Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 772 iratokat, Mert bár az új-szövetségben levő ó-testamentomi idézetek, gyakorta nem egyeznek pontosnn az ó-szövetségnek bármelyik mostani alakjával s a tudósok meg is kockáztatták azt a feltevést, hogy az ilyen esetekben az idézetek egy akkor létezett aram fordításból vannak véve — ez azonban csakis sejtelem. Á másik nyelv, melyet ismert, a görög volt. Fölnevekedése helyén, Galileában, oly sok görög települt meg, hogy ez okból „pogányok „alilejíjá“-nak nevezték. S a görög nyelv a kereskedelemben és társas érintkezésben a nemzetközi nyelv szerepét vitte. Az időtájt egy Galileában felnőtt gyermeknek épp úgy módjában állt megtanulni a görög nyelvet, mint ma a skót felföldi fiú elsajátíthatja az angol- vagy nálunk a felvidéki tót gyerek a magyar nyelvet. S Krisztus korában már volt az ó-szövetségnek egy görög fordítása. Most is megvan ez, — a LXX vagy Hetvenes, amely nevét a fordítók úgy vélt számától nyerte, akik Egyptomban végezték a fordítást Kr, sz. e. a 2. és 3. száz év között. Ez Palesztinában közforgalomnak örvendett az újszövetségi irók igen gyakran idéznek belőle s alig lehet kétség arra nézve, hogy az Úr Jézus is olvasta. A harmadik nyelv, amit hihetőleg szintén ismert, a héber vala. Ezt azonban mint valószinüséget állíthatjuk csak, mert jóllehet a héber volt a zsidó nép nyelve, de Krisztus korában ezt már nem beszélték. Palesztinában — holt nyelvvé lett. Gyakori eset, hogy a nyelvek olyan országokban is, hol a nép ajkán élnek, elváltoznak és annyira fölvegyülnek idegen elemekkel, hogy elvesztik eredeti mivoltukat. Példa erre a mai Olaszország, ahol a latin most már holt nyelv, mert századok folyama alatt lassanként átváltozott olasszá. S bár az olasz nyelv nagyon hasonlít az ókori lakosság nyelvéhez, de azért az olasz gyerekeknek csak úgy kell tanulniok a latin nyelvet, akár mint a mieinknek. Ugyanez a dolog történt Palesztinában is. A héber nyelv, melyen irvák az ó-szövetségi könyvek, árammá alakult át s ha a zsidók eredetiben akarták olvasni az írásokat: meg kellett tanulniok a kihalt héber nyelvet. Okunk van hinni, hogy Jézus elsajátította ezt. Az ótestamentomból vett több idézetéről ugyanis megállapították a tudósok, hogy szándékosan tért el a görög fordítástól és használta az eredeti szöveg szabatos kifejezéseit. S azt sem szabad felednünk, hogy a nézárethi zsinagógában a gyülekezetnek olvasta a szentiratokat. Pedig valószínű az, hogy a zsinagógái használatra szánt pergamen tekercs héberül volt Írva s a felolvasónak előbb ezen a nyelven kellett elolvasnia és aztán átfordítani a szöveget a nép nyelvére. *) Ha ez így van, bizonyára érdekes elgondolnunk, hogy Jézus megtanulta a holt héber nyelvet a végből, hogy olvashassa istenigéjét azon a nyelven, amelyen megiratott. Hátha még azt sem feledjük, hogy foglalkozására csak mesterember volt s talán a rövid munkaszünetekben *) „Vers für Vers, abwechselnd mit dem dazu bestellten Uebersetzer, las der Aufgerufene den Text un der Uebersetzer sprach das Targum, d. h. die aramäische Paraphrase." Hansrath: ,,Nentestamentliche Zeitgeschichte.11 juthatott ideje arra, hogy urává legyen a különös betűknek és nyelvsajátságoknak, amelyek hozzáférhetőkké tették neki a Zsoltárokat úgy, ahogy azokat Dávid megírta s a jóslatokat, amiként azok Ezsaiás és Jeremiás tollából kiömlöttek. ... Az ilyes szent foglalkozás Angolhonban nem ismeretlen. Egy nemzedékkel ezelőtt legalább találkoztak munkások, kik tanulgatták a szerszámaik közé oda helyezett görög nyelvtant, csakhogy az újszövetséget azon a nyelven olvashassák, a melyen írva van ; s én magam is beszéltem Edinburghban több üzleti emberrel, akik szombatonként a görög bibliát szokták olvasgatni. Eredetiben olvasva a szentirást, bizonnyal élvezzük a nyelvnek azt a báját, mely többé-kevésbbé eltűnik minden fordításnál; és mégis manapság, mikor a biblia iránti szeretet annyira általános s a nyelvtanulás oly könnyű szerrel történhetik : igazán csudálatos, hogy igy olvasni a bibliát nem nagy körben divat még a hivatalosok közt sem. (Folyt, köv.) Miklós Géza, ev. ref. lelkész. Gyermektanulmányozás. — Előadta a pápai áll. tanítóképző tanártestületi gyűlésén Láng Mihály igazgató. (Vége.) Honnan veendők a törzskönyvbe az adatok ? 1. A tanuló okmányaiból. 2. A tanuló bevallásából. Ez oly dolgokra vonatkozik, amelyeket kérdésünkre a tanuló őszintén megmond. Pl. Hol járt iskolába az I. elemi osztálytól kezdve? Szülőföldjének ivóvize. Szülőföldjének földrajzi viszonyai. A nép életmódja. 3. A magunk aktiv megfigyeléséből. Itt ügyeljünk arra, hogy tanítványunk a maga eredetiségében mutatkozzék be közöttünk. Ha tudják, hogy mi őket szakadatlanul tanulmányozzuk, uj viseletben jelennek meg. Különben, ha megvan a kellő bizalom tanár és ‘tanuló között, akkor a megfigyelés mindig igaz lesz. A szeretet nem képmutató. Az igaz szeretet nem hazudik. A minket szerető ifjú lehet olykor-olykor nyers, durva, türelmetlen, de képmutató soha. A képmutató tanuló tanárát nem szereti. Tetteti a szeretetét, mert boldogulásának érdeke úgy kívánja. A tanári gyűléseken tárgyaltassanak-e az adatok ? Mindenesetre. Ha más ok nem szólana amellett, elég az is, hogy a törzskönyv adatainak tárgyalásával sikerül talán nekünk egymást a nevelés nehéz feladatában tökéletesíteni. Mert bizony-bizony ránk fér a nevelésben való tökéletesedés. Kellene is a neveléshez ily nagy készület, ha mindnyájunkat egyenlőnek teremtett volna az isteni gondviselés. Amint a természetben a gyengétől az erősig ezer- és ezerféle fokozatot ismerhetünk fel, mi is annyi fajtáját a formai és tartalmi képzettségnek képviseljük, ahányan vagyunk. A napokban emlitém egy barátomnak, hogy nem érhet embert drágább kincs, mint amikor valaki uj gondolattal, érzelemmel
