Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-17 / 16. szám
Tizenötödik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1904. április 17. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. •A. lap azellexxii részét iUet5 közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. # ---------------------------* Az egyház és iskola köréből. A (liiíiáiii ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.-A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiók Faragó János t'őmunkatárs ozimére küldendők. Felhívás a hazai mindkét protestáns egyházmegyékhez és lelkészi karhoz. Köztudomású dolog, hogy úgy az ágostai evangélikus egyetemes gyűlés, mint az ev. ref. konvent által kiküldött protestáns vegyes bizottság, egy hivatalosan is ismert „ Véleményben11 állapodott meg avégből, bogy az 1848 : XX. t.-c. 2. és 3. §-aiban lefektetett nagy elvek, mint örök igazságok, necsak papiroson maradjanak, hanem a törvényhozás által az életben gyakorlati megvalósulást is nyerjenek. Igazságszeretetiinknél fogva el kell ismernünk, hogy a jogegyenlőség követelése mindenkit meglephet tiszteletteljes, de igaz és önérzetea hangjánál fogva, mert az ilyen bátor föllépés nálunk szokatlan. Régi sebek vannak ott felszakgatva s példák bőségesen felhozva'’ hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek között 1848 óta a jogegyenlőség elve, úgy a róm. kath. egyház, mint a hivatalos polgári hatóságok részéről többnyire lábbal tiportatott. Az anyagi segélyezés tekintetében is meg van ott állapítva az az összeg, mit a fent idézett törvény értelmében kér a közös bizottság különböző címeken az államtól. De ugyanakkor, midőn jogos kívánságait felsorolja, az 1600 koronában már régebben megállapított létminimális összeget lelkészi törzsfizetésnek nemcsak meghagyja, de még reményt sem nyújt nekünk arra nézve, hogy valaha több is lehet még a prot. lelkészi alapfizetés, holott mi nagy reményt főztünk ahhoz az egyházmegyék véleménye és hírlapi tárgyalások alapján, hogy a közös bizottság munkálatában 2400 kor. lesz alapfizetésül felvéve. Amikor az új egyházi törvényjavaslat hozzászólás végett az egyházkerületek utján az illetékes egyházmegyékhez leküldetett, ha figyelembe vesszük az 56 ev. ref. egyházmegyének hivatalosan is kiadott véleményét, azon meggyőződésre jutunk, hogy a legtöbb egyházmegye az 1600 kor. törzsfizetést keveselte, s kivánta, hogy ez 2000 vagy 2400 koronára emeltessék fel állásunk fontosságához illő korpótlékkal. Az egyházkerületek nyíltan már állást nem foglalnak s a közös bizottság pedig még csak ajkára sem veszi azt, hogy az 1600 korona, mint lelkészi fizetés kevés, hanem megelégszik a lelkészi korpótlék hangsúlyozásával. Nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés ! Tisztelendő lelkészi kar ! Mi, a felsőborsodi ev. ref. egyházmegyének ezidőszerinti lelkipásztorai, — amennyiben az ügy sürgőssége és az idő rövidsége mialt egyházmegyei közgyűlésünk idejét be nem várhattuk — Sajószentpéteren 1904 április.8-án tartott egyetemes lelkészértekezleti közgyűlésünkön egyhangú lelkesedéssel azon határozott meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a magyarországi mindkét protestáns egyház lelkészi kara jóváhagyó pecsétet semmiképpen nem üthet a közös bizottság által 1600 korona lelkészi törzsfizetéssel felvett „ Vélemény11-ve. — Mi, ha azt akarjuk, hogy rendeztessék az 1848 : XX. t.-c. szellemében való méltányos segélyezése anyaszentegyházainknak, akkor jogosan elvárhatjuk, hogy a legkisebb lelkészi javadalom ne 1600, de 2400 korona legyen törzsfizetésül megállapítva. Ezt joggal követelheti a protestáns lelkipásztorok állásának fontossága. Joggal követelheti a szigorúan megkívánt akadémiai képzettség. Joggal követelheti azon méltányossági elv, hogy ha az állam-hivatalnokok, megyei tisztviselők, jegyzők, vasutasok, tanítók fizetése emeltetett: ugyanakkor a protestáns lelkészek fizetése is méltányosan emeltessék. Ezt követelheti az új egyházpolitikai törvények életbeléptetése miatt elveszített stoláris jövedelem csökkenése. Ezt követelheti a mai megélhetési viszonyok megnehezülésének a drágaságnak, a neveltetési költségek felszaporodásának és a magasabb igények kielégítésének gyötrő gondolata. Ezt követeli végül azon évszázadok óta tapasztalt ügybuzgalma, vérrel megpecsételt hazafias lelkesedése annak a lelkészi karnak, mely ezer gondok között ugyan, — de mindenkor ügybuzgalommal tudott forgolódni nemcsak az Urnák szent oltára körül, de hazafias lelkesedésével, jó példájával e sok nyelvű és felekezetű államban, még az édes magyar nyelvet, mint a