Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-10 / 2. szám

25

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

26

semmi pozitív eredmény nem származhat, vagy úgy gondolkodik, hogy jelenlétével az ügy, melyet az értekezlet képvisel, úgy sem vitetnék elé, miért jelenne tehát ott meg?! Úgy az egyik, mint a másik esetben fesesleges a kényszer ; minő eredményt várhatunk ettől ? Talán annyit igen, hogy néhány koronával évenként a lelkészi értekezlet budgetje szaporodni fog (ha ugyan behajtható majd a birság?!) De hol az erkölcsi siker? pedig egy indítvány feltevésének, méginkább elfogadásának főleg ez képezheti alapgondolatát. A fentiek s talán a gyakorlat még inkább igazolni fogják, hogy erkölcsi eredményt „kierőszakolt kötelességek teljesítésétől“ sohasem várhatunk.

Ennyit a napi rend előtt felvetett diskussiókról, most áttérhetek referálásomban a helyettes elnök nt. Patay Károly úr megnyitó beszédére .*) Mint határozott egyéni véleményemet bátor vagyok hangoztatni, nevezetesen azt, hogy a h. elnök úr megnyitó beszéde nem talált süket fülekre, még azok is, „kiknek viszketnek a fülei“ Pál apostol szerint, meghallgatták volna. És e beszéd hatása alatt méltán határozott a lelkészértekezlet akkor, midőn e szép és eszmedús beszédet jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta és arra kérte a h. elnök urat, szíveskednék a „D. Prot. Lap“ hahasábjain megjelentetni, hogy olvashassák azok is, akik nem lehettek .szerencsések azt az előadó ajkairól élvezhetni.

Lelkes ovációkban részesítette az értekezlet a h. elnök szép beszédét.

Elnök beszéde után Birtha Jószef lévai lelkész azon indítványát fogadta el az értekezlet, hogy az e. könyvtár katalógusát elkészítteti és kinyomtattatja. — Úgyszintén elhatározta az értekezlet a könyvtár állagának szaporítását is. E teendők keresztülvitelével, valamint a könyvtár kezelésével, nevezett lelkész bizatott meg. Több aktuális, lelkészi terrénumot érdeklő kérdés megvitatása után a gyűlés a zöld asztal mellett véget ért. Kellemes folytatását a fehér asztal mellett való találkozás nyújtotta.

Léva.

Birtha József,

ref. lelkész.

KönyvisraEijtEtés.

A „Protestáns Szemle“.

Kár hogy e két gyűlöletes és hamis vád helyet foglal Tisza előadásában ; mert ettől eltekintve az egészet nemcsak aláírom, hanem külön lenyomatban urak és szegények között való terjesztésre a legmelegebben ajánlom**). Hasznot tennők ezzel 1. azoknak, kik fent

*) Miután a beszédet egész terjedelmében közöljük, a tudósító ismertetését mellőzzük. S z e r k.

**)' Tisza István „Socialismus és az egyházak“ ez. beszéde, mint most a „Téli Újságából olvasom, külön füzetben is megjelent a jónevü Hornyánszky-cég kiadásában. Az árául megszabott 1 koronát azonban magasnak kell tartanunk ahhoz, hogy az a beszéd minél szelesebb elterjedést nyerjen.

és alant tanácstalanul állva félve kérdezik : „Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak ?!“ 2. Azoknak a hivatalos és nem hivatalos egyéneknek, akik nem akarják elhinni, hogy a sociálizmus komolyan veendő, mert — mint Tisza is beismeri — tényleg létező szégyenletes viszonyokban gyökerezik ; 3. Azoknak a tényezőknek, kiknek feje felett a sooializmus Damokles kardjaként függ;

4. Azoknak az elkeseredett proletároknak, kiknek csak jól esnék, ha látnák a megnyilatkozott jóakaratot, mely Tisza előadásának egyik legszebb részét s legfőbb érdemét képezi; 5. Végül magának a ref. egyháznak, mely adózási rendszere s egyéb törvényei nyomán — fájdalom, kénytelen magával szemben találni a szociálizmust, nem azt, melyet Tisza elitéi, hanem azt, mely krisztusi elveket hangoztat: igazságot, szeretetet, testvériséget. A prot. egyház eredeténél, lényegénél, elveinél fogva köteleztetve volna a szocializmus élére állani s felvenni Ura parancsa szerint a kicsinyek gondját s nem sajnálva a kényelem lágy párnáit, nem félve a világi hatalmasok tekintetétől, pótolni az eddigi mulasztásokat s urban és parasztban meggyőződéssé emelni az isteni törvényt: „Szeressük egymást ne csak szóval, de cselekedettel is;“ hiszen mindkettőt az Ür Isten szerzó s mint egy Atya gyermekeinek össze kellene találkozniok.

S mivel a hiba jórészt egyesek gőgjében, rideg materiálizmusában van : jól mondja Tisza, hogy tanácsos lesz leszállani képzelt magaslatunkról. Ha ő nem látja beszennyezve grófi koronáját az által, hogy ha — mint a „Vasárnapi Újság“ Írja róla — gyengélkedő inasát meggyógyítsa, ne tartsuk mi se rangon alolinak leszállni a nép közé, szeretettel szorítni kérges tenyerét s tettekkel igazolni, hogy boldogságát szivünkön viseljük.

Hiába, minden kornak megvannak a maga jobbágyai. Tehát munkára fel! Jelszónk : Szabadság, egyenlőség, testvériség legyen, különben a korszellem áradata irgalmatlanul elseper.

Lám a pápisták 4-ik országos nagygyűlésük alkalmával már erősen lobogtatták az u. n. „keresztyén szociálizmus“ zászlaját. Belátták, hogy tenni kell valamit s tesznek is. Részükről ez, kivált ha földi javakban dúskáló, azoknak jövedelmét nem eredeti rendeltetésök céljára fordító felsőbb papságra gondolunk : jóformán csak az önvédelem ösztönének feltámadása; részünkről ellenben vallásunk lényegéből folyó természetes léthivatás,

„Panem et circenses“ ! kiáltotta a római nép : „Hitet és kenyeret a népnek !“ hangoztatom én. Mert hit és kenyér van ott fogyatékán, hol a szocializmus talajra talál. Az élet iskolája ennélfogva mihamarabb tanítson meg mindenkit arra, hogy e szép bibliai tételnek : „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével is“ — a megfordítottja is áll.

Vajha Tisza István előadása széles körben élénk visszhangra találna és sokan egy újabb s tiszteletreméltóbb életre határoznák el magokat!

Méltó párja T. I. előadásának Ballagi Géza ny. jogtanárnak és országos képviselőnek felolvasása, mely