Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

799

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

800

Leány gyülekezet van (ág. h. ev. és ev. ref. együtt) 858. Lelkészeken és gyülekezeteken kivül most van az Irodalmi Társaságnak 275 rendes fogja. Ezek közül azonban sokan jóformán beiratkozásuk óta nem fizettek tagsági díjat; ami azt mutatja, hogy csak névleges tagok; rájuk a jövőben se igen lehet számítani. Azért ne is vegyünk számításba többet, mint 150-et.

Pártoló tag van jelenleg 606, legnagyobb részük az egyházközségek és a lelkészek közül. A jövőre azért csak 150-et vegyünk számításba ezek közül is.

(Folyt, köv.)

Kis József.

Gyülekezeteink segélyezése.

(Vége.)

IV. Közalap.

Ennél a segélyforrásnál csak a száraz adatokat sorolom fel, amelyek magyarázatnál érthetőbben elmondják annak kezelését és felhasználási módját.

Az elmúlt 10 évben befolyt összesen 4.282.492 kor. Ebből kiadatott egyszersmindenkori, missziói és tőkekamat segélyül 957.963 hor. azaz : 22%. A többi 78% más célra lett felhasználva.

Egyháztagok évi járuléka volt 1.739,092 korona levonva abból a segélyül kiosztott 958.963 koronát, nyilvánvaló, hogy 780.129 korona visszatartatott. Tehát nemcsak hogy a közalap nem adott segélyt, hanem több mint % millió koronát szedett össze gyülekezeteinktől s azt magánál tartva tőkésítette. Evidens dolog, hogyha egy testülettől — mint a magyar ref. egyház — 10 évről 10 évre a közalap 1.739.092 koronát beszed s csak 958.963 koronát ad vissza, úgy azon testületet, beleértve annak minden egyházát, minden tagját, 10 évenként 710.129 koronával szegényebbé teszi. Igaz, hogy a tőke sok millióra felszaporodik, de az egyházainkat nem menti meg a pusztulástól.

A jelen évben is igen sok Ínséggel küzdő egyházunk folyamodott segélyért, különösen tőkekamat segélyért s az lett mindegyiknek a válasz, hogy az évi 428.249 koronából erre a célra nem maradt több, mint 806 korona : ezt pedig nem érdemes kiadni. Csak az a kérdés, hogy egyházaink meddig várhatnak ? Egyes gyülekezeteink adóssága milliókra megy, amely után

6—7%-ot fizetnek kamat fejében, a közalap pedig 3 -4 °/0-on gyiimölcsözteti magának a kicsiny és szegény egyházak filléreit.

Tudom, hogy sok szükségeink vannak, de legelső sorban és feltétlenül az egyházi terhek alatt roskadozó, sok adóssággal küzdő, elszegényedett kis egyházainkon kellene segíteni. A prot. egyháznak erős és rendületlen fundamentuma : a virágzó egyházak, az evangéliom szerint reformált egyházat élő kövekből kell felépíteni, mert erről mondotta Idvezítőnk, hogy azon a pokolnak kapui sem vehetnek diadalmat. Céltalan, hiában való a milliókra rugó kincseknek összegyűjtése és őrzése, ha e mellett egyházaink szétzüllenek. Pedig már ezen az utón vannak. Mire mutat másra egyházainknak azon igyekezete, hogy megüresedés alkalmával nem akarják a lelkészi állásokat betölteni, hogy szabaduljanak az óriási terhektől, melyeket immár nem birnak tovább emelni. Szomorú és sötét a jövő, mely várakozik reánk.

Méltóztattak látni, hogy úgy a kerületnél államsegélyből, mint a közalapnál csak egy kis morzsa vettetik oda a legnagyobb Ínség és nyomorúság enyhítésére, de teljesen céltalanul, mert annak semmi haszna nincs. Szeretem hinni, hogy ennek oka az, miszerint a felsőbb körök egyáltalában tájékozatlanok egyházaink viszonyairól s nem forgolódván a nép között, nem ismervén gyülekezeteink sanyaruságát, a híveknek roskasztó terhét, teljes jó hiszemiiséggel járnak el. Ez esetben még van orvosság, mert ha a nyomor jajjait meghallják, lehetetlen hogy segítségül ne legyenek. Ha pedig azon eset áll elő, hogy bajainkat teljesen ismerik, nagy lesz a csalódás, fájdalmas a felébredés.

Nem mondom én azt, hogy egyházaink a közel jövőben rohamosan elpusztulnak, mert a valláshoz, annak hitelveihez, az anyaszentegyházhoz való szívós és csudálatra méltó ragaszkodás, oly lelki erőt ad híveinknek, hogy egész a végső pontig megállanak. De attól félek, hogy ha a segedelem későn érkezik, hiában való lészen. Betegen még lehet segíteni, de a meghaltnak hasztalan a világnak minden orvossága.

A kerületeknek állna kötelességében feltárni a konvent előtt nyomorúságos állapotunkat, a maga teljes valóságában s oda hatni, hogy azon minél hamarabb segítve legyen.

Bocsánatot kérek a mélyen tisztelt közgyűléstől, bogy ilyen tüzetesen, hosszadalmasan foglalkoztam ezen anyagi ügyekkel, de tekintve az előzményeket, nem térhettem ki előle, nehogy az a vád érjen, hogy minden ok nélkül, szükségtelenül bolygattam meg ezen ügyeket.

S hogy éppen nekem jutott ez szomorú kötelességül, annak oka ami sajátos viszonyainkban rejlik. Hogy ami megyénkből hangzott fel először a jajkiáltás, annak egyszerű magyarázata az, hogy nálunk legtöbb az egyházi adó, lelkészek, tanítók fizetése, sőt az egyháífentartási szükséglet fele része, néhol ez is egészben a személyekre van róva a díjlapok értelmében, tekintet nélkül arra, hogy telkes-e vagy zsellér, gazdag-e vagy szegény. Innét van az, hogy a szegény vagy kisbirtokos állami adójának 100, 2U0—500 százalékát kénytelen fizetni egyházi adó fejében, Halom számra érkeznek évenként a segélykérvények a közgyűlés elé, bizonyságául annak, hogy ütött immár az utolsó óra, mikor az eddigi intézkedéseken múlhatatlanul változtatni kell.

De azért is fel kellett tárnom helyzetünket, hogy a felsőbb hatóságok tudjanak róla. Példabeszéd szerint „néma gyermeknek anyja sem érti szavát,“ ha tehát mi hallgatunk, minket, a kormányzókat ér a vád, hogy nem viseltünk gondot a nyájról, melynek őrizése ránk bízatott, elhanyagoltuk kötelességeinket. így azonban bármi következzék, a felelősség súlya minket nem terhel.

Nagy Lajos. 49*