Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
229 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 230 nyomor, szeretetlenség, rút önzés, irigykedés, igaztalanság, megdöbbentő aljasság homályosítja el, mérgezi meg, szennyezi be az elméket, a lélek és szív mennyei virágait ? . . . * * * Előadásomat immár bevégzem. De nem anélkül, hogy egy kérdés fölvetését elmulasztanám. Vájjon helyesen választottam-e meg tárgyamat most, jól oselekedtem-e, hogy e vallásos estén ily súlyos témát feszegettem ? Én úgy gondolom, tárgyam választásáért gáncs nem érhet. Mert a cél, melyet magam elé tűztem, veendő figyelembe. Célom pedig az volt, hogy magyar bitsorsosaim előtt az „embert“ megrajzolva, szivükben hangulatot keltve, őket gondolkozásra késztessem és meggyőzzem arról, hogy az igaz ember még vallásos is, tehát boldog. Vallásos, ha tán a dogmák sokszor kelletlen, néha fölösleges béklyói alól menekülni is kiván. Protestáns testvéreinknek e tekintetben, ami tudniillik a lelkiismereti és vallásbeli szabadságot illeti, különben is nagy előnyük van más vallásu testvéreik fölött. Mert az igazságot szabadon kutathatják, gondolataiknak nyiltan kifejezést adhatnak, úgynevezett tekintélyi kijelentéseket bírálat alá vehetnek és igazságokul hirdetett szabályok előtt meghajolni nem tartoznak. Holott más vallásu atyánkfiái saját nemzetük nyelvén még istenüket sem imádhatják. Avagy említsem-e, hogy tős gyökeres magyar véreink templomaikban igy fohászkodnak : Goszpodi pomiluj ! vagy Kyrie Eleizon ! ez édes szavuk helyett: Oh Uram Istenem, irgalmazz nékünk ! Említsem-e, hogy derék magyar katholikus társainknál az istenitisztelet nyelve latin vagy görög s a kántor a gregorianumot énekli búgó orgona és egyéb hangszer kísérete mellett, de a hívők közreműködése nélkül. Mennyivel igazabb a protestánsok egyszerű éneke: Erős várunk nekünk az Isten . . . Te benned biztunk . . . Áldjátok az Úr nevét ... Az Ur én nékem őriző pásztorom .... melyeket a hi vők serege, egy szivveldélekkel anyanyelvén zeng Istennek házában! Hát a magyar zsidókról szőljak-e, akiknek fájdalom ! még mindig nagyrésze azt gondolja, hogy Jehova csak a német imádságot érti és hallgatja meg 1 ... . Mondottam, hogy protestáns társaimnak a más vallást követők fölött előnyük' van. De zokon ne essék, azt is ki kell jelentenem, hogy ezt az előnyt eléggé nem tudják méltányolni és nem akarják azt sem a maguk, sem az összesség érdekében jól és természetesen fölhasználni. Bizony a szabadsággal, mely birtokukban van, gyakran visszaélnek. Jó kálvinistának, általában jó protestánsnak lenni sokkal nehezebb, mint gondoljuk. Mert a protestáns különösen kötelezve van arra, hogy az ember fogalmát megközelíteni iparkodjék, hogy szivét-lelkét alaposan kiművelje és egész lényének nemesbülését előmozdítsa . . . Európa közepén élünk mi ; igaz, egy kissé már Kelet határán. Tízmillió magyar. Valamivel több vagy kevesebb, az már mindegy. Ez a nép csak úgy tarthatja fenn magát, csak akkor lesz jövendője, ha nemzeti mivoltát is hiven megőrizve, lépést tud tartani a Nyugat nagy kultur-népeivel. Pedig csakis akkor tarthat lépést, ha szabadságát megvédelraezni képes, ha értelmét (intelligenciáját) minél magasabb színvonalra fokozza és dolgozik fáradhatlanul, egyszóval, ha egész tömegében európaivá fejlődik. Nagy-Britannia protestáns birodalom és igazán szabad, erős és hatalmas. Az angol nemzet első a világon. Minek köszönheti elsőségét, rengeteg hatalmát és gazdagságát ? Bizonyára annak, hogy nagy arányokban szerezte meg azon tulajdonságokat, melyek az ember fogalmához tartoznak. Még vallása is nemzeti. De nincs is más nemzet, mely annyira vallásos, annyira munkás, tanult és felvilágosodott volna, mint éppen az angol, mely minden téren oly csodás nagyságokat mutat fel és ajándékoz az emberiségnek. . . . És most, türelmes hallgatóim, fogjátok rám, hogy én, aki még mindig kerülgetem a lebecsült metafizika ködös határait, ki eszményekről (Isten, haza, nemzet) beszélek : egy kissé elmaradott idealista vagyok. Nem bánom. Legyetek ti felvilágosultabbak, reális gondolkozásuak, amint illő a XX. században. Csak arra kérlek benneteket kálvinista, őszinte szeretettel, hogy soha ne feledkezzetek meg az ember fogalmáról, de sőt világosítsátok meg magatokban annak igazságát a mag a tok jóvoltáért, a népek üdvéért és az összes emberiség boldogulásáért! „Orando et laborando !“ Kenéz’y Csatár. |xönyYÍsmEi|tEíés. Énekeli, dalok. Gyűjtemény ev. ref. egyházi énekkarok számára. II., javítót kiadás. Szerkesztette : Hodossy Béla, sárospataki áll. tanítóképző-intézeti tanár. Sárospatak. Kiadja Trócsányi Bertalan. Ára 2 korona. A hazafias érzés ápolására, a vallásos buzgóság erősítésére, a jó Ízlés fejlesztésére s általában a felnőttek minden irányú erkölcsi nevelésére egyik intézményünk sem alkalmasabb a jól szervezett és tapintatos körültekintéssel vezetett énekkarnál. Kissé elkésve veszik ugyan észre vezető embereink az ének eme nagy fontosságát és ma sem tesznek még meg az érdekében minden lehetőt; de annyi tény, hogy az énekkarok napról-napra örvendetesen szaporodnak és áldásos hatásukat ma már azok is látják, akik talán mulatságnak igen, de komoly nevelési eszköznek nem tekintették. Nekünk, protestánsoknak, többszörösen is nagy szükségünk van az énekkarokra. Iskolai énektanításunk valóban szánandó állapotban sinylődik ; a legtöbb helyen nem más, mint értelmetlen és Ízléstelen magolás. Templomi énekes könyvünk dallamai, ritmusa legnagyobbrészt merőben idegenek s ezért a mi magyar népünk sajátos faji tulajdonságaival máig sem tudtak teljes mértékben egybeolvadni. Orgonánk aránylag még kevÓB helyen van és ha így haladunk, még eltelik egypár
