Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-15 / 20. szám
339 DUNÁNTÚLI PROTSTANS LAP. 340 Egy igen fontos egyházi ügy. (Ajánlva a barsi Nagy tiszteletű és lekintetes Egyházmegyei Közgyűlés figyelmébe.) A lévai ev. ref. egyház iskolája jelen alakjában tarthatatlan ! Régóta hangoztatja már e szavakat a tanfelügyelő, a közegészségügyi felettes hatóság. Csak Ígérgetés és újabb terminusok adásával lehetett az égető kérdés megoldását halogatni, tovább-tovább tolni. A tanfelügyelő várt; a közegészségügyi hatóság sokszor szemet hunyt. Nem akartak — úgy látszik — mind eddig nyíltan, illetve követelőleg fellépni. Okát ennek bizonyára abban kereshetjük, hogy a felettes hatóság látta az egyházi elöljáróság ez ügyben tett jóakaratu munkálkodását s látta azt, hogy csupán az egyház szegénységén múlik az oly melegen és az egyház által is magáévá tett kérdés megoldása. Várt tehát jóakarattal a felettes hatóság ! De a a határpont elérkezett, midőn kimondatott, hogy : eddig és ne tovább ! A Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei közgyűlés előtt a lévai ev. ref. egyháznak iskola ügyben tett lépései bizonyára nem lesznek ösmeretlenek. E felette tisztelt egyházmegye minden tagja oly jól ösmeri ez ügyet, akárcsak az érdekelt egyház. Tudja mindenki azt, hogy e kérdés megoldását illetőleg már ütött a tizenkettedik óra, tovább halogatni az iskola ügyet,, hacsak egy cseppet is ragaszkodunk szeretett egyházunkhoz; ha csak egy kevéssé is szivün. kön viseljük felekezeti iskolánk fenntartásának fontosságát ; hacsak kevéssé is ösmerjük a lévai felekezeti erős ellentéteket s ama szívós ragaszkodást, mellyel védi különösen a kath. egyház felekezeti iskoláinak fenntartását : mi nem habozhatunk többé a legszélsőbb és legmesszemenőbb áldozat meghozatalától, csakhogy a ref. elemi iskolát Léván kibővíthessük, megerősíthessük. Fontos okok szólnak e mellett. A ref. egyházak, iletve ezek képviselői: a megyék és kerületek kebelében átalánosan kialakult vélemény ma is az, hogy iskoláinkat, hitünknek veteményes kertjeit, a legnagyobb áldozatok árán is igyekezzünk fenntartani. Mert hithű, öntudatos kálvinistákat, akik híven fognak ragaszkodni anyaszentegyházunkhoz a legnagyobb megpróbáltatások közt is, csakis felekezeti iskoláinkban nevelhetünk. Minden más tanintézet nevel értelmes és jóravaló polgárokat; de erős kálvinistákat csakis a felekezeti iskolák mutattak eddig fel. Hiszen ez oly természetes dolog ! Egy jó tanító vezetése alatt levő iskola, melyben egyházunknak buzgó hive dolgozik, a legszebb eredményeket képes produkálni a vallás és erkölcsi téren ! Még a mathematikai oktatás módszerébe is vegyíthet a jó tanító vallásos szellemet. A földrajz és történelem oktatás pedig a legszebb tér a hitünkhöz való ragaszkodás fölkeltésére. Vallásos olvasókönyveink pedig egyenesen tanítanak bennünket, gyermekeinket a nagy reformátorok életére, hittételeink ösmertetésére. Mily színtelen ezzel szemben az állami oktatás módszere! Mindent az ész kiművelésére használ, a szív pedig oly sokszor üresen marad. Hiszen nem is lehetséges az, hogy két (2) órán hetenként, mit a vallásoktatásra fenn hágy a tanterv, eredményt, igazi eredményt érjen el a hitoktató, bármilyen lelkiismerettel végezze is munkáját. E rövid eszmefuttatás is, mely a hivatalosan kialakult egyházi felfogáson alapszik, mutatja, sürgeti felekezeti iskoláinknak a legnagyobb áldozatok árán való fenntartását. Nem is szólok ezúttal a fenyegető felekezeti súrlódástól, mely elnyeléssel fenyegeti sok próbáltatáson keresztül ment szeretett egyházunkat; nem szólok a jö vendo ama réméről, mely egy új trónváltozással érhetné szentegyházunkat, csak egyenesen utalok a lévai állapotokra, melyek zúgva kiáltják felénk : ref. iskolátokat még éltetek árán is megváltsátok ! ! A helyi viszonyok szent kötelességünkké teszik a kérdés felett való legkomolyabb gondolkozást. Léván az erős r. kath. egyház teljesen megszilárdulva és harcra készen áll kisebb, gyengébb egyházunkkal szemben. Kath. szellemben fenntartott és vezetett árváháza van. Pápista szellemben vezetett és fenntartott (a város által protegálva !) óvodája van. — Elemi iskoláiban szigorú kath. nevelésben részesülnek gyermekeik. Gimnázium, felső leányiskola védvára a kath. propagandának. És a mi gyermeink eme elkerített várakba szorulnak ; hol a levegő is telve van szentek élete történetével ; a könyvekből és környezetétől pedig egyenesen ezt szívja be. Csoda e azután, ha a gyermekben meginog a hit? Csoda-e, ha vallása iránt hűtlen lesz, mert a gyermeki kedélyt, szivet áthatotta, megnyerte a külső fény, a pompa az iskola falának díszes szent képei. Atyámfiái! eszméljünk. Még van idő, meneküljünk e miazmás levegőből, mely telve vau hitünket megölő, elsenyvesztő bacillusokkal. Erősítsük meg, tegyük központtá a lévai ev. ref. egyházat a környékre nézve, hozzunk meg minden áldozatot, hogy iskola ügyünk felvirágozzék. Nagy szükségünk van erre. A sérelmek egész sorozatát tudnám felsorolni rövid nyolc hónapos lévai tartózkodásom idejéből, melyek szüntelen csak azt kiáltják füleinkbe : még éltetek árán is tegyetek meg mindent iskoláitok ügyében. A lévai ev, ref. egyház megértette az idők jelét, saját kebelében mozgalmat indított s kijelentette, hogy kész a legmesszemenőbb áldozat meghozatalára, csak iskoláját a kor követelményének megfelőleg kibővítve megtarthassa. Kész áldozatot hozni a legszegényebb is, odaadja fillérét mindenki a jótékonyság szent oltárára. Felemeljük egyházi adónkat, ha kell. Vagy önkéntes adakozás utján igyekezünk tőkét gyűjteni. De most már ne maradjon el az egyházmegye, a kerület, a konvent se. Jóakaratu támogatásával, a konvent (domesztika) segélyével siessen segítségére a lévai egyháznak. Nem szabad mostoha gyermeknek tekinteni többé a nagy misszióra hivatott egyházat. Felfelé a magyarság őre, bent a kálvinismus védője: elhagyni, róla megfeledkezni egy az öngyilkos politikával.
