Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-24 / 17. szám
275 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 276 gégének olyan színezete lenne, mintha szembe helyezkednék azzal a hivatalos testülettel, amely alkotmányunk szerint hitfelekezetünket az állam irányában képviseli. Ez a látszat a kormány előtt is olyan színben tüntetné fel kívánságunkat, mintha nem volna egészen jogos ; mert hisz ha az volna, akkor a hivatalos képviselő testület is magáévá tenné. Talán arra is lehetne gondolni, hogy az értekezlet megtartása után, annak hatása alatt, lehető rövid időn belől, öszszehivatnék a konvent s az járna közbe a kormánynál. Azt hiszem, jó lesz e fölött komolyan gondolkoznunk. Egyebekben, mint már ki is fejeztem, a felsőborsodiak mozgalmát igen időszerűnek tartom. Kis József. Összhang a keresztyén vallásban. (Vége.) III. Hiába az észnek és érzelemnek összhangzatos kielégítése, egy egészséges, józan keresztyéni lelkületnek átplántálása, ha ez csak olyan immanens subjektiv állapot. A hit jécselekedetek nélkül meghalt önmagában. A keresztyénség nemcsak lelkiállapot, hanem kegyes élet folytatása, mely cselekedetekben nyilvánul. Az egészen áthatott, megszentelt, újjászületett belsőnek külsőülnie kell az élő vagyis a munkás hitben. „Munkálkodjatok . . . az én Atyám is mind ez ideig munkálkodik. Boldogok az irgalmasok..........Atyámfiái mit állatok, nézvén mennybe...“ Igen, Istennek beszéde hiv bennünket a kegyesség és irgalmasság cselekedeteire. Ha segítjük, vigasztaljuk, tápláljuk, ruházzuk, befogadjuk szükölködőit, ha hiv munkások vagyunk egyházunk s felebarátaink javára, majd ama nagy napon megismer bennünket, ellenkező esetben elfordul tőlünk, mint akiket soha nem ismert t. i. mint jdcselekedeteket termő élőhitü választottait. E munkás keresztyénségnek faktora az akarat. Ez akaratnak pedig, hogy jócselekedetekké, kegyes életfolyamattá fejthesse ki magát a keresztyénség összességében s külön az egyesekben : szervezetre van szüksége. Nem azért, mintha a szervezet maga mintegy ex opere operato szülné a jócselekedeteket; hanem azért, mert egy meghatározott szervezet biztosítéka annak, hogy az annyira különböző irányú individuumoknak sokszor ellentétes felfogása s akaratának tömkelegé felett van egy minden jót összefoglaló, s minden ellentétet kiegyenlítő, minden ellentmondó s egymást lerontani törekvő különbözőséget egyirányban terelő domináns erő. E domináló erő, ami az egyház közszervezetében van letéve, absolut értékű, mert az isteni kijelentéseknek s az ezeket megvalósító jogoknak letéteményese. Közvetlen az Urra hivatkozhatik, hisz Ő annak a feje. Ellenben az egyes az ő sokszor téveteg hitében és törekvéseiben nem hordja, nem hordhatja magán az isteni authenticitás bélyegét, nem lehet biztosíték. Sőt ha felveszünk is egy ideális emberiséget, a melynek minden tagja külön önmagában, függetlenül az egyház nevelésétől feltétlenül biztos, tökéletes keresztyén, akik élőhitükben legjobb akaratukat a legjobbra irányítják mindenkor, még ekkor is mindenik csak külön önmagára maradt erő volna ez összefoglaló, egyöntetűen a célra vezérlő, domináló erő nélkül, mintegy osupa hősökből álló katonai tömeg, egy hadsereg szervezete, gépalkatrészek halmaza szerkezet nélkül, mint a test tagjai szervezeti közös élet nélkül különváltan. Hogy tehát az Urnák a keresztyénségen különösen kijelentett akarata foganatosítható legyen (legyetek tökéletesek .... elmenvén tanítsatok minden népeket . .) szükséges a munkás alkatrészeket össszefoglaló s vezérlő energia domináns a keresztyén anyaszentegyház szervezete. így akarta, igy alapította és igy hagyta nekünk azt testamentomba a mi Fejünk. Ámde mit használ egy mereven összefoglaló szervezet, mely minden jogot csak magának foglal le s a tagok megbénítva tétlenségre vannak kárhoztatva. Mit ér egy csalhatatlan földi fő, ha nincs eleven élet a tagokban ? Avagy mit érhetnek el a szabadosokká lett tagok, ha mindegyikük az autonómiát hangoztatva, szanaszét zűrzavarban ingadoz és kóvályog, egy közös célra nemcsak nem munkálva, de soha meg sem találhatva s nem tudom, vájjon e két rossz közül nem az utóbbi-e a gonoszabb. Az előbbi, ha bénává dermeszt is de nem bomlaszt, sőt fanatikus erővel és pedig nagy erővel a maga célja és módja szerint görcsösen meg < tart, ez utóbbi bomlaszt, hiszen maga a bomlás. Mint a viz tömegét alkotó atomok mig hűen alávetették magukat a törvénynek, a kitűzött cél, hogy vízzé legyenek, biztosítva van. Mihelyt a meg nem engedett hőponton a kétféle t. i. köneny és éleny atomok felszabadulnak s elillanak mint a gáz. Pedig mily szépen megvoltak a vizben e különböző atomok egymásmelleit, mig egyéni sajátságaikat két köneny és egy élenyatom csoportosulásában engedelmesen alávetették a domináló törvénynek, a viz törvényének. Ha elő álott volna most az éleny s meggyőződése felett lármázva vitatta volna, hogy az ő számaránya nem egy. hanem kettő, feledte vagy nem tudta volna, hogy az ő meggyőződése felett van ám egy magasabb meggyőződés is, ez pedig az Istennek a meggyőződése, aki a viztörvényét alkotta. Amaz élővíz országában a keresztyén anyaszentegyházban is van ám okosabb s mindenesetre magasabb meggyőződés mint a tagoké, akik bizony természettől megromlottak. Ez a magasabb meggyőződés pedig nem kisebb valaki, mint a maroknyi gyarló emberi koponyát alkotó Istené s az 0 öröktől fogva és örökkévaló szent fiáé, az Ur Jézus Krisztusé. Meddig terjedt a vizatomjainak szabadsága? Addig, hogy ha tegyük fel, gondolkodó lények volnának,
