Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
153 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 154 tott római pápai jubileum a'kalmával még más is nem történt volna. A referáda szerint délben diszebéd volt a plebánrán, hol az asztal előtt XIII. Leo virágokkal és pápai színekkel ékesített, képe volt felállítva. Ezen diszebéden vallásfelekezeti különbség nélkül szintén jelen voltak a hatóságok képviselői „és ebéd folyamán a főispán XI11. Leóra, a plébános pedig a királyra mondott fölköszöntőt, miket a vendégek állva hallgattak meg.“ Hát, uraim, ez az, a mire én azt mondom, hogy talán egy kissé mégis csak sok ! Több református egyházmegyének és kerületnek vezéférfia, a vármegyének főispánja, hogy első sorban a római pápát éltesse és csak azután következzék a legelső magyar ember, a király, ez már túlhajtott udvariasság még a plébános ut asztalánál is! Ezzel már nemcsak vallási, de nemzeti büszkeségünk is sértve van. Alig lehet valaki nagyobb tisztelője a főispán urnák, mint én, de ezen szereplése ellen mégis tiltakoznunk kell, mert a hallgatás beleegyezést jelent, már pedig a római pápának magyar hatóságokkal való iinnepeltetésébe, pláne királyunk háttérbe szorításával, nem egyezhetünk bele ! II. Községünkben az 1868. évi XXXVili. t.-eikknek és az egyházkerületi tantervnek megfelelő ev. ref. felekezeti ismétlő iskola van. Se iskolaszékünk, se községi elöljáróságunk nem tartotta szükségesnek az országos törvénynek megfelelő ismétlő iskolát a ministéri rendelvény kívánalmai szerint való gazdasági ismétlőiskolává átváltoztatni. Mert népünk ember emlékezet óta kertészkedéssel foglalkozik, káposztánkat, hagymánkat, gyökerünket még a 4 — 5 ik vármegyében is ismerik és kedvelik. Csakis az apák módszerét követő művelésnek és rendküvüli szorgalomnak tulajdonítjuk, hogy lakosságunk, népességéhez képest kicsiny határa mellett is a sok állami, ártéri, községi, egyházi adókat pontosan befizeti és anyagilag sokkal jobban áll a szomszédos 4 —5-ször akkora róm, kath. községnél. De még szükségesebbnek is tartjuk a 12 —15 éves tanköteleseknek a rendelkezésre álló csekély tanítási időben a szülék által mellőzött, számolás, irás, olvasás, polgári ügyiratok, hazai és egyházi történelemben való ismételtetését, mint a szülei háznál napról-napra látott ás gyakorlott kertészkedésben való oktatását. Ámde mi történt ? A községi képviselőtestületnek több alkalommal majdnem egyhangúlag hozott határozatával szemben a községi jegyző ur febr. 28-án a következő hivatalos átiratot küldötte ev. ref. felekezeti iskolánk kántortanitójához; „- a ^ T. K. J. főtanitó urnák. Helyben. A járási tek. Főszolgabíró urnák 4101 <to2- valamint tek. Sz. B. járási stb. főszolgabíró úrtól f. év. febr. hó 27-én vett szóbeli utasításunkhoz képest felhívjuk, hogy miután a gazdasági ismétlőiskolát községünkben mai alólirott naptól kezdve szervezettnek és életbeléptetettnek kijelentettük, ennélfogva az előirt tananyagot a tanköteleseknek az eddig is ismétlő *) Hja ő nem az „Isten helyettese!“ iskolául felhasznált tantermében tanítani szíveskedjék és a vezérkönyv elnyerése végett pedig a kir. Tanfelügyelőséget keresse meg. K. 1903. felír, hó 28. stb. Vájjon erre is nem illik-e, hogy talán egy kissé mégis csak sok ? ! Országos törvénynek és egyházkerületi tantervnek megfelelő felekezeti ismétlő iskolánkat hatósági rendelettel ily villanykorszakbeli gyorsasággal beszüntetni. Felettes egyházrhatóságunk és a helyi iskolaszék megkeresése nélkül rendelkezni iskolaépületünkkel és az egyház által választott és fizetett kántortanitónkkal ?! Hát velünk szemben semmiféle udvariasság, az egyházi önkormányzati jognak tiszteletben tartása nem kívántatik ? Hiszen, ha felettes egyházi hatóságunk utján csak egyetlen egyszer meglettünk volna keresve régi ismétlő iskolánknak gazdasági ismétlőiskolává való átalakítására nézve, hatósági erőszak nélkül is átalakitottuk volna, mint a mint ezt tegnapi gyűlésünkön fel is ajánlottuk! III. Főtisztelendő püspök ur iránti tiszteletből és szeretetből kötelességemnek tartom az e lap múlt évi, 46-ik számában „„Elmélkedésre méltó vármegyei határozat'1 cimii cikkben közlött, iskolai alapítványok ellenőrzése és elszámolása tárgyában hozott közig, bizottsági határozatra vonatkozó főpásztori leiratát szórólszóra, mindenek megnyugtatására közölni : „4. szám. Nagyt. Lelkész Ur ! Komárom vármegye közigazgatási bizottságának m. é. aug. 12-én 758/1902. sz. a. kelt határozatával felhívta a községek elöljáróságait és az iskolaszékek elnökeit, hogy a közjótékonysági, köznevelési különösen népnevelési célokra tett alapítványokról az alapi tó leveleket terjeszszék be jóváhagyás, a számadásokat pedig ezen alapítványokról visszamenőleg is ellenőrzés végett a kir. tanfelügyelőséghez. Tekintettal arra, hogy ezen határozat ev. ref. egyházi önkormányzati jogunkat érinti és igy azon határozatok közé tartozik, a melyeket az egyh. törv. 128. §. értelmében a lelkészek csak akkor hajthatnak végre, ha azok velük saját egyházi hatóságuk utján közöltéinek, a rendeletnek ily értelemben való megváltoztatása érdekében Komárom megye közigazgatási bizottságához előterjesztést adtam be. Felhívom tehát Nagytiszteletiiségedet, hogy a határozatnak foganatosítását további intézkedésemig, illetve az egyházkerületnek ez ügyben hozandó határozatának közléséig hagyja függőben. — Komárom, 1903 január 1. stb. Ehhez nem kell com mentár! VÁGMELLÉKI. Lelkész választási törvényeink hiányai. Azon tiszteletteljes kéréssel vagyok bátor felkeresni Nagytiszteletüségedet, hogy az alábbi tisztelettel feltett kérdésekre nagybecsű véleményét közölni szíveskedjék : 1. Az egyházi törvény 209 §. mikor sújt kizárással ; csak akkor-e, ha a szónoklat a szolgálati he-10*
