Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-24 / 17. szám
Tizenötödik évfolyam. 17, szám. Pápa, 1904. április 24. DUNÁNTÚLI A lap izellemi részét illető közlemények a ■zerkeaxtőséKhez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijai* (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetései*, reelam átlói* Faragó János tőm un ka. társ czimére küldendők. A felsőborsocliak körlevele. Lapunk múlt számában közöltük a felsoborsodi ev. ref. egyházmegye lelkészi karának 1904. ápril 8. tartott lelkész! értekezletében történt megállapodását, a mely szerint felhívást intéztek a hazai két protestáns egyház egyházmegyéihez és lelkészi karához az iránt, hogy a prot. lelkészek évi legkisebb törzsfizetésének 1600 kor. helyett 2400 koronában megállapításának nagyon időszerű kérdését meghányvavetve, foglaljanak állást mellettük. Es ha csakugyan erre az álláspontra helyezkednek, akkor minden egyházmegye küldjön legalább két képviselőt egy Budapesten tartandó értekezletre, a mely testületileg járulna a kormány vezetőihez jogos kérésének meghallgatása s megvalósulása érdekében. A mi lapunk már 1902-ben amellett foglalt állást, hogy a lelkészek törzsfizetése 2400 kor, legyen. «Világos programm» cimen 1902. aug. 31-én szóltam hozzá Zelenka Pál püspök urnák 10 pontba foglalt követeléséhez. Csak a 4. pontot kívánván oda módosítani, hogy a városi lelkészek alapfizetése 2400 kor. helyett 3000 koronában, a falusiaké 1600 kor. helyett 2400 koronában állapíttassák meg és ötszöri 200 kor. ötödéves korpótlékban. Hagyjuk most figyelmen kívül a városi lelkészek fizetésére vonatkozóan kifejezett kívánságomat. A 2400 kor. törzsfizetést ugyanazon okok alapján ma méginkább kell kívánunk, mint 2 évvel ezelőtt. A mit a felsőborsodiak körlevelükben s mások is oly sokan a lapokban ide vonatkozóan elmondtak, az mind igaz, megcáfolhatatlanul igaz. És ha sok más, ezelőtt néhány évvel teljességgel teljesíthetetleunek tartott kívánság teljesítését megígérte már az állam az állami, megyei, községi tisztviselőknek, tanároknak és tanítóknak: nem térhet ki ami épp oly jogos kívánságaink elől se. Én hiszem, hogy legmagasabb állású tisztviselőink között is fognak találkozni olyanok, akik bátran magukévá teszik a lelkészi karnak ezen elemi erővel megnyilatkozó kívánságát. Alapítom e reményemet éppen a mi püspök urunknak arra a püspöki jelentésére, amit az 1903. évi tavaszi közgyűlésünk elé terjesztett. Ebben a pontba foglalva véleményét, úgy véli, hogy várhatjuk az államtól: 5) a lelkészek részére legalább öt évenként 200 kor. korpótlék rendszeresítéséhez szükséges államsegélyt; 6) a lelkészek fizetési minimumának 1600 koronáról 2000 — 2400 koronára felemelésére szolgáló államsegélyt. Hozzájárulok a felsőborsodiak idítváuyának azon részéhez is, hogy minden egyházmegye küldjön legalább 2 képviselőt a Budapesten tartandó értekezletre. Feltűnő és elitélendő nincs ebben semmi; hisz évek óta igy zörgetnek követeléseikkel a tanárok, tanítók állami és megyei tisztviselők, községi jegyzők. így és itt erőteljesen, impozánsan nyilatkozhatik meg közvéleményünk. Azt azonban, hogy az értekezlet testületileg járuljon a kormány elé, csak úgy helyeselhetném, ha megtalálnák a kellő forrást arra, hogy akár a konvent elnökei, akár rajtuk kívül más püspök és főgondnok vezetné a testületet. Szóval nem szeretném, ha az értekezlet tisztel-17
