Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

401 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 402 nak— : világos, hogy ezek a megfelelő összegű tör­lesztéses kölcsönnek nem csak a 40/0-os kamatját, de a törlesztésre szóló 0,85°/0-ot is megadják. Vagyis 50 év alatt a nélkül letörlesztik a megfelelő összegű adóssá­got, hogy Csak 1 fillérrel is megfogytak volna, vagy a gyülekezetnek csak 1 fillérrel is hozzá kellett volna já­rulnia. Hogy a jelen esetben igy kell eljárnunk, arra szinte ujjal mutat a főtiszteletü egyházkerületnek előt­tünk levő példája, mellyel 140000 korona törlesztéses kölcsönt vett fel a főiskolánál eszközölt építkezésekre, holott neki magának talán ötször ennyi pénze van kinn. A szükséges összegnek hosszabb lejáratú törlesz­téses kölcsönnel fedezése még abból a szempontból is helyes, hogy e nagyobb mérvű szerzés terhe ne csupán a mostani nemzedékre nehezedjék, hanem a későbbire is ; de viszont a mostani nemzedék se legyen kényte­len egészségi szempontból nagyon kifogásolható iskolá­val beérni. Készíttettünk tervet a mostani telkünkön, a tem­plom-udvarban való építésre is. Itt a terv szerint lenne 1 földszinti és 1 emeleti tantermünk, mindegyik 83 Q méter. Lenne 1 földszinti udvari tanterem 71 69 Q méteres. Az építés Török János mérnök úr számítása szerint 14*000 koronába kerülne, ha az alapozás rend­kívüli költséget nem igényel. Az itteni építkezéssel elesnénk a mostani árendá­­tól, 400 koronától; ezzel szemben azonban megszűnnék az ó kollégiumra most fordított évi kiadás, 366 kor. Jílek tanító urnák maradna a régi lakása. A II. és III. tanító továbbra is lakbért kapna. E szerint a 14.000 korona építési költség kamatja lenne az évi teher. Most már ha, kisebb összegről lévén szó. e 14.000 korona kiadást nem törlesztéses kölcsönnel akarnánk fedezni, hanem úgy, hogy kamatozó tőkéinkből ily ösz­­szeget bevonnánk: akkor 6°/0-os kamatot számítva, 840 kor. lenne az évi teher, mint kamatveszteség; mert ennyi kamattól nyílván elesnénk. Ha pedig törleszté­­ses kölcsönnel fedeznénk e 14.000 koronás építkezést is, akkor az évi kiadás 4*85°/0 mellett 679 kor. lenne; tehát éppen csak 100 koronával kevesebb, mint az Ajkay­­telek megvétele mellett. Itt azonban 50 év alatt csak 14 ezer koronát szereznénk, mig amott ugyanazon idő alatt 70 ezer koronát; mert itt csak 119 korona for­­díttatnék tőketörlesztésre, amott pedig 595 korona ; a többi kamatra. A templomudvarban való építkezésre készített tervet azonban a presbitérium semmiképpen se tartja elfogadhatónak, főleg a helynek teljességgel szűk volta miatt. E terv szerint a hátulsó utca felől az egész te­lek beépíttetnék egy emeletes épülettel; arra tehát ki­járó nem lenne; az árnyékszékek elhelyezése csak a templomhoz közelebb, az udvarban fölfelé, történhet­nék ; a beépítéssel s az árnyékszékek elhelyezésével a már amúgy is felette szűk udvar annyira megszükülne, hogy átlag 200 gyermekünk egymás mellett mozdulat­lanul állva is alig férhetne el. Sőt valószínű, hogy ily célszerűtlen építkezéshez a felsőbb hatósági jóváhagyást se nyerhetnénk meg. Bizonyosra vehető, hogy a szom­szédos gyógyszerész úr emeletre veszi házát. Ez ismét csak kárára lesz udvarunknak. Az előadottakat mind komolyan meghányva-vetve, valamint azt is megfontolva, hogy ha csakugyan telje­sül majd mindnyájunknak az a közÖ3 óhajtása, hogy templomunkat a színháztéren építsük föl, az Ajkay­­telken iskoláink és tanítólakásaink mellett a lelkészla­kást is könnyen elhelyezhetjük ; tekintve továbbá azt is, hogy küszöbön áll az 1848 : NX. t.-c. végrehajtása, ami ha megtörténik, egyházi adónk jelentékenyen csök­kenni fog : a presbitérium nyugodt lélekkel ajánlja az egyházközségi közgyűlésnek, hogy az Ajkay telket is­kolai eélokra, a jelzett törlesztéses kölcsön felvétele mellett, vegye meg. Az Elöljáróság. Tapasztalatok az egyházi életből. De hát „de gustibus non est disputandum.“ A p.-iaknak okvetlen kerek asztal köll.“ Nem tudom, hogy a kollega győzi-e még, a jussához tartozó felvi­lágosítás és vezetéssel, meg rábeszéléssel. — Bár hogy még a rábeszélésre is sokszor szükségünk van az minden­esetre egy túltengő népuralmi kóros állapot. Hadd függjön hát most a kerek asztal a levegő­ben újabb megállapodásig. De hát mit keres a szószék alatt ülő pap előtt. Úgy, hogy két asztal van a szó­szék alatt: beljebb egy kisebb és kijebb egy nagyobb. Hát erre egy elmés pápista azt mondhatná : „Ni! itt meg a pap ülve miséz.“ A lelkész ülőhelye az épület beosztása szerint, de bárhol és leghelyesebben valahol oldalt és nem a szószék alatt lehet. Abban a szanktua­­riumban milyen harmonikus lett volna egy egyszerű, de csinos papi ülőszék az egyik oldalon s az arány és előjöhető szükség kedvéért a másik oldalon. Talán még lehetne segíteni ? Ha a „gyűlés“ és „népakarat“ meg nem szavazza, hát ki intézi, mondj uk ki kereken, ki rendeli el ? Mi biztosítja az elrendelés érvényét is az „autonómia“ stb. uralom ellen. (Az okos eura paszto­­ralis. Szerk.) Jelenleg a jó Isten. Hanem most jön még egy furcsa kis komédia. E sorok írásakor husvét előtt vagyunk. Hallom az „atya­fiak“ már tanakosznak, hogy is járjanak Ők körben „szokás szerint“ az urasztala körül. Be kell kerülniük a szanktuariumba a pap háta mögé, szószék alá a pap ülő székén keresztül! S most nagy a baj Izrael­ben, mert nem tudják, hogy a testesebbek hogyan erőszakolják át magukat a szűk papi széken. Mert va­lamennyinek okvetlen át kell jutnia azon, mint Mózes­nek a Verestengeren. Én édes Istenem, hát nem szebb, rendesebb és áhítatosabb volna, ha a hívek sorban állva megállapod­nának, a kopogás, járkálás s a láb alá vigyázat által nem zavartatva, nyugodtan imájukban elmerülhetnének s aztán a lelkész sorba végig adná nekiek a kenyeret és bort. Még ott, ahol megvan a kettős korlát, vagy ahol nincs is az, de az urasztala elég helytelenül a

Next

/
Thumbnails
Contents