Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-17 / 16. szám
265 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 266 radjon a Szenczi-Molnár A-féle szöveg. Hasonlókép az új 14. zsoltár két első verse helyett a régi (25. zs.) 1. s 2. verse. A 15. zsoltár 3. verse töröltessék. Az új helyett a régi 42. zsoltár illesztessék be. A régi 146 zsoltárt a 84. új helyett fel kell venni, úgy azonban, hogy az új szöveg első versének két középső sora maradjon meg, a 119 zsoltárból csak a régi csillagos versek dolgozandók át. A fennálló énekek sorában a régiek közül felveendő az is, melynek kezdete : „Könyörülj rajtunk“ stb. A dioséretek közül a 88 ik 5. versének utolsósoránál különb a régi. Végtelenül nagy hiánya az új énekesnek, hogy a kateohismusi énekek nagyrészét, még a szebbeket is mellőzi. Csudálatos, hogy az orsz. énekügyi bizottság nem gondolt a törvényre, mely a lelkészeknek kötelességükké teszi a kátémagyarázást. Hogyan lehessen ennek kívánt sikere, ha a gyülekezet alkalmi ■énekével nem mondhat rája áment ? . . . . Aztán meg mért ne legyen népünk kezében az énekek alakjában hitünk főigazságait tartalmazó katekhizmus, mely a ref. öntudatnak eddigelé is oly jelentős fejlesztője, ápolója volt ? ! Ha tán a jelenlegi formájok kifogásolható, tessék azokat helyesebb alakba önteni, de okvetlenül fel kell venni az új énekeskönyvbe. Vagy legalább jelölje meg a bizottság, a bevett énekek közül melyik való melyik űrnapjára. Aztán azon éneknek, melynek dallamára egy másik énekeltetik, az illető darabnál ne csak a száma, de mint a régi énekeskönyvben is van, a kezdő sora is megjelöltessék. Végül az énekszerzők névjegyzéke függelékül csatoltassék az új énekeskönyvhöz. A liturgia egységesítését szerfelett szükségesnek ■tartja az értekezlet, mert a mai összevisszaság, sokféleség eddigelé is sok kárt okozott. Az idegen „az ahány ház, annyi szokás“ törvényének hódoló magyarhoni ref. anyaszentegyház egyes gyülekezeteit nem egy egységesen alkotmányozott közegyháznak, nem egy szerves egész összetartozó részeinek, hanem holmi szektás alakulatoknak nézi. A tagok óriási hányadánál pedig a közöm, bösséget szüli, a ref. öntudat elhalványulását okozza. Az egységesítés, az unitás azonban csak „in nenessariis“ és aztán bibliai s hitelvi alapon történjék, mihezképest az egységesítéssel bizonyos reformálás is járjon karöltve, kivált azon irányban, hogy a híveknek minél nagyobb mérvű tevőlegesség biztosítassék a kultusz körében. Ezen vezérelvek követendők legelső sorban a sacramentomoknál. Ami ezek egyikét a keresztséget illeti, ennek kiszolgáltatása rendszerint a hétköznap reggeli s vasárnap délutáni istentiszteleten s hozzá a gyülekezet jelenlétében történjék. Indokolt esetben íizonban bárhol és bármikor végrehajtható. Lefolyása igy lenne : Elöfohász. Keresztanya fogadástétele. Beszéd. Keresztelés. Imádság. Megáldás. Sok lelkiismeretlen vagy tudatlan liturgus bő lére eresztett, pohárköszöntőszerü keresztelési beszéde annyira hijjával van a kereeztyén-sacramentomi beszéd ismérveinek, hogy még csak a szereztetési igék se találhatók beleszőve. Mint minden liturgiái ténykedésnél, úgy itt is szigorúan szorítandók a lelkészek az evangélium s a helv. hitvallás által megállapított szabályok pontos betartására. Hogy úrvacsorája hányszor osztassák évente, ezt a helyi viszonyok döntsék el, Azonban bár hányszor is: a 3 sátoros ünnepen — a szükséghez képest másodnapon is — okvetlen úrvacsora osztandó. Kiszolgáltatásának módja a következő legyen : Amint a rendes istentisztelet elvégződött s az úrvacsorával élni nem kívánók eltávoztak, a lelkész a térítőt felhajtja, a tányérra kenyeret tör s a kehelybe bort önt, mire az éneklés megszűnik. A további sorrend : Lelkész felhívó szózata urvacsorázásra. Bünvalló imádság. Hitvalló kérdések és az ezekre hangosan adott feleletek. Bünbocsánat hirdetése. Az úrvacsora szereetetésének története. Szertartási beszéd. Hálaadó imádság. Külön a kenyér és külön a bor imádsággal való megáldása, közben a jegyeknek felmutatása. Felhívás a jegyek elvételére. Úrvacsora kiosztása, közben éneklés. Az asztal beterítése után : Rövid beszéd. Rövid imádság. Űri imádság. Megáldás. A zsinat sürgősen gondoskodjék egységes agendáról, melybe a ma közkézen forgó, rémségesen hosszú urvacsorai beszédekkel, imádságokkal ellentétben rövid, de velős szertartási beszédek és imádságok foglaltassanak. Nagyon kívánatos volna, hogy a két sakramentom kiszolgáltatása mindig ugyanazon beszédekkel és imádságokkal menjen végbe fontos lélektani okokból. Betegeknél a kiosztás mikéntje eltérést a gyülekezeti rendtől nem szenvedhet. Mivel pedig a lelkész jobb-rosszabb helyi szokásoknak rabja nem lehet, sőt neki küzdeni kell okkal-móddal az úrvacsora utolsókeneti jelentőségének pápista tévelye ellen, tiltakoznunk kell az ellen, hogy a konventi zsinat előkészítő bizottság törvénytervezetének 86. §. A) b) pontjának 3. kikezdése törvényerőre emeltessék. Teljesen elég az első két kikezdés, mely nem zárja ki annak lehetőségét, hogy indokolt körülmények között az úrvacsora istenházán kívül is kiosztassék, pl. huzamos ideig betegeskedőnek. Az egyházkelést, bár az úgyszólván dunántúli speciálitás, fakultatívvá tétetni véleményezi épen manapság az „üres bölcsők, sáppadt menyecskék“ szomorú korszakában. A liturgus e funotióját a következőkép végezze: Elöfohász. Alkalmi imádság Alkalmi beszéd. Úri imádság. Megáldás A konfirmálást minél ünnepélyesebbé kell tenni. Az oktatást lehetőleg mindenütt a lelkész végezze és pedig hogy az kimerítő lehessen, újév másodnapjátót
