Dunántúli Protestáns Lap, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-03 / 14. szám
231 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 232 száz esztendő, amíg mindenütt lesz. Ilyen körülmények mellett senki sem csodálhatja, ha hiába keresünk széles e világon olyan hozzáértő egyént, aki templomi éneklésünkkel megvolna elégedve. A küszöbön van az uj énekeskÖny is. Hol tanulják meg a felnőttek az uj, avagy az átalakított dallamokat ? A templomban, a kántortól ? Avagy otthon, az iskolás gyerekektől ? Ha csak erre számítunk, akkor forradalmat igen, de igazi Örömet, vallási gyönyörűséget alig fog az uj énekbskönyv okozni. Részletekbe az alkalommal nem bocsátkozhatom ; de azt hiszen, hogy a felszínre vetett gondolatok így is elég mértékben bizonyítják az egyházi énekkarok rendkívüli fontosságát. Bizonyára ezekre gondolt Hodossy Béla kartársam is, midőn Énekek-, Dalok oimü könyvét készítette. Az a körülmény, hogy a könyv szerzője állami intézetben működik, már egymagában sajátságos tanulságot nyújt. Nem tudom, hol keressem az okát, de keserűen tapasztalom, hogy egyházi embereink egy része mindjárt bizonyos gyanakodással tekinti azt, akit a sors állami szolgálatba vezetett, s míg a felekezeti itkolákban működők zavartalanul élvezik az előlegezett és soha meg nem ingatható dicsőséget, addig az államiak becsületes, Önzetlen munkájának rendszerint kicsinylés, észre nem vevés, gyanúsítás a jutalma. Senki se csodálkozzék tehát, ha protestáns önérzetemből eredőleg tiszta lelkiismerettel, teljes meggyőződéssel állítom, hogy nem tudok képzelni olyan felekezeti zenetanárt, aki buzgóságban, lelkesedésben és eredményben többet használt volna egvházi éneklésünk ügyének, mint Hodossy Béla, a sárospataki állami tanítóképző-intézet zenetanára. Fent jelzett könyvét szintén az ügyszerető buzgó ság, az önzetlen lelkesedés hozta létre. Mint ő maga mondja az előszóban : „Közrebocsátom azokat a műveket, melyeket 10 év alatt, mint a sárospatakai ev. ref. egyházi énekkar vezetője ily célból részint magam Írtam, részint összegyűjtöttem. Adja Isten, hogy szerény könyvem lehessen az, aminek szántam: a hazafias és vallásos érzelemnek s a jóízlésnek a mi kálomista népünk közt továbbterjesztője. “ Tartalom tekintetében a következő főrészekből áll a könyv : I. Hazafias dalok, (5 drb.) II, Uj-évi énekek. (2 drb ) III. Virágvasárnapi énekek. (2 drb.) IV. Nagypénteki énekek. (2 drb.) V. Húsvéti énekek. (2 drb.) VI. Áldozó csütörtökre. (2 drb.) VII. Pünkösire. (2 drb) VIII. Confirmatióra. (2 drb.) IN. Úrvacsorára. (2 drb.) X. Vasárnapra. (2 drb.) XI. Október 31.-éré. (2 drb.) XII. Karácsonyra. XIII. Az év utolsó napjára. (2 drb.) XIV. Históriás énekek a XVI. századból. (6 drb.) XV. Kurucdalok. (6 drb.) XVI. Temetési énekek. (31 drb.) XVII. Népdalok. (15 drb.) Összesen tehát 86, különböző alkalomra irt ének van a gyűjteményben, amely szám — különösen a vallási szükséglet tekintetében — bőségesen elég a népénekkarok számára. Főforrásul a magyar zeneirodalmat használta ugyan fel a gyűjtő, de a külföld nagy zeneköltőit (Glück Mozart, Beethoven) szintén kellő figyelembe részesítette. Hogy az egyes darabok nem mind egyenlő értékűek, az természetes, de a széleskörű zeneirodalmi ismeretet, a fejlett eszthetikai Ízlést, amelyek a meg-válogatátban vezették, csak az elfogult tagadhatja meg a gyűjtőtől. Saját darabjai közül különösen a Jaj, de bús ez a ravatal kezdetűt emelem ki, amely valóban a kiváló darabok közé tartozik. Csak egy kívánságom volna a darabok megválogatása tekintetében, az, hogy a következő kiadásokból talán célszerű volna a felütéssel kezdődő darabokat elhagyni. Ügyesen választotta meg a szerző a hangterjedelmet is : tenor #-nél magasabbra, s a bassus /-nél mélyebbre sohasem halad, sőt ezt a két határt is ritkán éri el. Ezt az eljárást csak az nem helyeselheti, aki sohasem vezetett népénekkart. Az összJiangosítás egyszerű, dallamos és szabatos, s ezért, mig egyrészről a darabok megtanulása semmi különös nehézségbe nem ütközik, másrészről csakugyan érdemesek is a megtanulásra. Általában az átdolgozásról is csak dicsérettel szólhatok, annál is inkább, mert ezt a II. kiadást sok tekintetben javította a szerző. Itt is csak egy kívánságom volna, s ez a Szózatra vonatkozik. Amit erre vonatkozólag ezelőtt 2 évvel mondtam, ma is fenntartom. Igen, a Szózat nem énekelhető ügy, amint eredetileg alkotta Egressy, mert a szöveg ritmusa nincs összhaugzásban a zene ritmusával; az az átalakítás azonban, amelyet Hodossy kísérlett meg, túlmegy azon a határon, ameddig az átalakítások mehetnek. Minden esetre övé azonban az érdem, hogy az eszmét felszínre vetette s így a dologra másokat is figyelmessé tett. A könyv 2 év alatt második kiadást ért. Ez a körülmény önmagában is eléggé bizonyítja a mű fontosságát és szükséges voltát. Nyugodt lelkiismerettel ajánlom az egyházi énekkarok vezetőinek figyelmébe. Sarudy Ottó. jegyes ^özteményEÜ — Olvasóinknak s lapunk m. t. barátainak boldog húsvéti ünnepet kívánunk! — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Szőlő- és borgazdasági tanfolyam lesz ez év április-május, illetőleg október havában néptanítók részére Szt.-Endrón, Tapolcán, Pozsonyban. Egerben, Tarcalon, B.-Diószegen, Ménesen és Nagy-Enyeden. A tanfolyam tavasszal 2 hétig, ősszel szintén 2 hétig tart, minden résztvevő tanító 120 kor. segélyben részesül. — A főgimnáziumi igazgatóság ez utón is figyelmezteti a szülőket és gyámokat, hogy a tandíj harmadik, utolsó részlete (15 kor. 30 fill, e hó elején esedékes.) Amikor a tanulók visszajönnek, el ne mulasszák kifizetni, . úgyszintén másnemű iskolai tartozásokat sem.
