Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-10 / 2. szám
* Tizenötödik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1904. január 10. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére ktUdendőlr. Az egyház és iskola köréből. * A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. fflegjelenlk minden vasárnap. A.z előfizetési dijait (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetéseit, reclamatiólt Faragó János íönmnkatáre czimére Ízűiden, cl ők. Lelkész-értekezleti megnyitó. Nagy tiszteletű Lelkész-Értekezlet! Még csak gondolatomban sem volt, bogy ez alkalommal itt megjelenve, nekem lehessen szerencsém megnyitni és vezetni értekezletünk mai tanácskozását és tárgyalásait. Azt hittem, hogy csendben, odahaza megvonulva, legfeljebb csak ha gondolatban veendek részt ez őszi lelkészértekezletünkön, nem akarva az alkalmatlanságért nehezére esni sem magamnak, sem senkinek! De parancsolt a kötelesség érzete, mely elől soha semmi körülmények közt nem szoktam vonogatni magamat s azon meggyőződés, bogy aki bármiféle bizalmi megtisztelő állásban van, annak félre téve egyéni érzelmeit, sokszor elhallgattatva bensejének fel-feltöro sóhajtásait: szolgálnia kell a közügyet alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Bizonnyal velem együtt mélyen méltóztatnak sajnosán érezni értekezletünk érdemes elnökének hiányát, távollétét, és megszoktak őt mindig közöttünk látni, velünk, élünkön tudni, szavai, megnyitó beszédei mintha most is fülünkbe csengenének, egész programra, megannyi tájékoztatás felekezetközi viszonyainkról, serkentés, buzdítás nekünk. Jó szerencse, hogy csak egyedül távoliét az oka s nem komoly, talán egészségbeli fogyatkozás és gyengeség; de igy is sajnos azt hiszem mindnyájunknak, annyival inkább nekem, kinek fogyatkozásom, gyengeségem annál szembetűnőbb. Szives elnézésüket kérem azért, ha talán erőtlennek, gyengének s helyének betöltésére csak ez egyetlen alkalommal is meg nem felelőnek bizonyulnék. Ha egy általános futó tekintetet vetünk, nt. értekezlet, hitfelekezetünk életére, azokra a kérdésekre, melyek annak egyetemét a legközvetlenebbül érdeklik s azon viszonyokra, melyek a legerősebb ráhatással vannak s a legszorosabb kapcsolatban állanak felekezetűnk érdekeivel, működésének, tevékenységének irányával, eltekintve a felekezetközi élet terén fel-felmerülő, de bennünket talán annál fokozottabb tevékenységre serkentő egy-egy sötétebbnek , viszásabbnak látszó mozzanattól, jelenségtől, a kép, amelyet látni fogunk, minden tekintetben felemelő, vigasztaló, a legszebb reményekre és eredményekre jogosító. Legfőbb testületünk, egyetemes konventünk, legjobbat célzó igyekezettel működik bizottságai által az országos zsinatunkra váró kérdések és törvények előkészítésén!! Es ha nem egyszer alaposnak látszó panaszok is merültek fel eme legfőbb testületünk centralizáló törekvései és iránya ellen, be kell ismernünk azonban azt is, hogy nem egy életbevágó^ kérdés megoldása, nem egy általános katásu intézmény létesítése egyedül és kizárólag neki köszönheti léteiét, tevékenységét. Hogy néha lassan, talán szerintünk túlságosan is lassan működik és alkot, az a kérdések nehéz és komoly voltában, a sokféle viszonyok eltérésében, nem egyszer politikai tekintetek mérlegelésében is leli természetes indokát és magyarázatát. Országos zsinatunkat most is egy évvel, sőt lehet, hogy még évekkel halasztotta el. Ámde, ha figyelembe vesszük az elintézésre váró kérdések fontosságát, mindenek felett azt az előkészületlenséget, mely ezeket a kérdéseket jel-2
