Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-17 / 16. szám
259 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 260 nemzeti alkotmányos jogot és szabadságot is nem egyszer megtudta védelmezni. Gályát, börtönt, vérpadot, bitót ismert ez a lenézett protestáns papság, mert evangéliumának bárom szent parancsolatja van : Isten, haza és emberszeretet! Hogy a lelkészi kongrua annyiramennyire rendeztetett, hogy az állam asztaláról már egy morzsát kaphat, az a nélkülözésekben kifáradt, elcsüggedt prot. lelkészi kar is, az igazság érdekében ki kell mondanunk, hogy véleményünk szerint ez a törvény nagy részében a „ Közpapok Lapja“ nemes mozgalmának a gyümölcse, s annak az értekezletnek eredménye, melyet erdélyi testvéreink rendeztek Budapesten a90-es években. Az igazság érdekében ki kell mondanunk, hogy most is, ha mi önmagunk, ha innen alulról mi kicsinyek, nem kívánjuk jogos igényeink kielégítését, a mi felettes hatóságunk — talán általunk nem ismert indokok miatt, még követeléseikben is megelégedtek oly csekély alapfizetéssel, amennyi fizetése van azoknak, a kik sem akadémiát nem végeztek, sem érettségit nem tettek a még jó, ha a négy alsó gimnáziumi bizonyítványuk megvan Az igazság érdekében ki kell mondanunk, hogy a prot. lelkipásztori állás fontosságához méltóan nem becsültetik ; pedig mi kifelé soha nem gravitáltunk, — nekünk itt élni, halni kell! Sajnálattal, sőt fájdalommal kell mindezekről őszinte és igaz vallomást tenni ! S midőn vívódunk a hétköznapi gondokkal s midőn látjuk, hogy a lelkészi pálya a csekély javadalmazás miatt nem vonzó s üresen állanak parochiáink s az idős Pál apostolok lábainál segédlelkészek hiánya miatt nem ülnek sok helyen ifjú Timotheusok, azon nyílt kérdést vetjük fel: Szabad-e ölhetett kezekkel nézni a hazai prot lelkészi karnak a dolgok ilyetén folyását! Szabad-e némáknak maradnunk akkor, midőn az általános fizetésrendezés és az 1848. XX. t.-e. keresztülvitele kormányprogramra ? Szabad-e még mindig azon reményben ringatni magunkat, hogy a mi fizetésünk még akkor is rendeztetik, ha annak fölemelését mi soha nem kérjük ? Bármilyen tisztelettel is viseltetünk felsőbb hatóságaink iránt, ki kell mondanunk, hogy a lelkészi alapfizetés rendezése tekintetében csak egy bátortalan lépést tett, ahelyett, hogy hivatkozva a kongrua-törvény tárgyalásokon több oldalról elhangzott azon nyilatkozatra, hogy az 1600 korona alapfizetés nem tekintetik véglegesnek, hivatkozva kormány ígéretekre, hivatkozva az új egyházi törvényjavaslat 55. §ára, nyiltan erős állást foglalt volna érdekeink mellett. Ezen oknál fogva jogos igényeink kielégítése végett mi a becsületes küzdelem terére nemcsak kilépünk, de tisztelettel felkérünk minden hazai rokongondolkozásu prot. egyházmegyét, minden prot. lelkipásztort, hogy nagyon is időszerű kérdésünket meghány-vetni s ebben a kérdésben állást foglalni méltóztassanak. Mi e kérdést oly fontosnak tartjuk, hogy ez még a rendkívüli egyházmegyei közgyűlés összehívását is megérdemli. S ha aztán a testvéregyházmegyék magukévá teszik az eszmét, ha a prot. lelkészek a legkisebb javadalom kérdésében más álláspontot foglalnak el, mint a közösbizottság; ha a Vé'emémj“-nél erősebb hangú s többet kérő lesz a közvélemény : akkor minden egyházmegye küldjön legalább két képviselőt egy, Buda pesten tartandó értekezletre, amely testületileg járulna a kormány vezetőihez jogos kérésének meghallgattatása s megvalósítása érdekében. Ha pedig felhívásunk csak pusztába kiáltó sző lenne; ha a prot. lelkészi kar kibontott zászlónk alá nem tömörülne; ha legéletbevágóbb kérdésünkben velünk egyet nem érezne : mi akkor is nyugodt lélekkel fogjuk elmondani: mi megtettük kötelességünket. A győzelem reménységével biztatjuk magunkat, ha ma nem, de holnap is azt mondjuk : ha olyan lelkesedés szállja meg sziveiteket, mint amilyen hevítette a mi lelkünket: akkor e szent és nemes küzdelemnek édes jutalma kellő kitartás mellett el nem maradhat Kitűzött célunk elérése érdekében a további lépések megtétele a közvélemény megnyilatkozásától függ. Atyafiui és kartársi szeretettel maradtunk Sajó- 8’zentpéteren, 1904 április 8-án tartott Egyetemes lelkészértekezleti közgyűlésünk nevében és megbízásából : Vadászy Pál, Szuhay Benedek, esperes, elnök. főjegyző. Csontó Kákoly, Elek József, b. tag. b. tag. Összhang a keresztyén vallásban. Ha az istenitisztelet nem túl doctrinür, hosszas, egyhangú, lankasztó vagy zavaró, hanem a vallásos kedélynek megfelelőleg, rövid változatú, ihletett, érzelmeket keltő, teljes erővel megható, kell, hogy a földi seregek mennyei zengedezésével áhitatos összhangban legyen az istenitiszteletnek helye, a templom is. Mintha minden ellenünk esküdött volna, e tekintetben is oly sok a hiány, a félszegség. Alapelvünk legyen : egyszerűség, de nem üresség, evangyéliomi tisztaság, de nem ridegség, lelki szépségekben való fő gyönyörköd és a külsőnek semmibe vevése nélkül, az ősök elveinek és gyakorlatának figyelembe vétele, de nem a tovább fejlődésre, újabb alkotásra képtelen szolgai megkötöttség és fanatikus előitélet. Még nem is olyan régen, az én gyermek koromban K.-ban felfordult az egész gyülekezet lelkésze ellen, mert a templomot kifestette, a boltozatra pedig egyszerű, ártatlan szimbolikus képeket rajzoltatott (biblia, kehely, szőlő, buzakalász-koszoru), mert az úrvacsora tányérnak bár ritkán látható lapjára a készítő talán tévedésből egy kis keresztféle figurát nyomott s mert az orgonán egy kis arany sugaras galamb alak fénylett. Nohát én kimondom, hogy az evangeliomi tisztaság és mérsékelt templomdiszítés között semmi ellenkezést nem látok. Nem is az evangéliomi tisztaság motoszkál a mi fejünkben, valjuk meg igazán, hanem a görcsös ragaszko
