Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-10 / 2. szám
23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 24 álomra. Az egyházi énekkar s a többi hivatalnokok ingyen fungáltak felette. Te szegény no, ki oly sokat hoztál egyházad oltárára, mert minden vagyonodat oda vitted, nyerj érte jutalmat Istentől! Maller Pálné 1894-ben adott két Ízben 10 frtot, összesen 20 frtot. Tarcsy Antal községi jegyző 1895-ben iskolára 31 frt 76 krt. Sebestyén Dávid lelkész 1895-ben iskolára 50 frtot. Az országos közalap két Ízben adott 50—50 frtot. A nagymélt földmivelési miniszter űr 1890-ben a banai ref. lelkész fizetését a bábolnai ref. gyermekek vallásoktatásáért, a bábolnai pénztárból 50 forintról 150 frtra emelte. 1896-ban Taresy Antal községi jegyző és Nemes Mihály presbyterek kezdeményezésére önkéntes adakozásból egy új karzat számára befolyt 181 frt kr. A karzat pedig csak 160 frtba került. Ferenczy Zsigmond bábolnai igazgató 1896-ban 800 drb téglát adományozott. Szép ünnepélye volt a banai ref. egyháznak 1896- ban, midőn az özv. Szabó Mihályné asszony által ajándékozott orgona felszenteltetett. A kis banai gyülekezet ilyet még nem ért. Templomában püspök és esperes még egyidőben nem fungáltak, ajkaikról e templomban zsolozsma nem szállt az egek mindenható urához. Most eljöttek, hogy részt vegyenek e buzgó gyülekezet Örömében és hogy megismerhessék azon buzgó nőt, ki hazánk ezer éves ünnepét a banai ref. gyülekezetben az által ünnepelte, hogy ennek a nevezetes 1896-dik évben orgonát készíttetett. A banai gyülekezet püspökét: főtiszteletű Antal Gábor urat és esperesét : nagytiszteletii Czike Lajos urat a legnagyobb örömmel és legillőbb tisztelettel fogadta. A felszentelés ünnepélye következő programmal ment végbe : 1. Bemenőre a gyülekezet a 74. dics.-tét énekelte. 2. Felállóra : „Szent Isten noha néked“ kezdetű felálló éneket. 3. A gyülekezet a 75. dicséretet énekelte. 4. A banai ref. énekkar énekelt. 5. Főtiszteletű Antal Gábor püspök úr orgonafelszentelési beszédet mondott az urasztalánál. 6. A gyülekezet orgonakisérettel a 37. dicséretet énekelte. 7. A szószékben nt. Czike Lajos esperes úr prédikált. 8. Az énekkar orgonakisérettel a XXXIII. zsoltárt éneklé. 9. Helybeli lelkész : Sebestyén Dávid az egyháztörténetéből olvasott fel. 10. Kimenőre orgonakisérettel a gyülekezet a CXXII. zsoltár 3. versét énekelte. A szellemi munka után lelkész a vendégeknek közebédet adott, Tarcsy Antal községi jegyző úr pedig finom boraival lepte meg a társaságot. így ment végbe 1896-ban a banai orgonaszentelés. * * * A banai gyülekezettől a 18. század végén és a 19. század elején váltak el filiái: Pér-Pázmánd, Táp- Őrs és Bőny. Mikor ezek tőle elszakadtak, maga Bana 340 lélekkel és 18 gazdával maradt. Ma Bana — nem számítva Bábolnát, hol a hívek száma változó, mert cselédek — 686 lélekből áll. Tehát egy század alatt éppen megkétszereződött. A gazda közönség 46 családból áll. Ha minden községünkben igy hódított volna a reformáció, úgy ma nem volna panaszra okunk és nem rettegnénk a jövendő felől. És ha Banának amilyen szorgalmas népe van, nagyobb lenne a határa, vagy az államkincstár Bábolnából földvételt engedélyezne, egy másik század alatt a jelen szorgalom, takarékosság mellett újra megkétszereződne a vagyon és lélekszám, Mint nevezetes dolgot feljegyzem itt azt is, hogy koszorús költőnknek : Jókai Mórnak édes anyja : Pulay Mária, ebben az egyházban született. Ennek templomában nyerte el a keresztséget és Jókai édes atyjának itt esküdött örök hűséget. És most lezárom e törekvő gyülekezet eddigi rövid történetét azon óhajtásommal, hogy védjen tovább Istenünk, haladj előre ezután is, oltárodon gazdag, megelégedett nép mutassa be Istennek lelki áldozatát! Sebestyén Dávid, kocsi lelkész. A barsi egyházmegye lelkészi értekezlete. November 15 én tartotta a barsi egyházmegye lelkészi értekezlete szokott helyén, Léván, a ref. iskola nagyobb termében gyűlését. A lelkészek közül mintegy 15-en jelentek meg az értekezleten. Bizony lanyha érdeklődés, saját céljainak elérésében, megbeszélésében több buzgóságot tanúsíthatna a lelkészi kar. Saját híveinktől pontosságot, vallásosságot és lelkesedést az egyház ügyeivel szemben, hogy kívánjunk, ha magunk „az őrállók“ nem értjük kötelességünket. — Bizonyára a tagok lagymatag viselkedése adta az impulzust az értekezlet jelenlévő tagjainak akkor, midőn elhatározta, hogy a „ki a lelkészi értekezleti gyűlésen nem jelenik meg, 2 korona pénzbüntetéssel adóztassák meg az értekezlet kasszájának javára.“ Amaz érvvel szemben, hogy „valaki a vidékről, a központtól távol eső helyről pontosan megjelenik a gyűléseken s igy tartsa kötelességének más is jelen lenni ; s ha e kötelességérzet nincsen meg az időnként elmaradottakban, akkor pénzbírsággal kényszerítsiik őket a gyűlésen megjelenésre“ : én homlokegyenest, ellenkező álláspontot foglaltam el, de sajnos ! ideális gondolkodás s gyakorlati érvekkel támogatott indítványom kisebbségben maradt. Nem helyeslem még ma sem, dacára, hogy elfogadtatott, — a fentebb ismertetett ellenindítványt, nem, mert én e gyülekezést úgy tekintem, mint „lelkészi önképzőkört,“ hová minden egyes tagnak örömmel kell sietni: önművelés, eszmekicserélés, sőt szórakozás végett is. Aki elmarad, hadd maradjon ! Az illető vagy nem tartja érdemesnek önmagára nézve a lelkészértekezletet látogatni, mint amelyből rá nézve
