Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-06 / 49. szám
797 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 798 bály 25. §-tól eltérően, a következőleg állapította meg a társaság kiadványait: a) Időszaki folyóirat. (Protestáns Szemle) amelyben az egyházi és iskolai élet s a theologiai tudományok körébe vágó népszerűsítő dolgozatok jelennek meg. b) Tudományos könyvek, első sorban egyháztörténeti monográfiák. c) Egyháztörténeti adattár. d) Valláserkölcsi könyvek és füzetek. („Házi kincstár“ és „Koszom.“) E kiadvány sorozatokat a szükséghez és a társaság anyagi erejéhez képest szaporíthatja a választmány. A 30. §. megállapítja, hogy a pártfogó, alapító és rendes tagok tagsági illetménye a „Protestáns Szemle,“ a „Tudományos könyvek“ és az „Egyháztörténéti adattár“ cimü sorozat. A pártoló tagokat (évenként 6 koronát fizetnek) a Protestáns Szemle illeti meg. A segítő tagok (évenként 3 koronát fizetnek) illetménye a „Valláserkölcsi könyvek és füzetek“ c. kiadványsorozatok. („Házi kincstár és „Koszorú.“) Első tekintetre igen könnyű belátni, hogy az a) és d) pontok alatt fölvett kiadványokra minden protestáns gyülekezetnek, anya- leánygyülekezetnek egyformán szüksége van. Ezek a kiadványok kiválóan az életet, a mindennapi szükség kielégítését szolgálják és az egyházi életnek, a vallásos buzgóságnak föllendítésére és ébrentartására kiható erejükben versenyeznek a szószékkel. E szellemi fegyvereknek egyetlenegy lelkipásztor kezéből .se volna szabad hiányozni. De ha szinte nélkülözhetetlenek a hittudományban képzett s kiválóan az igehirdetésnek élő s az ide vonatkozó könyveket és egyházi lapokat rendszerint megszerző és olvasó lelkipásztorok kezében : mennyivel inkább szükségesek a leánygyülekezetek vezetői, a praeoráns tanítók kezében. Hisz ezek már alapjában jóval kevésbbé képzettek a hittudományban ; arról pedig, hogy a vonatkozó irodalmat figyelemmel kísérnék, talán szó se lehet. Hivatásuk is első sorban a tanítás az iskolában s nem az igehirdetés és a gyülekezeti élet gondozása. Márpedig az egyházi élet gondozása ily helyeken is ugyanazon módot és eszközöket kívánja, amennyiben csak lehet, mint az anyagyülekezetekben, mert hisz az emberek és életviszonyaik is azonosok. Jó, célszerű eszközökre nekik hát kétszeresen szükségük van ; hogy ezen eszközök birtokukban, kezeik között legyenek, ez épp úgy érdekében áll az egyes gyülekezeteknek, mint az egyetemes egyháznak. A b) és c) p. alatti kiadványok már inkább a tudományt, az elméletet szolgálják. Azért ezek inkább a lelkészek tudományos képzettsége és színvonalon maradása érdekében fontosak. Ezeket tehát a leánygyülekezetek bátran nélkülözhetik, de az anyagyülekezetek már nem. Összetartó, vállvetett munkásságunknak oda kell tehát irányulni, hogy az egyházközségi könyvtárak minden gyülekezetben fölállíttassanak, és hogy az anyagyülekezetek könyvtárai részére megszereztessék a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak minden kiadványa, a leánygyülekezetek könyvtárai részére pedig legalább az a) és d) pont alattiak. Ennek pedig egyszerű és egyenes utja-módja az, hogy minden anyagyülekezet legyen rendes tagja a M. Pr. I. T.-nak évi 12 korona díjjal; a leány gyülekezetek pedig legyenek pártoló tagjai évi 6 korona díjjal; amazok aztán kapjanak meg minden kiadványt, emezek pedig az a) és d) p. alattiakat. Ha igy szervezzük az egyházközségi könyvtárakat, akkor azon a beláthatatlan szellemi hasznon kivül, ami az egyes gyülekezetek lelkészeire, tanítóira s általuk az egész gyülekezetre árad, szinte hihetetlenül megerősítjük a Magyar Protestáns Irodalmi társaságot is. Pedig ennek szükségét is régóta és mélyen érzik a társaság vezetői. E szükségérzet birta arra Tejes István és Radácsi György választmányi tagokat, hogy M. Pr. I. T. debreceni gyűlésén 1899 szept. havában fölvessék a lelkészi könyvtárak gyülekezetenként való szervezésének eszméjét. Említett közgyűlés jegyzőkönyve azt mondja : „Felszólalók meggyőzőleg kimutatták, hogy ha a lelkészi könyvtárak felállítását mindenik egyházkerület minden gyülekezetre nézve elhatározná, mily nagy anyagi erőt lehetne ebből gyűjteni az egyházi s különösen a tudományos theologiai irodalom támogatására.“ Határozat lön : „a közgyűlés élénk rokonszenvvel fogadja a termékenynek Ígérkező eszmét. Társulatunk tagjait s különösen az egyházkerületek püspökeit és más vezérférfiait bizalommal fölkéri, hogy a lelkészi vagy parochialis könyvtárak szervezését saját hatáskörükben az egyházkerületeken előmozdítani s ez által az I. T. anyagi érősítését elősegíteni szíveskedjenek.“ ... A következő évben a pozsonyi közgyűlésen Fejes István ismét felhívta indítványával a figyelmet e dologra; és a közgyűlés a „ Társaságra nézve életbevágó indítványt egyhangúlag magáévá tette.“ Mindenki tudja, hogy a M. Pr. I. T. évi közgyűlésein szép számmal részt vesznek úgy az ág. hitv. ev., mint az ev. ref. egyház előkelőségei, egyházi és világi részről. A vezérek tehát egyhangúlag fejezték ki óhajtásukat az iránt, hogy a parochiális könyvtárak felállíttassanak és ez által a M. Pr. 1. T. nagy anyagi erőt nyerjen. Ugyan ki volna, ki lehetne az közöttünk, a vidéken, aki óhajtásukhoz örömmel ne csatlakoznék ? ! Nem hiszem, hogy lehetne valaki. Vessünk azért számot azzal, hogy ha minden ág, hitv. ev. és ev. ref. anya- és leánygyülekezet tagja lenne a M. Pr. I. T.-nak, a fönt már említett módon, micsoda évi jövedelemre számíthatna a társaság és adhatná-e a jelzett kiadványokat a gyülekezeteknek ? Az anyagyülekezetek száma : a) ev. ref. — 1980 b) ág. h. ev. = 673 2653 Az egyházközségek közül azonban már eddig is pártfogó tag 6, alapító tag 112. E 118 gyülekezetét tehát a rendes tagoknál nem vehetjük számításba. E szerint anyagyülekezet, mint rendes tag lessz 2535.
