képezi, Ez a mű ebből az évből csak latin nyelven található, cime : Canones Ecclesiastioi íd quinque Classes distribute Quibus Ecclesiae Helveticam Confessiouem complexae, in Comitatibus Mosonien. Posonien. Comaromien. Nitrien. Barsien. Honten, et Nógrádién, et finitimis Praesidiis, s Superioribus reguntur. Editi Communi suffragio Ministrorum Dei in Synodo Comiathina congregatorum Anno 1623, die 23 Septembris. Papae Typis Matthaei Bernhardi, Anno M.DC.XXV. Salutis. 4°. A.— M ív = 48 számozatlan levél.

A közlött cimből tudjuk meg, hogy a pápai nyomda tulajdonosa ekkor már Bernárd Máté volt, kinek nevével az előző években Új-Szigeten, vagyis a mai Sárváron találkozunk mint nyomdatulajdonossal. Onnan tehát városunkba, Pápára költözött át. Bernárd Mátét, a pápai könyvnyomda ezen újabb tulajdonosát jó módú nemes embernek mondja Ráth Kár. a Győri Tört. és Rég. Füzetek 1865. évi számaiban. Szepesvárallyai előnevét is használta későbbi nyomtatványain. Most említett kiadványa a főiskolai könyvtár M csoportjában található fel.

Ugyancsak Bemard Máté betűivel jelent meg a pápai főiskolai könyvtár harmadik régi pápai nyomtatványa, amely Samarjai János szuperintendensnek a hazai két protestáns egyház egyesülését célzó magyar nyelvű munkáját tartalmazza és ha valaha valaki megirja az e célra tett kísérleteket, ez lesz első mű, amelyet fel kell említenie. Cime a következő: „Magyar Harmonia, Az Az, Augustana es az Helvetica Confessio Articulussinak egyező Értelme. Mellyet Samaraeus János Superintendens illyen ockal rendeolt eosszve: hogy az Articulusokban Fundainentomos ellenkeozés nem lévén : az két Confessiót keoveteo Atyafiakis az szeretet által eggyessec legyenek. Ez mellé Paraeus Dávid D. Irenicumjából XVIII. rágalmas Artieulusokra való feleletec es az egyességre két féle indito okoo adattanac. Psal. 120. V. 7. Én az békességet szeretem : De mikor én szólok, eok az viadalhoz keszeulnec. Nyomtattatott Pápán, Szepes-Varallyai Bemard Háthó által, 1628. Észt.

4-rét, 16 számozatlan és 274 számozott lap. Ez a mű az ország több nagy könyvtárában található, a pápai főiskolai könyvtárban is két példányban meg van s úgy az L csoportban , mint a többszörös példányok II. csoportjában is feltalálható. E művön már azon újítással találkozunk, hogy a könyv lapjai számozva vannak,^ ami úgy látszik, ezen korban vált általános szokássá. A cimlap után ajánlás, azután mutatótábla következik 8 sztl. levélen. A könyv ajánlva van :

„A Nemes és Nemzetes Szegedi Gáspár Uramnak kedves Hazas-társánao“ stb. Écsi Orsolyának.

Még ugyanazou Bemard Máté pápai nyomdájából naptárak kerültek ki az 1628 és 1629-ik évekre, továbbá egy névtelen szerzőtől, de valószinüleg Pathai Istvántól eredő mű, melynek cime a következő : „Amaz két fejű és tiz szarvú fene bestián ülő, bársouynyal s drágakövekkel felruháztatott parázna Babilonnak stb. mezételenségének tüköré,“ mindezek azonban csak hazánk más-más könyvtáraiban találhatók fel s a főiskola könyvtárából, hol legillőbb helyük volna, mindeddig hiányoznak.

Megdönthetetlen bizonyítékaink vannak továbbá arra, hogy 1624-ben Siderius Jánostól egy Catechismus és ugyanezen évben Kanizsai Pálfi Jánostól „Arany Temjénező“ cimmel egy imakönyv s végül egy 1625-re szóló naptár is jelent még meg a pápai nyomdában, amely művek megjelenését Eötvös Lajos a Századok 1868 —1869. évi füzeteiben kétségtelenül bebizonyította, e munkák azonban teljesen elvesztek, az ország egyetlen könyvtárában sem talált rájuk Szabó Károly.

És igy összesen tiz munka az, amiről a pápai könyvnyomda XVI és XVII századbeli idejéből szólhatunk s ezek közül háromnak csak kétségbevonhatlan emléke maradt fenn; négyet pedig Szabó Károly kutatott fel különböző könyvtáraiban ; hármat meg a pápai főiskolai könyvtár őriz.

Ezek a főiskola könyvtárában is meglevő művek bizonyságot tesznek a pápai könyvnyomdának a XVI. században és XVII. század első felében fennállásáról. Ezután pedig másfél évszázadon át, egészen 1788-ig, sehol semmiféle pápai nyomtatvány nem található s igy kimondhatjuk, hogy a ref. egyház és a főiskola történetének második korszaka alatt, vagyis amely idő a főiskola és az egyház üldöztetésének korát foglalja magában, ezen szomorú állapot természetes következményeképen egy könyvnyomnatulajdonos se kívánt megtele pülni városunkban. De nemcsak nyomtatványunk nincs ez időből, hanem teljesen nyoma vesz úgy Huszár Dávid lelkész legelső, mint Bemard Máté utóbbi könyvnyomdájának, sehol egy betű az egész városban e régi könyvnyomdák eszközei közül nem található. Bizonyosan a tulajdonos látván a veszedelmet, mindenét összeszedte és városunkból biztosabb helyre költözött.

A pápai könyvnyomdászat emlékei tovább is nyomon követik a ref. egyház és iskola történetét. II. József uralkodásával nyílik meg a pápai református egyház és főiskolánk történetének harmadik, kedvezőbb korszaka s csakhamar megjelenik Pápán, mint első fecske a tavasz hírére, 1788-ban, Horváth Ádámnak ily cimü munkája: „A Lélek Halhatatlansága felől való gondolatok, amint azokat édes atyja halálakor szomorú szívvel rendbeszedhette Horváth Ádám. Pápán nyomattatok Streibig József betűivel. 1788-ik esztendőben. 4-rét 32 1. A főiskola könyvtára még eddig ezzel sem rendelkezik, a Nemz. Muz. könyvtárában megtekinthető. S e munka megjelenése után ismét csend, ismét némaság Pápán, Streibig József jó hirü nyomdájával Győrbe