Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-17 / 3. szám
35 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 36 Mily szép, mily felemelő jelenleg első világi vezérünk, az egyetemes konvent elnöke br. Bánffy Dezsőnek, az erdélyi igazgatótanács ülésén, a reformáció emlékének megünneplését elrendelő gyűlésén mondott csak ezen nyilatkozata : „Még ezt is elrendelni és törvénnyel parancsolni kell! — úgy érzem, úgy gondolom, hogy ha én lelkipásztor volnék, hirdetném a híveknek az igét mind alkalmas, mind alkalmatlan időben egyaránt.“ Felemelő, nt. lelkészértekezlet! de egyszersmind leverő reánk, serkentő, buzdító, tettre lelkesítő, álomból felrázó, felébresztő nekünk ! Mert valóban, mintha világij eleseink túlszárnyalni felülhaladni akarnának, látszanának bennünket! Mintha mi lennénk a nyáj s ők, jeleseink a pásztorok, a vezérek ! Megfordítása, nt. értékezlet, a két elem. .. a két fél közötti viszonynak! A világi elem vallásos érzetének emelkedését, egyházához ragaszkodásának kifejeződését s ami visszamaradásunkat, tétovázó ingadozásunkat jelenti-e ez? vagy amikortól elmaradottságunkat, a haladásra, a fokozottabb igények meg nem felelhetésünket jelenti-e ez ? Nem keresem ! Nem kutatom ! Csak az az egy bizonyos, hogy örvendetes, fel" emelő tünet és jelenség ez s nekünk lelkészeknek tettre, alkotásokra, lelkesedésre buzdító ! Elmúltak azok az idők, nt. lelkész-értekezlet, amikor a prot. lelkésztől csak a katedrái teendőket várták és kívánták az emberek ! Bár akkor is a lelkészi fegyelem, az egyházi fegyelmezés gyakorlása adott elegendő gondot s eszközt a lelkipásztorok kezébe ! Ma már a lelkészi teendők gyakorlása, a cura pastorális, ahol lehet s hol nem lehetne ? . . a belmisszió gyakorlása, egész embert, teljes erőket, teljes tevékenységet követel és kíván ! Ne hunyjunk azért szemet, nt. lelkész-értekezlet, az idők kívánalmai, a megváltozott viszonyok követelményei előtt, teljesítsük kötelességünket, haladjunk lépést a korral, ismerjük fel annak követelményeit, sőt előzzük meg azokat a katedrában, az életben ragadjuk kezünkbe a tőlünk elvett zászlót, hogy mi legyünk a vezetők, ne pedig a vezetettek ; mi legyünk a pásztor, nem pedig a nyáj s mindkét fél teljesítse a maga kötelességét, nemes versenyre kelve, mozdítsa elő szeretett hazánk, édes felekezetűnk jólétét, fejlődését. Midőn ily irányú munkálkodásunkat mindnyájunk nagyrabecsült jóindulatába ajánlanám és gyengeségeim iránt szives elnézésüket kérném, mai értekezletünkre Isten áldását kérve, azt ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Patay Károly. A pápai nyomdászat XVI. és XVII. századi emlékei a főiskola könyvtárában. A pápai reformátusok történetében igen szép emlék marad mindenkor az, hogy a pápai ev. ref. egyház és a főiskola 1531. évi keletkezését rövid időn, 1577- ben már az első könyvnyomda felállítása követte. A ref. egyház és iskola maga után vonta a könyvnyomda felállítását. Főiskolánk könyvtárában csak 3 mű található e régi századokból; de igy is becses emlékeink azok, mert hiszen csak hét művet tud felmutatni a hazai könyvészet is ezen első századokból, mint pápai nyomtatványt, a többit megsemmisítette a nagy időbeli távolság, a török hódoltság, a protestánsok üldöztetése és más kedvezőtlen viszonyok. Azonban főiskoláink könyvtárában található 3 mű sokat elmond nekünk a pápai könyvnyomtatás régi történetéből, csak vegyük őket vizsgálatunk alá ! A három mű közül a legrégebbi 1577-ből származik, s ez Huszár Dávidnak Heidelhergi Kátéja. Címe : Az Keresztyen Hitről Való Tudománnak Reovid Kerdesekben foglaltatott Sommaiai, mellyet egesz eszesztendő áltál minden Ur napiara rendszernnt magan való részekben rendeolteunc, Ugyanezzeneo az végen mingyarton imádkozó keonyvetis nyomtattunc. Psal. -114. Közel vagyon az Ur azokhoz a kic ötét igaz hitből segitsegöl hijac. Pápán nyomtatott. 1577. 8 r. A— Z ívek, lapszámozva nincs. Terjedelme 23 ív, illetve 184 levél. A főiskolánk könyvtárában található példányból ugyan hiányzik az A ív, amelyen a címlap és előszó foglalt helyet, továbbá az M és N ívek. A keszthelyi Festetich könyvtárban található egyetlen ép példányról közli Szabó Károly a könyv fenntírt cimét. . A K ív 6-ik levelén ez olvasható: Vége vagyon. Czao az eggy eoreoc Istenneo legyen dicseret es dicsőség. Papán nyomtatott, Beoit elseo hónak 13 napian Anno M.D.LXXVII. A könyv címében is említett imádságos könyv a következő lapon kezdődik ilyen címmel: Egynéhány Keresztyéni Imadsagoc, mellyek keozeol nemelyickel akar kijs magan való imádkozásban keonyeoreoghet az Ur Istennec, nemellyickel kedig a keozeonseges szent gyülekezetben éleunc. Szent Mathenal XXVI reszeben. Vigyazzatoo es imadkozzatoc hogy a kesertetbe ne mennyetec. Ez a kis vaskos nyolcadrét alakú könyv tehát a pápai könyvnyomtatásnak legrégibb terméke. A könyv legvégén még „Az Hív Olvasoknac“ utószó is van, amelyben a szerző a rágalmazókról írván, igy szól: „a kik azért nem ilyenec, azoc io névén vészié é kis munkát, mely után Istenek segítségéből hamar íidön mástis boczatunc ki.“ Ez a mű a főiskolai könyvtár L csoportjában található fel. Meg is jelentek még ugyanezen évben a pápai nyomdából a hercegszőllősi zsinat törvényei magyar nyelven, a mely művet a kiadó lelkész Huszár Dávid a törvényeket magyarra fordító Siklósi Miklósnak ajánl e szavakban: Nicolao Siklosio, Amico ac fratri dilecto, David Huszar Pannonius. Ezen munkáról azonban csak ennyit mondunk, az eredeti latin és magyar szövegű kiadás a Nemz. Mus. és csupán a magy. kiadás pedig a debreceni ev. ref. főisk. könyvtárában megtekinthető. Ezek alapján megállapíthatjuk azt, hogy a XVI-
