Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-17 / 16. szám
267 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 268 áldozd-csütörtökig. Áldozó-osütörtökön délelőtt legyen a konfirmánsok felavatása, minekutána előző vasárnap délután a vizszgálat megtörtént. Szertartásuk sorrendje : Fennálló ének. Ének. Imádság, Beszéd a gyülekezethez, szülékhez, keresztszülékhez, konfirmánsokhoz. Segélykérő fohász. Segélykérő ének (pl. 37. dics. 1. v.) énekelve a növendékek által. Apostoli hitforma; mondja valamennyi növendék fennhanngon. Fogadástétel (valamennyien mondják). Hála imádság. A növendékek felavatásának ténye kézrátétellel. Megáld ás. Ének (pl. a 37. dics. 3. v.), énekli a növendéksereg. Gyülekezeti hála-ének. Mindez egyúttal az áldozó-csütörtök délelőtt istenitisztelet is. Ahol a növendékek nagyszáma miatt nem lehetetlen, ez ünnepély betetőzéséül a növendékek számára kiosztandó az úrvacsora is. Ez esetben a konfirmánsok az általok megtanult urvacsorai imádságokat mondják fennhangon. Máskülönben az urvacsora-osztása részökre az egész gyülekezettel egyetemlegesen Pünköst első napján történjék. A növendékek életkorára nézve a gyakorlati Bziikségesség szempontjából a jelenlegi törvény rendelkezése maradjon érvényben. Az ünnepély emlékezetesebbé tétele kedvéért a növendékek ajándékul emlék-lapot s bibliát vagy valláserkölcsi olvasmányokat, imakönyveket kapjanak s bizonyos célra adakozásra szólíttassanak fel. (Folyt, köv.) A gyakorlati tanárképzés, (Folytatás.) Az általános szervezést tehát más alapokra kell fektetni. Erre vonatkozik Waldapfel javaslata 8 pontban : 1. Legyen a szervezés egységes; terjedjen ki a budapesti gyakorló főgimnáziumon kívül egyéb alkalmas középiskolákra is az országban. 2. Alkalmas oly teljes középiskola, melyben az igazgató és legalább két" szaktanár alkalmas a tanárképzésre. 3. A vezetőknek tiszteletdíj jár. Könyvtári átalányuk fölemelendő. 4. Az ellenőrzés szempontjából legalkalmasabbak azok a középiskolák, melyek főigazgatói székhelyen vannak. 5. Paedagogiai vizsgára senki se mehessen ily gyakorlati év nélkül. 6. Gyakorlatra csak szakvizsgával lehessen menni. 7. A tanárképző tagjait a tanárképző ossza szét; a többit a vk. miniszter. A beosztás legyen arányos; lehetőleg Ösztöndíj is járjon vele. 8. A tanárképzés menetét végül külön utasítás szabályozza. Az 1. 5. 6. 8. pont ellen nem hozott fel ellenvetést senki. Magam is csak annak a gyanúmnak adtam kifejezést, hogy a tanárnemzedék hova-tovább javul, tehát mind kevesebb értelme lesz a beavatkozásnak; ellenben egyidőre hathatós orvosságot vélnek benne a tanárbőség ellen. Waldapfel többi négy kívánságához azonban szó fér. Mindjárt a 2. pont a személyesség elvére épül, mint a kolozsváriak javaslata, melynek értelmi szerzője Waídapfel ellenlábasa, Schneller István. Alkalmas és nem alkalmas tanárt vagy igazgatót én nem ismerek, a ki tanít. Aki alkalmatlan, fegyelmi vizsgálattal úgy is elszokták mozdítani. Úgy tudom, a tanárság zömének a véleménye ez, mondhatnám közvélemény, amely olyan parancsolólag jutott kifejezésre, hogy a fizetési fokozatok fentartása minden jellegű iskolában tarthatatlanná vált. A 3. pont az alkalmasság szolgálatára hivatott könyvtári illetmény fölemelését kívánja. Helyes, ha a dotatio csekély. De ha nincs könyvtár, nincs megfelelő könyvtári dotatio, hogy fogja a vezető tanár bevezetni a gondjára bízott jelöltet szaktudományába, az újabb módszerek alkalmazásába ? eszközök, készülékek használatába ? Bizonyára nem gondolt a tudós értekező ősi protestáns iskoláinkra, ezek gazdag, rendezett könyvtáraira s tekintélyes évi dotatióikra, melyekhez képest az állami iskoláké észrevehetetlen csekélység. (A pápai könyvtárnak évi átalánya pl. könyv és folyóirat beszerzésre 2400 korona; a debrecenié 3500; a nagyenyedié 2500; a sárospatakié 2000; a szepsiszentgyörgyié 1287 stb.). Ha már generális rendezésről van szó, hasznosabb szolgálatot tenne a tanárság egyetemének s így a gyakorlótanárok vezetőinek is a folyóirat könyvtár, illetve irodalmi tájékoztató. Nem kell ezt okvetlenül Budapesten vagy fővárosi emberekkel végeztetni, hanem a nagyobb vidéki könyvtárak is megfelelnének a célnak. Úgyis mindent absorbeál maholnap a főváros; gyanútlan perceikben meg úgyis elárúlják a fővárosiak, hogy nem bírnak a felhalmozott hírlapokkal, folyóiratokkal. A folyóiratok beszerzése s az irodalmi tájékoztató kiadása természetesen csak államköltségen történhetnék a legcélszerűbben, akár valamely tekintélyesebb vidéki könyvtár megbízatása utján. Nem elegendő az egyes középiskolák kiemelésére, hogy főigazgatók székhelyén vannak. Elvégre minden középiskolát ellenőriz az állam vagy gyakorolja benne megbízottjaival a felügyeleti jogot; a szorosan vett iskolai munkát ez esetben ellenőrzi az iskola fentartó autonom hatóság — saját közegei utján. A mai közlekedési viszonyok mellett semmi különbséget nem okoz valamely intézetre az ellenőrzésnél, hogy főigazgatói székhelyen vagy más városban van-e ? Ugyanez okból nem tudok megnyugodni Imre Sándornak azon javaslatán se, hogy a ref. középiskolák küldjék tanárjelöltjeiket gyakorlati kiképzésre a tiszántúli egyházkerület gimn. felügyelőjének hatósága alá tartozó nyolc gimnázium valamelyikébe. Hol van 15*
