Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
155 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 156 lyen kivül közeli egyházban lett tartva vagy átalában, ha szolgálati helyen kivül ? 2. érvénye mely időre terjed ki, csak a pályázat beadása és a választás megejtése közötti időre vagy a pályázat kiírásának idejétől a választásig, vagy csak a választásra bocsátottaknak a gyülekezetben történt kihirdetésétől számítva választásig, vagy végül az egész üresedés tartamára ? 3. A pályázat kiírása mely időponttól tekinthető érvényesnek, a pályázat kiírásának dátumától-e, vagy a hivatalos lapban való megjelenésének idejétől, vagy pedig midőn a pályázatról már a legtávolabbi egyházban is tudomást szerezhetnek? 4. Ha előbb is tudott dolog, hogy valaki pályázni óhajt, vájjon pályázónak csak pályázatának beadásától tekinthető-e s előbb elkövetett, törvénybe esetleg e §-ba is ütköző cselekményei nem jöhetnek e számításba s nem képeznek-e semmiségi okot? 5. Ha valaki e § ellen vét, bocsátható-e választásra, vagy a kizárást előbb ketl eszközölni ? Ha igen, mely forum eszközli azt? Talán hivatalból az esperes, vagy a minősitő * bizottság, vagy épen a választáshoz kiküldött bizottság, vagy pedig az időszaki biróság döntését kell provokálni a választás előtt ? Ha ez utóbbi megtörténhetik, esetleges felebbezés megakadályezhatja-e a választás megejtését ? Vagy csak választás után panasz esetén van helye bírói döntésnek ? Egy másik lelkész, Tiszteletteljes válaszom a következő : Az egyházi törvény 209. §-ának azon rendelkezését, hogy a pályázóknak a választásból való kizárását vonja maga után, ha szolgálati helyükön kivül szónoklatot tartottak, a hol őket a választók meghallgatták, a leitett kérdésekre vonatkozólag másként magyarázni nem lehet, mint: 1. Bármely egyházban történt a szónoklattartása, ha az közelébb volt a választó egyházhoz, mint a szolgálati hely : a kizárás jogosult. 2. A szónoklattartásra időhatárul a lelkészi állomás megüresedésétől a választásig terjedő időt kell tekinteni, mert ha a pályázat meghirdetése előtt, vagy azután történt is a szónoklás, mindenesetre azon célból történt, hogy a választók meghallgassák : tehát a kizárás ez esetben is jogosult. A 3. 4. kérdésre megvan a felelet 2-re adott válaszban. 5. Választásra a 209. §. ellen vétő nem bocsátható. A kizárást, ha a vétségről biztos tudomása van, eszközölheti az esperes, vagy a 206. §. értelmében a pályázati kéryényeket átvizsgáló bizottság. A választás vezetésére kiküldött bizottság erre nem jogosult. Ha a kizárást a 209. §. szerint senki sem eszközölte a lelkészválasztás előtt és azt választották meg, a kit az idézett § alapján kikellett volna zárni: az esperes a 230. §-ra való hivatkozással, mivel oly mulasztás követtetett el, mely a választást feltétlenül érvénytelenné teszi, egyházm. gondnok elnök társával a választás megsernmisiti. De mivel választás ellen, csakis az illető egyházközség választásra jogosult tagjai emelhetnek panaszt (231. §.), hogy az esperes a választást megsemmithesse, mindenesetre panaszosnak kell lenni, s mivel a választók azt nem igen szokták ily esetben megtenni, a választást megelőzőleg kell az igazolt panaszt az esperesnek bejelenteni, s ezt bárki megteheti. A további eljárás a közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik a 300. §. 1. 2. szerint. Mivel pedig, hogy a kizárást ki alkalmazza, nincs a Törvénybeu körvonalozva, az új lelkészválasztási törvényjavaslat 242. §-ába (régi 230.) felveendőnek véleményezem, hogy az esperes egyházmegyei gondnok elnöktársával a választást akkor is megsemmisíthesse, ha a megválasztott egyén a megüresedés után a választó egyházban megjelent, vagy valamely közeli egyházban szónoktot tartott, s akkor a kérdezett nehézményre nem lesz többé vélemény különbség. Thúky Etele. Nyílt kérés Thúry Etele tanár úrhoz. Id. Ősire István, közelebb megjelent közleménye Előszavában, Kálmáncsehi Sánta Mártont egészen Somogy és Baranya számára foglalja le, mindjárt a reformatio kezdetén. Bizonyosan Tóth Ferenc nyomán indul, a ki a Magyar- és Erdély-országi protestáns Ekklésiák Históriája cirnü jeles munkája 47 lapján ezt Írja: „1530 előtt kijött Kálmáncsehi Sánta Márton Baranyából, hol eddig a köznépnek hirdette a Helvétusok értelme szerint előadott Evangéliumot“, majd néhány sorral alább: „1530 ban a Nagyságos Petrovits Pétert a reformata vallásra téritette.“ Tóth Ferenc megszokta ugyan nevezni kútfőit és adatait a korabeli viszonyok közepette is erősen megrostálta, de az idézett két nagyon fontos állítására nézve ezt elmulasztja. Ha nem csalódom, Pápai Páriz Ferenc orvostudornak, a magyarországi ev. ref. egyházak első rendszeres történet írójának „Romlott fal építése“ (rudus redivivum) nevet viselő dolgozatából merített a mi derék Tóth Ferencimk. Ugyanis „a Lutherani comburantur“-féle törvénycikk említésekor, felsorolja P. P. F. azon világi és egyházi protestánsok neveit, a kik ellen ezen „articulust Írták akkor időben“ igy ezek között Kálmáncsehi Márton munkácsi pap és annak protectora Petrovics Péter ellen. Páriz P. Ferenc ezen állítását alább szállította Szabó Károly, világosan kimutatván, hogy az említett férfiak egyikére sem vonatkozott azon törvény, mivel ezeknek fellépése és működése a reformáció terén 1523 után több évvel történt (Századok I. évf. 155 1.) De hát mikor? Mert imé több egyháztörténet Íróink, köztük tán Nagytiszteletüséged is, azt Írják, úgy tanítják, hogy Kálmáncsehi S. Márton az 1538-i segesvári hitvitában, mint gyulafehérvári kanonok szerepelt és csak 1550— 1551 táján hagyta ott pilises társait. Láthatólag itt nagy idő különbség van. Mit szóljunk ehhez ? Én azt gyanítom, hogy itt, két személyről van szó Más volt
