Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
323 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 324 házkerület kebelében lévő gimnáziumok Jentartó területei a tanszékek betöltése alkalmával az olyan tanárjelölteket, kik gyakorló évüket református tanintézetben töltötték, más pályázók felett különösebb figyelemben részesítsék. Az a tanárhiány, amelynek idején kénytelenek voltunk onnan venni tanárainkat, ahol kaptuk s nem ritkán más hitfelekezetek világnézetében növekedett tanárokat alkalmazva, ezektől kellett várnunk a protestáns szellemnek iskoláinkban tovább fejlesztését, immár mindinkább megszűnik s igy méltán megvárható, hogy tanintézeteink fentartótestületei megválasztandó tanáraik református szellemére és ennek biztosítékaira első rangú figyelmet fordítsanak. 3. Méltóztussék a gyakorlati tanárképzés előadott elveit a gimnáziumainkban alkalmazott vallástanárok előkészítésére is kiterjeszteni. E szak tanárainak is pedagógiai előkészítésben kell részesülniük, mert rájok is ugyanaz a feladat vár, a mi tanártársaikra, a neveléstudomány terén pedig még elméleti készültségük is kevesebb, mint amazoknak. Már pedig első renden a vallástanításnál sem annyira theologiai magántanárokra és írókra, mint inkább jó tanítókra és okos nevelőkre van szükség középiskoláinkban. És a vallástanárok gyakorlati előkészítése igen könnyen megoldható, amennyiben mindazok a theologiát végzett egyének, kik középiskolai vallástanárok akarnak lenni, mint segédlelkészek, találnak időt és módot a középiskolai vallásórák látogatására s a hivatásukba való bevezetéssel megbízott kiválóbb vallástanárok utasításainak követésére. Főtiszt, és Mélt. egyházker. közgyűlés! Tanáregyesületünk csak hivatását igyekszik betölteni, midőn ref. középiskolai oktatásügyünk legégetőbb kérdésére, a gyakorlati tanárképzés hiányára rámutatva, a ref. tanárjelöltek gyakorlati előkészítésére s iskolánk szellemébe való bevezetésökre tisztelettel felhívjuk az egyházkerületek figyelmét. Nem új dolgot sürgetünk, nem idegenből importált eszmét ajánlgatunk, hanem a múlt század első felében éppen hazai református tanügyünk körében tervezett intézménynek a kor szükségletéhez képest újabb alakban megvalósítását s ekkép iskolaügyünknek történeti alapon való fejlesztését óhajtjuk. Abban a reményben, hogy a gyakorlati tanárképzésnek éppen református iskoláinkban való nagy jelentősége és égető szüksége iránt figyelmet sikerült felköltenünk, tisztelettel kérjük e tárgyban a gyors intézkedést, hogy a ref. tanárjelöltek a hivatásukra való gyakorlati előkészítést minél előbb ref. gimnáziumunkban megnyerhessék. Mély tisztelettel vagyunk Debrecenben. S. Szabó József, Dóczi Imre, főjegyző. elnök. Tapasztalatok az egyházi életből. A történelem az élet mestere, az egyháztörténelem pedig az egyházi életnek mestere. Ha figyelemmel elolvassuk az ó és újszövetségi Szentirásból a Jehova és az Ür Jézus gyülekezetének történetét, származásukat, szervezetüket, a vezérek s a hívők kölcsönös és külön jogait, építő munkájukat, küzdelmeiket a kül és bel ellenségek ellen; médiumok, szervek utján az isteni vezetésnek soha meg nem szűnő folytonosságát évezredeken át és az ó és újszövetségi időkben — a föld távol téréin ha megfigyeljük a soha meg nem állapodó biztos, bár lassan fokozatos fejlődést és általában az Isten országa belső és külső életének mozzanatait, végtelenül sokat tanulhatunk. Ha azután áttekintjük az egyház történetét, megláthatjuk, hogy ama bibliai időkben nyilván mutatkozott isteni vezető kéz mint működik feltartóztathatlanul tovább. Mint a hogy ami naprendszerünk bolygói nemcsak saját pályafutásukat végzi pontosan a nap körül, hanem azon felül még a csillagászok biztoe számítása szerint egy meghatározott irányban sietnek együttesen a Hercules csillagzat tája felé, a Teremtő által ismert célhoz : úgy az egyházi élet is végzi napos-, esztendős stb. rendes pályafutását, de egyúttal a reformáció alapelve szerint a stagnálástól menten haladnia kellene a folytonos tökéletesedés utján (ha Róma rabságától, megkötöttségtől ment akar lenni) ama lelki központ a tökéletesség felé. A biblia és a történelem napnál világosabban mutatja ezt a mennyei kéz által való fokozatos előbbrevezetést. A történelmi kialakulás vajúdási korszakán úgy látszik túl vagyunk. Ama nagy idők alkotásai különösen a reformáció tüzében végleg kialakultnak látszanak. A reformáció diadalával a haladás kerekeinek ádáz megkötői lerázattak, hogy a keresztyénség szabadon repüljön a haladás utján, az Ur eltávoztával megígért Szentlélek vezetése alatt „minden igazságai“ felé, amelyeket a fejlődési szakok csak fokonkint „hordozhatnak el.“ Széttörtük a lelkeket lenyűgöző rabigát. A lelkiismereti szabadság kivivatott, annak elkobzásától nem félhetünk immár, amidőn 200 milliónál több a protestánsok száma. Haladásunk tehát szabad. Zsarnokunk nincs ! . . . De van, mondják, még pedig egy helyett sok ezer. Ez a „nép.“ „A királyi papság,“ a „szent nép,“ a túl autonómiáé még a „szentély“-hez is okoskodó, sőt határozó jogot formáló müveit vagy teljesen tanulatlan gyülekezet. Én azonban ép e zsarnok ellenében utalok a bibliai évezredekre az apostoli, az első keresztyének korára, utalok a történenelemre, utalok az emberiség számtalan intézményeire s mindenek felett a Mindenhatóra, az újszövetségi Idvezitőre s a földi és mennyei seregekre : mindezek ezt kiáltják : égen és földön, egyházi és világi társulatoknál mindig volt, van és mindig lenni kell kormányzónk s a kormányzás alatt levő szervezeteknek, még pedig főként a gyakorlatban való teljes érvényesülés miatt. Csak igy állhat fenn, igy maradhat meg s fejlődhetik bármely társulás, különösen pedig a lelkekért való társulás, az egyház. Miként a villamosságnak elvezető drótra, közegre van szüksége: úgy a láthatatlan léleknek is médiumokra, szervekre, lelkipász
