Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-15 / 20. szám
341 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 342 Egy azzal a rideg szeretetleuséggel, mellyel a mostoha anya viseltetik az ő gyermeke iránt, Ennek nem szabad megtörténni. Meg kell értenünk végre az idők jelét és tennünk kell mielőbb. A lévai ev. ref. egyház tarthatatlan állapotát, illetve iskoláink veszedelmes helyzetét belátta Főtiszteletü és Méltóságos püspök urunk is, amidőn hozzá intézett levelemre kegyeskedett válaszolni és e levélben hangoztatja, hogy a „lévai ev. ref. egyház helyzete teljesen indokolja a legmesszebb menő jótékony célú intézkedést.“ Felette fontosnak tartja a kérdés mielőbbi megoldását egyházmegyei szeretve tisztelt főgondnokunk is, ki becses soraiban szintén erősen védelmére kelt a lévai egyház mozgalmának. Az eszme tehát megérett a keresztül vitelre; csak most ne hagyjuk elaludni a szépen lobogó tüzet. Értse meg mindenki, miről van szó és hozza el tudását, jóakaratu támogatását ama alapkő letételéhez, melyen a lévai ref. iskola kérdése fog szerencsésen és dicsőén megoldatni. Fentebb említettem már, hogy a lévai ev. ref. egyház kész áldozni, csak a jövőre nézve oly dicső tervet megvalósíthassa. Utánna nézett, miképpen lehetne legrövidebb időben és legcélirányosabban a lévai iskolaügyet megoldani. A véletlen segítségünkre jött. Léván az állam új tanítóképző intézetet szándékozik felemelni, a mainál modernebb és kedvezőbb kivitelben. A régi épület eladóvá tétetett. Egyházunk mindjárt az első pillanatban elhatározta annak megvételét, a mennyiben átalakítással és okszerű berendezéssel a legmesszebb menő igényeket is kielégítené berendezését illetőleg. De nem csak iskolai helyiségeket nyerne itten egyházunk, de a tanítók lakását is összpontosíthatnánk ez épületben, sőt ovoda helyiséget is nyernénk. Ez ideális állapot megteremtésére már eddig sokat tett egyházunk. Elhatároztuk, hogy bárminő áldozat árán, de megszerezzük a régi tanítóképezdét. A kultuszminiszterhez, s a miniszterelnökhöz küldöttséget vezettünk máro. 25-én, úgyszintén felkerestük a dunántúli ref. egyházkerület nagynevű főgondnokát is ez ügyben, kik mindannyian Ígéretet tettek arra, hogy egyházunkat célja elérésében támogatni fogják. Az állami tanítóképző 70.000 (hetvenezer) koronáért tétetett eladóvá. Tömérdek pénz ! Egyházunk ez óriási teher alatt összeroskadna. Ezt saját erőnkből nem volnánk képesek előteremteni, Itt apellálunk már az egyházmegye, kerület és a konvent (domesztika) jóakaratu támogatására. Mert hogyha a lévai tanítóképző intézetet föltételesen, mi kulturális óéira megvehetnénk 50,00U koronáért az átalakítással együtt 70.000, sőt 75.000 koronába okvetlen belekerülne. A lévai ev. ref. egyház a domesztikához fordult segítségért. 50.000 korona segélyt kér e messzire menő cél megvalósítására. A segítségnek nem szabad elmaradni, mert ezzel egy sokra hivott egyházat tennék tönkre teljesen. Főtiszteletü és Méltóságos püspök úr hozzám Írott levelében teljesen méltányolja a lévai egyház kérését s nagybecsű támogatását a méltóságos egyházkerületi főgondnokkal egyetemben megígérte a lévai egyháznak. Az egyházmegye szent kötelessége tehát az ügyet teljesen magáévá tenni és pártolólag a kerülethez felterjeszteni elmulaszthatatlan kötelessége lesz a megyének. Az esetre, ha a 48. XX. t.-c. megvalósítása már jövőre örvendetes valóssággá válna: Főtiszteletü és Méltóságos püspök úr az államtól nyerendő segélyből véli pótolhatni a lévai egyház iskolavétele alkalmából felmerült adósságát. * * * Most a következőkben elmondom még azt, minő tervet készített magának a lévai ref. egyház a szőnyegen lévő iskola ügyet illetőleg. Amennyiben két tanító nem elegendő gyermekeink tanítására, egyelőre három, később négy tanító, illetve tanítónői állást is szerveznénk. Úgyszintén a szépen fejlődő és virágzásnak indult „Bethlen Katalin keresztyén nőegylet“ segélyével ovodát állítanánk be. Tehát egyelőre 4 tanteremről és négy lakásról kellene gondoskodnunk. A termeket és lakásokat a tanítóképző épület bőséggel szolgáltatná; sőt ezenfelül maradna egy nagytermünk egyházi összejövetelekre, egy bérlakásunk és segédlelkész lakása (hitoktató lakás). A követelményeknek teljesen átalakított és berendezett épület, föltéve, hogy az állam átadná egyházunknak a képzőintézetet 50.000 koronáért, bele kerülne egyházunknak : 75.000 koronába. Honnan gondoljuk ezen nagy összeg előteremtését ? — tudom, ezzel a kérdéssel fordul mindenki felénk. Legyen szabad a következő tervvel szolgálnunk: . 1. A domesztikától vagy a 48. XX. t.-o. megvalósításától remélünk..................... 50.000 K 2. Egyházi adóból és önkéntes adakozásból remélünk............................................... 25,000 K 3. Az évi fenntartásra szükséges Összeg pedig, mely kürülbelől 3000 koronát igényelne, részint a mostani, de felszabadult tanítói lakásbérből és az új intézetben nyerendő bérhelyiségből pótoltatnék. Egyházunk haladása, sőt mondhatom : fennállása ! függ a kérdés helyes vagy nem helyes megoldásától. A legmelegebben ajánlom az érdekelt egyházmegye, kerület és konvent figyelmébe a lévai ref. egyház szükségét, Léva. Birth a József, ref. lelkész. Tapasztalatok az egyházi életből. De milyen személyes tapasztalatokról adhatunk számot ? Nem sorolom fel a lelkésztársaimtól az anyagi ügyekre vonatkozólag hallott panaszokat, amidőn t. i. a falusi presbitérium a legszükségesebb vagy legpraktikusab dolgokat makacson, önfejüleg leszavazza a gyülekezettel egyetemben. Engemet kiválólag az eszmei oldal érdekel e cikkem megírásakor, különösen pedig a templomi berendezés. Úgyis éppen a jelen időben a
